Évek óta terrorban tartotta saját fia Szilágyi Istvánt, mégis a végsőkig védte a bíróság előtt
Soha nem ismerte el, hogy bántalmazta volna, noha nem egyszer volt már kék-zöld foltos.
Sírva bizonygatta a bírónak: sérülései csupán baleset vagy ártatlan játék eredménye.
Több segítő és közeli ismerős számolt be a család “színfalak mögötti” borzalmairól. Avagy amiről nem tudott a média és a világ…
Egy apa szeretetének végzetes “krónikája”.
Tegnap, pont anyák napján érkezett a hír: az ország Lópici Gáspárját, Szilágyi Istvánt meggyilkolták.
Hamar fény derült arra is, hogy saját fia volt az elkövető.
Az egész ország azt kérdezi, hogyan történhetett meg, mi vezethetett idáig? Csak kevesen láttak bele a család életébe, a fiú elmebetegségébe, és kezelhetetlen viselkedésébe,a veszekedésekbe, a tettlegességig fajuló vitákba.
Akik viszont látták ezeket, mind arról számoltak be, hogy a fiú egy időzített bonba volt, és csak idő kérdése volt, mikor történik meg az, ami május 3-án megtörtént.
A saját fia egy kalapáccsal ölte meg Szilágyi Istvánt.
Arról a sajtó is tudott egy ideje, hogy éveken át bántalmazta a fia.
Az édesapa mégis mindent megtett, hogy fiát ne büntessék meg. Olyannyira védte a férfit, hogy sokszor magát hibáztatta, amikor a súlyos bántalmazás miatt kórházba került.
25 milliós bankhitellel küzdöttek, életüket egy romos, fűtetlen házban tengették Rákosligeten nélkülözve. Velük élt fiuk, Péter is, aki egykor operatőrként dolgozott, ám az utóbbi években munkanélküliként hivatkoztak rá a lapok.
A bántalmazásról először 2016-ban érkezett hír, amikor állítólag egy ostorral csapott oda úgy édesapjának, hogy kórházba kellett vinni. Pár hónappal később egy filmes díjátadón volt jelenése Szilágyinak, aki egy jókora monoklival a szeme alatt jelent meg az eseményen.
A színész azonban elintézte annyival, csupán egy véletlen baleset történt.
Aztán 2017-ben ismét megtörtént a baj.
Mentőt is kellett hívni a házhoz, mivel a fia eltörte három bordáját Szilágyi Istvánnak.
Ekkor a rendőröket is ráhívták a megbolondult férfira, akiről a helyiek is elmondták, mindig is kilógott a sorból és “sose volt normális”.
Bilincsben vitték el, Szilágyi István azonban még a bíró előtt is a fiát védte, hogy ne kerüljön börtönbe.
Elképesztő volt hallani és látni, hogy sírva bizonygatta a bírónak: sérülései csupán baleset vagy ártatlan játék eredménye.
Én is ember vagyok, én is hibás vagyok. Biztos, mert engedtem neki, hogy korábban lehülyézzen. Összevert a fiam, de hazavárom – nyilatkozta egyik alkalommal a Blikknek is.
Volt olyan eset si, amikor azt mondta, hogy az udvaron botlott megh, majd ráesett a farakásra.
Senki sem hitet el, mindenki tudta, hogy nagy a baj, azonban a hatóságok és a segítők is tehetetlenek voltak.
Nem egyszer felajánlották Szilágyiéknak, hogy egy otthonba költözhetnek, ők azonban a romos házukban maradtak, és a végsőkig kitartottak fiuk mellett, aki csak idő kérdése volt, mikor és hogyan végez apjával.
Nagyon sokszor részegen esett neki az apjának, a fiú egyáltalán nem volt beszámítható, és már gyerekként is kilógott a sorból.
Alig egy hónappal később Szilágyi ismét kórházba került, ám nem teljesen tisztázott miért. Az biztos, hogy csípőműtétet végeztek rajta, amiért letört egy darab a csontból – a fia szerint csak egy rossz mozdulat miatt, azonban egy névtelen telefonáló szerint ismét a fia bántotta.
Aztán jött a szomorú hír, amit valahol mindenki sejtett, de reméltük, hogy nem következik be.
A rendőrségi jelentés szerint május harmadkán letartóztattak egy Sz.Péter nevű férfit a XVII. kerületben, aki megölte édesapját. Az információk szerint egy kalapáccsal mért ütéseket a férfi fejére, aminek következtében az áldozat elhunyt.
Szilágyi István, “Lópici Gáspár” egyetlen bűne az volt, hogy mindennél jobban – még a saját életénél is – szerette a fiát.
