HIVATALOS: Magyarország vált az EU LEGSZEGÉNYEBB országává!
Gratulálunk, elértük a mélypontot. Magyarország, a valaha volt közép-európai motor, mára az Európai Unió legalján kullog.
Az Eurostat friss adatai szerint már nem osztozunk senkivel az utolsó helyen – egyedül mi vagyunk az EU legszegényebb országa. Ennyi év után sikerült: nincs már lejjebb.
Kinek köszönhetjük ezt? Az öltönyben feszítő uraknak és asszonyoknak, akik tíz éveken át mantrázták a „felzárkózást”, miközben szervezett rablássá alakították az ország működését.
Pénz volt, uniós forrás is volt bőven – országot lehetett volna építeni, de inkább stadionokat húztatok fel, meg offshore számlákra lapátoltátok a közvagyont.
A jövőnket loptátok el. A gyerekek jövőjét. A szülők nyugdíját. A tanárok, orvosok, szakmunkások, kisvállalkozók életét.
Most pedig itt vagyunk. A számok könyörtelenek:
Magyar háztartások fogyasztása csak az EU-átlag 72%-át éri el.
Bulgária megelőzött minket. Igen, az az ország, amit még néhány éve is lesajnáltunk. Ők most 74%-on állnak.
Románia? Rég túllépett rajtunk. Horvátország? Ugyanaz.ó
Csehek és lengyelek? Ők már rég 80% felett járnak. Mi meg csak bámulunk utánuk, mint az utolsó vonat után loholó gyalogos.
Mindezt úgy, hogy nem is csúsztunk vissza – csak épp mindenki más sokkal gyorsabban halad előre. Mi meg ott állunk a pocsolyában, és eljátsszuk, hogy fejlődünk, miközben a világ lehagy minket balról, jobbról.
És ez nem új jelenség. 2010 óta minden egyes évben csak minimálisan közelítettünk az EU-átlaghoz, miközben más országok – amelyeknek kevesebb volt a kezükben – látványosan és dinamikusan húztak el mellettünk.
Az „unortodox gazdaságpolitika” – amivel annyit dicsekszik a hatalom – eredménye most végérvényesen megbukott. Tizenöt év alatt eljutottunk oda, hogy a magyar dolgozó kevesebbet tud vásárolni, rosszabbul él és kevesebb szolgáltatáshoz fér hozzá, mint szinte bármelyik másik uniós polgár.
Közben a propaganda harsogja, hogy „Magyarország jobban teljesít”. Igen, jobban teljesít – a leszakadásban, a kivándorlásban, az elszegényedésben.
A magyar nép meg kínkeservvel túlél, a bolti árakat nézve vakarja a fejét, hogy mit tud venni a gyerekének, és hány hónap múlva cserélhetne cipőt.
Ez nem a nép hibája. Ez egy módszeres, tudatos politikai és gazdasági rombolás eredménye.
És talán még most sem késő. Mert ha nem mondjuk ki, ha nem kérjük számon, ha nem teszünk ellene – akkor mi magunk is cinkosai leszünk ennek a süllyedésnek.
Mert egy ország nem attól lesz szegény, hogy kevés pénze van. Hanem attól, hogy kevés benne a remény.
És ti, akik ezt csináltátok, ezt loptátok el: a jövőt, a lehetőséget, az esélyt egy normális életre.
Most már hivatalos. Szegényebbek lettünk, mint valaha. És nem a világban zajló események miatt… Nem… Ti tettétek ezt.
