Időhurok rabja az emberiség? Szürreális magyarázat a tér és az idő múlására, és a történelmünkre!
Lehet, hogy egy soha véget nem érő, önmagába hajló “hurok” foglyává vált a civilizációnk?
Lehet, hogy ez mindent megmagyarázhat a múltunkkal, az evolúciós elmélet hiányosságaival kapcsolatban?
Az emberiség felemelkedik, majd kipusztul, időtlen időkig?
Létezik egy újkeletű elmélet, melyet néhány tudós gondolt ki, és amennyire szürreálisnak hangzik, akár annyira valós is lehet.
Azt állítják, hogy az emberiség által fellelt, sok esetben ember előtti világba visszavezethető korú, de láthatóan mesterséges eredetű tárgyak ékes bizonyítékai annak, hogy az ember többször bejárta az evolúciós utat, majd elbukott.
Vagyis a civilizációnk időnként “újraindul”, egy adott ponton.
Mintha csak egy időhurokban élnénk.
Aki már látta az Idétlen időkig, vagy a Forráskód című filmet, az el tudja képzelni, hogy mit jelent ez hétköznapi nyelven.
A hatodik emberi generáció
Egyes régészek korábban is felvetették már, hogy már akkor is élhettek emberi fajok a Földön, mielőtt a homo sapiens, vagy a neandervölygi létrejött volna.
Sőt, voltak olyanok, akik “visszaszámoltak”, és egyes leleteket, idővonalbeli információkat figyelembe véve azt állítják, hogy a jelenlegi emberiség a hatodik emberi generáció.
Egy adott ponton, talán a nukleáris technológiák feltalálása és használata után nem sokkal mindig eltörlődik a fajunk a Földről és csak egy maroknyi túlélő marad, lexikális és technológiai tudás hiányában pedig kőkorszaki szintre süllyedünk.
Mi is önmagunk túlélők leszármazottai vagyunk?
Az időhurokból nem lehet kikerülni. Ha valóban igazuk van a tudósoknak, akkor ez egy olyan spirál, amit valami, vagy valaki létrehozott, szándékosan.
Talán a minket “tanulmányozó” istenek, földönkívüliek, talán valamiféle fizikai törvényszerűség, vagy erő.
Adott feltételeknek kell teljesülnie, hogy az időhurok ne forduljon mindig vissza önmagába.
Az emberi civilizáció végzete predesztinálva van
Az elmélet szerint az emberiség egyfajta időhurokba került, ami önmagába hajlik vissza.
Ez azt jelenti, hogy újra és újra létrejövünk, megteremtődünk, fejlődünk, majd egy adott ponton kihalunk.
Ez folyamatosan megismétlődik, és ismétlődik szüntelenül az időt kezdete óta.
Az emberiség sorsa tehát a kezdetektől fogva meg van pecsételve, predesztinálva van.
Egy ismeretlen “erő”, vagy “isten” által kreált szimulációs játszótér “rabjai” vagyunk. öntudatlanul, és tehetetlenül, mert az egyéni sorsunk, és az egész fajunk sorsa is előre “kiszámítható”.
