Így érik el, hogy mindenki költse a pénzét, akkor is ha nincs: durva agymosás áldozatai vagyunk!
Egy nagyon igaz írás a “sosem elég” kultúrájáról és az “itt és most” vallásáról a benzin, majomhimlő, covid, búza és energia-para korszakában..
Rettegtetés a médiában, az “itt és most” kultúrájának “igehirdetése” zajlik, ahol a világ megmondó bort isznak, és vizet prédikálnak.
Egyetlen célból, ami kezd mindannyiunk számára nyilvánvalóvá válni.
Nem mondok újat azzal, hogy a világ nagyvállalatai a világválság, a járvány és a háború ellenére köszönik szépen, jól vannak!
Emelkednek az árak, emellett minden egyre kisebb lesz.
Lassan ezer forint egy kiló kenyér, az üdítők és készételek zsugorodnak, de ugyanannyit kérnek értük, tehát drágulnak, így szúrja ki a szemünket az infláción vágtázó “szerencselovag” vezérigazgatók.
Mert ne gondoljuk azt, hogy a teszkó, az aldi, a “lidli” nem arra gyúr, hogy tovább ürítse az amúgy is szűkös pénztárcánkat.
Sőt, szerintük itt az ideje a magyaroknak, hogy ellessék a kenguruk trükkjét: hogyan kell üres zsebbel ugrálni…
Benzin, búza , gabona, covid és himlő-para, sorra egymást éri a “katasztrófa-százlábú”, az emberiség által valaha látott legocsmányabb förmedvény, ami mindannyiunk bőre alá bemászik, és ott motoszkál az agyunkban is.
Nem tudunk tőle megszabadulni, mert a televízió által ontott negatív hírek, a politikusok veszélyhelyzeti bejelentései, a nyomor és a háború, a világkáosz táplálja.
Ezt a csúszómászót azért tervezték, hogy minden egyes lába belerúgjon a civilizációnkba.
Hogy ezekkel a végeláthatatlan lábakkal tapossa a józan észt, a világbékét, az emberek nyugalmát.
Csak így hitethető el a tömegek számára, hogy a világunk egy borzalmas hely, és hogy nincs megváltás, csak a boltokban, a plázák pénztárainál, a butikok villódzó fényei előtt, a vállfák sűrűjében.
Belemenekültünk a bevásárlókosaraink ölelő karjaiba, a kanapénk és a sorozat előfizetésünk biztonságába, magunkra zárhatjuk az ajtót, a küszöbön becsúsztatott igazságmorzsákkal táplálkozva, elhízva, mégis éhen halva.
Ez egy ördögi kör.
Folyamatosan fogyasztasz, mégis elégedetlen vagy. Mindent megvettél mégis azt érzed, hogy nincs semmid.
Mindent felzabáltál, mégis éhes vagy.
Mert te is, én is, mi mindannyian úgy vagyunk átverve ahogyan a másik: elhittük, hogy pénzért mindent meg lehet venni.
Közben boldogtalanabbak vagyunk mint valaha. A világ pedig a lábaink előtt van romokban.
Forrás: Milan Zavatszki
