Itt tart az ország: “Kérjük, ne szüljön ide! Szüljön át egy másik kórházba!”
Orbán Viktor, ezzel kellene foglalkoznod, nem az ukránok elleni uszítással – fingod nincs a valóságról. Józanító pofon a néptől, a magyar kiskirálynak – ELGONDOLKODTATÓ írás!
Ez nem egy túlzó szalagcím, hanem a magyar valóság. Egy kismama nem szülhet meg abban a kórházban, ahová tartozik, mert nincs elég orvos, mert omladozik a rendszer, mert elfogyott a remény.
Magyarország 2025-ben ott tart, hogy a saját polgárai veszélyben érzik magukat a közszolgáltatások igénybevételekor, miközben a kormány egyre csak harsogja a “megvédtünk mindenkit” üres frázisait.
Orbán Viktor, te már rég nem ebben az országban élsz.
Nem mész be egy patikába, ahol azt mondják: “Bocsánat, ezt a gyógyszert most nem tudjuk kiadni, hónapok óta nincs.”
Nem állsz sorban a gyerekeddel a tüdőgyógyásznál időpontért, amit legközelebb fél év múlva kapsz. Nem szembesülsz azzal, hogy egy pedagógus már lassan többet keres takarítással a bolt után, mint az iskolában.
Te közben stadionokat építesz. Kéz kezet mos alapon osztod a milliárdokat haveri cégeknek, miközben a falvakban nincs fogorvos, nincs mentő, nincs jövő.
A problémáid nem a nép problémái.
Amíg te Ukrajna ellen hergelsz és Brüsszelt szidod, itthon az emberek a túlélésért küzdenek – nem a nemzeti szuverenitás miatt aggódnak, hanem hogy a gyerekük holnap mit eszik, vagy lesz-e tanár, aki felkészíti az érettségire.
Nem Brüsszel a baj. Nem Soros. Nem az LMBTQ. A baj te vagy.
Te, aki húsz éve uralod ezt az országot, miközben lassan minden lerohad körülötted. A magyar egészségügy nem összeomlás szélén van – már romokban hever.
Az oktatás nem reformra szorul – hanem teljes újraindításra.
A gazdaságod, amit világszinten példásnak nevezel, már régen csak túlélési trükkökre épül: rezsicsökkentésnek hazudott csúsztatásokra és állami kirakatprojektekre.
A magyar emberek már nem hisznek neked, csak tűrnek.
Mert nincs más választásuk. Mert akit ki tudtál űzni ebből az országból, az már régen külföldön mosogat vagy robotol gyárban – csak hogy normális életet élhessen.
És aki itt maradt, az csak reméli, hogy ma még nem történik baj.
Szóval Viktor, ha legközelebb kiállsz a mikrofon mögé, ne egy újabb harcos szónoklatot mondj el. Menj el inkognitóban egy kórházba.
Beszélj egy nővérrel. Egy buszsofőrrel. Egy egyedülálló anyával. Aztán nézz a tükörbe, és mondd el nekik: megérte?
Mert nekünk nem.
