Jön a világvége? A NASA 100 évig tartó meteoresőt okozhat – tényleg veszélyben vagyunk?
Ez nagyon durva…
Az űrügynökség a DART, azaz a Double Asteroid Redirection Test (Kettős aszteroida-elterelési teszt) küldetést azért hozta létre, hogy alaposan megvizsgálja az aszteroidák eltérítésére szolgáló technológia hatékonyságát a bolygóvédelem érdekében.
A NASA arra volt kíváncsi, hogy egy kinetikus ütközés – például egy űrhajó 6,1 kilométer per másodperces sebességgel történő becsapódása egy aszteroidába – elegendő-e ahhoz, hogy módosítsa egy égitest pályáját az űrben, olvasható a CNN-en.
Bár sem a Dimorphos, sem a körülötte keringő Didymos aszteroida nem jelent veszélyt a Földre, a kettős aszteroida-rendszer ideális célpont volt az eltérítési technológia tesztelésére, mivel a Dimorphos mérete hasonlít azokéhoz az aszteroidákéhoz, amelyek potenciálisan fenyegethetik a bolygónkat.
A csillagászok közel két évig földi távcsövekkel figyelték a becsapódás hatásait, és megállapították, hogy a DART űrszonda sikeresen megváltoztatta a Dimorphos pályáját, mintegy 32-33 perccel módosítva az aszteroida keringési idejét, vagyis azt az időt, amely alatt megkerüli a Didymost.
A tudósok becslése szerint azonban a szándékos ütközés közel 1 millió kilogramm kőzetet és port repített az űrbe – ami elegendő lenne hat-hét vasúti kocsi megtöltéséhez.
Az, hogy ez az anyag pontosan hol fog végül kikötni az űrben, továbbra is kérdéses maradt.
Újabb kutatások szerint a Dimorphos törmelékei egy-három évtizeden belül elérhetik a Föld és a Mars közelét, és lehetséges, hogy egyes darabok akár hét éven belül eljutnak a vörös bolygóra. Kisebb törmelékek a következő 10 éven belül a Föld légkörét is elérhetik.
„Ez az anyag látványos meteorokat hozhat létre, amikor belépnek a Mars légkörébe” – mondta a tanulmány vezető szerzője, Eloy Peña Asensio, az olasz Milánói Műszaki Egyetem mélyűri asztrodinamikai kutatócsoportjának tagja.
Az aszteroidából származó hullócsillagok akár a következő száz évben is megjelenhetnek a Földön.
Az egyes darabok kicsik, a homokszemcséktől az okostelefonokhoz hasonló méretű darabokig terjednek, így a törmelékek egyike sem jelent veszélyt a Földre, mondta Peña Asensio.
„A felső légkörben szétesnének az ablációnak nevezett folyamat révén, amelyet a levegővel való súrlódás okoz hipersebességnél”
− nyilatkozta a kutató, majd hozzátette, hogy a Dimorphos nem fogja elérni a Földet.
A LICIACube nevű kis műhold még a becsapódás előtt levált az űrszondáról, hogy felvételeket készítsen az ütközésről és az utána kialakult törmelékfelhőről.
„Ezek a kulcsfontosságú adatok lehetővé tették és teszik a becsapódás során keletkezett törmelék részletes elemzését”
– mondta Peña Asensio.
A kutatócsoport a LICIACube adatait és a Katalán Egyetemi Szolgáltatások Konzorciumának szuperszámítógépes eszközeit használta fel a becsapódás által létrehozott 3 millió részecske pályájának szimulálásához.
A számítógépes modellezés során felmérték a részecskék különböző lehetséges útvonalait és sebességeit a Naprendszerben, valamint azt, hogy a Nap által kibocsátott sugárzás hogyan befolyásolhatja a részecskék mozgását.
A tanulmány eredményei megerősítik, hogy ha a Dimorphosból a törmelék 500 méter/szekundumos sebességgel lökődne ki, akkor egyes darabkák elérhetnék a Marsot, míg más, kisebb és gyorsabban mozgó törmelékek, amelyek 1600 méter/szekundumos sebességgel haladnak, elérhetnék a Földet.
A kutatócsoport szerint a törmelék természetét illetően továbbra is vannak bizonytalanságok, de arra a következtetésre jutottak, hogy a leggyorsabban mozgó részecskék kevesebb mint 10 év alatt elérhetik a Földet.
A tanulmány szerzői valószínűtlennek tartják annak lehetőségét, hogy a Dimorphidák meteorraj elérje a Földet, de nem zárják ki
− mondta Peña Asensio.
