Közvetlenül a halál előtt újra kinyílik a tobozmirigyünk? magyarázat a túlvilági “látomásokra”?
Egy kutatócsoport szerint valósak lehetnek azok a korábban csak hallucinációknak gondolt beszámolók, melyek rég elhunyt szerettek látogatásairól szóltak a haldokló betegek kórházi ágyánál…
A halálunk előtti napokban az ember megvilágosodik, és újra aktiválódik a tobozmirigyünk?
Korábban már több ízben is vizsgálták a különös jelenséget, melyet sokan csak terminal lucidity-ként, vagy végső világosságként ismernek.
A jelenségre ugyan találtak már tudományosabb magyarázatokat is, ám ezek sem zárják ki teljes mértékben a lélek létezését, sőt, paradox módon bizonyos értelemben meg is erősítik a rejtélyt.
Egy tudóscsoport egy teljesen új elmélettel állt elő arra vonatkozóan, hogy a halál előtti 3 napban miért kezdenek el különféle dolgokat látni a haldoklók.
Rég elhunyt szerettek ülnek az ágyuk szélén, fényt látnak a kórházi kórterem mennyezetéből áradni, vagy Jézus hangját, ahogy magához hívja őket.
Számos beszámoló létezik ezekről.
Ezek mindegyike beszámol egyúttal arról, hogy az emberek tudata ilyenkor az utolsó órákra, napokra kitisztul, állapotuk biológiailag is bizonyítható módon javul, amire nincs egyértelmű magyarázat.
Visszatérve az új teóriára:
Az elmélet azt veti fel, hogy az emberek tobozmirigye a halálhoz közeledve újra aktiválódik.
De mi is ez a tobozmirigy?
A tobozmirigy a köztiagy-középagy határán található belső elválasztású mirigy. Tobozhoz hasonlító alakjáról kapta a nevét.
Fő feladata a melatonin hormon termelése, amely nagyban befolyásolja az ember alvás-ébrenlét ciklusát, így a tobozmirigy felelős az ember „biológiai órájáért”.
A hindu, buddhista és ezoterikus irodalom fontos szerepet tulajdonít neki.
E szerint ez a mirigy az átlagembernél csökevényes, szunnyadó állapotban van, de a valódi mestereknél tökéletesen cselekvő állapotban működik.
Az indiai meterek Siva szemének is nevezték, míg Descartes a lélek székhelyének nevezte.
Az iratok alapján a különböző agyrészekkel és a homlok közepén kifejlődő harmadik szemmel is fontos kapcsolata van és az okkult (pszichikai) erők kifejlődéséhez feltétlenül szükséges cselekvőképessé tenni.
Állítólag a gyerekek tobozmirigye még nem fátyolos, ezért van az, hogy képesek látni a szellemeket, lásd képzeeletbeli barát jelensége…
A felnőtté válás során a tobozmirigyünk elcsökevényesedik, pedig ez lehet az az érzékszerv, amivel érzékelni tudjuk a másik világot.
A halál közeledtével a lélek elkezd felkészülni a “forrásba” való viszatérésre.
Arra az eredeti létsíkra, ahonnan a születésünk előttről jövünk. Emiatt pedig a tobozmirigy újra aktiválódik, a fátyolosság ismét eltűnik.
Ezért van az, hogy képesek vagyunk felvenni a kapcsolatot a halálunk előtt a rég elhunyt szeretteinkkel, és hallunk hangokat, érzékelünk egyéb átszűrődő ingereket a “másvilágról”.
Persze azt a szakértők is hangsúlyozzák, hogy egyelőre egy elméletről van szó, melyet még bizonyítani kellene, vagy cáfolni.
Abban biztosak lehetünk, hogy a következő években közelebb fogunk ehhez kerülni, és hamarosan konkrét válaszok is születhetnek.
