Kurt Vonnegut legendás beszéde, amelyet időről időre újra kellene olvasnia mindenkinek

“Miközben panaszkodsz, hogy rossz az életed, egyszer csak azon kapod magad, hogy el is múlt!”

Kurt Vonnegut beszéde, melyet a Massachusetts Institute of Technology-ban tartott. Az ő szavait mégis érdemes megszívlelni, mert mindenki találhat benne valami hasznosat magának.

Ha csak egy tanácsot adhatnék nektek a jövőre nézve, az a naptejjel lenne kapcsolatos. Használatának előnyeit a tudósok már bebizonyították, míg a többi ajánlásomnak nincs megbízhatóbb alapja, mint a saját zavaros tapasztalataim. Ezeket a tippeket ismeretem most nektek.

Élvezzétek a fiatalságotok erejét és szépségét, mindaddig, mert miközben panaszkodtok, hogy rossz az életetek, egyszer csak azon kapjátok magatokat, hogy el is múlt. Higgyétek el, ha 20 év elteltével megnézitek a fényképeiteket, olyan érzésekkel emlékeztek majd vissza, amelyeket most még nem értetek. Hány lehetőség nyílt előttetek, és milyen mesésen nézetetek ki.

Nem nyomtok annyit a latba, mint gondolnátok.

Ne aggódjatok a jövő miatt. Vagy hát aggódjatok, de ne felejtsétek el, hogy ezek az aggodalmak ugyanolyan hatékonyak, mint ha az algebrai egyenletet rágógumival próbálnátok megoldani.

Az életedben a valódi bajok olyan események, amelyek soha nem érhetőek el a nyugtalan elme számára, például, hogy egy átlagos kedden, hajnali négykor valaki meglepetésszerűen felkelt.

Tegyetek valamit az ellen, ami megijeszt titeket.

Énekeljetek.

Vigyázzatok mások szívére.

Ne legyetek közömbösek senkivel.

Ne felejtsetek el fogat mosni.

Ne pazaroljátok az időtöket az irigységre, néha mi vagyunk az elsők, néha azonban az utolsók, a verseny hosszú, és végül csak magaddal versenyezthetsz majd.

Ne felejtsétek el a kapott bókokat, de felejtsétek el a sértéseket, és ha sikerrel jártatok, akkor mondjátok el, hogyan csináltátok.

Tartsátok meg a régi szerelmes leveleiteket, de dobjátok ki a régi bankszámlakivonatokat.

Rendszeresen nyújtózzatok.

Ne érezzétek magatokat bűnösnek, ha nem tudjátok, mit szeretnétek tenni az életetekkel.

A legérdekesebb emberek azok közül, akiket ismerek, 22 éves koruk előtt egyáltalán nem tudták, fogalmuk sem volt arról, hogyan akarják élni az életüket, de a legérdekesebbek legérdekesebbjei negyven éves korukban se tudják igazán.

Fogyasszatok sok kalciumot. Vigyázzatok a térdeitekre, hiányozni fognak, ha „kiesnek a harcból”.

Talán megházasodtok, talán nem. Talán lesznek gyermekeitek, talán nem. Lehet, hogy negyvenévesen elváltok, de az is lehet, hogy az esküvőtök hetvenötödik évfordulóján még vígan kacsatáncot lejtetek. Bármit is csináltok, ne dicsérjétek túl magatokat, de ne is ijesszétek meg. A választásotok, mint mindenki másé is, a fele-fele arányban a véletlenek műve.

Élvezzétek a testeteket, használjátok amikor csak lehet, és ne féljetek attól, amit mások gondolnak rólatok. A testetek a legjobb eszköz, amelyet valaha is birtokolni fogtok.

Táncoljatok, még akkor is, ha nincs hol csinálni, kivéve a nappaliban.

És kérlek benneteket, ne olvassatok gyönyörű életről szóló folyóiratokat, ezek csak undorítóvá fognak tenni benneteket.

Legyetek jóindulattal a testvéreitek iránt, ők a legkiválóbb összeköttetés a múlttal, és azokkal, akik valószínűleg veletek lesznek a jövőben is.

Értsétek meg, hogy a barátok jönnek és mennek, de az igazán értékes barátok meg fognak maradni.

Tegyetek meg minden erőfeszítést annak érdekében, hogy a földrajzi és az élet hiányosságait áthidalhassátok, mivel minél idősebbek lesztek, annál inkább szükségetek lesz azokra az emberekre, akiket fiatal korotokban megismertetek.

Éljetek egy kicsit New York-ban (vagy egy másik nagyvárosban), de hagyjátok el, mielőtt végleg túl keménnyé tenne benneteket. Éljetek Bali szigetén, de hagyjátok el, mielőtt végleg túl puhává tenne benneteket. És egyébként is: utazzatok minél többet.

Fogadjatok el néhány elkerülhetetlen igazságot: emelkednek az árak, a politikusok megcsalják a feleségüket. Ti is idősödni fogtok, és amikor valaki öregszik, akkor el fogja képzelni, hogy egykor fiatalkor volt, az árak elfogadhatóak voltak, a politikusok nemesek, és a gyermekek tisztelték az idős embereket.

Egyébként is tiszteljétek az idős embereket, soha nem tudhatjátok, mikor hagynak itt titeket örökre.

Ne várjátok el, hogy bárki is gondoskodjon rólatok. Lehet, hogy van saját befektetési alapotok, talán gazdag házastársatok is, de soha nem tudhatjátok, hogy mikor maradtok egyedül, nélkülük.

Ne kísérletezzetek sokat a hajatokkal, különben mire negyven évesek lesztek, nyolcvanöt évesnek néztek ki.

Mindegyikőnk előbb-utóbb itt hagyja ezt a világot, de fontos, hogy kitartsunk a végsőkig, és higgyünk valamiben. Ez a legnagyobb nehézség, mert úgy tűnik, hogy nincs egy olyan dolog sem, amiben valóban érdemes hinni.

Ezek a tanácsaim, kedves olvasóim. Legyetek óvatosak és türelmesek azokkal, akik tanácsokkal látnak el benneteket.

A tanácsadás a nosztalgia egyik formája.

Ez az egyik módja annak, hogy valahogy kihúzzuk a múltat a szeméthalomból, átfessük a kellemetlen pillanatokat élénk, friss színekkel, és átdolgozzunk valamit drágábbá, mint amennyi az korábban volt.