Lassan elzáródnak a koszorúerei: Bakancslistát írt a 21 éves halálos beteg Zsuzska, a többszöri szívátültetésen átesett lány!!
Segítsünk neki megvalósítani, juttassuk el minél több emberhez.
Egy átlag ember ilyen idősen nincs tisztában az élet értékével, ő igen.
Elképzelni sem tudjuk, hogy lehet valaki ennyire erős és bátor ebben a szituációban.
Le a kalappal komolyan, szurkolunk neked, csodák léteznek, sose add fel!
A 21 éves debreceni lány sok felajánlást kapott, de még nincs kipipálva minden tétel a bakancslistáján. Segítsünk neki, amíg tudunk!
Tízéves koromban derült ki, hogy vírusos eredetű szívizomgyulladásom van. Először azt mondták az orvosok, esélyes, hogy meggyógyul magától. Kivárták a hat hónapos protokollt, de mikor letelt a fél év, kiderült, hogy a szervezetem olyan rossz állapotban van, csak a transzplantáció segíthet. Közölték, ha napokon belül nem kapok új szívet, meghalok
– mondta a kezdetekről a kétszeresen transzplantált Csire Zsuzsi.
Tizenöt évesen Zsuzsi egy transzplantációs táborban vett részt, amikor a vacsoránál rosszul lett. Először azt hitték, elrontotta a gyomrát. Vasárnap hazaérkezett Debrecenbe, és mivel másnap sem csillapodtak a fájdalmak, bementek a kórházba.
Tudatták, hogy kilökődési reakció zajlik, és ez olyan súlyos, hogy nincs mire várni, mentőhelikopterrel szállítanak Budapestre, a szívkórházba. Hirtelen élet-halál között lebegtem, több infúziót is kaptam, amivel próbálták lassítani a folyamatot. Szerencsére ez sikerült, ám a szervezetem elkezdett ellenem dolgozni, el akarta távolítani az idegen testet.
Összesen öt apró kilökődésem volt, ötször csináltam végig az infúziós kezelést. 2021 nyarán, az egyik kezelés után otthon 9 másodpercre leállt a szívem. Isteni csoda, hogy anya mellettem volt. Az orvosok ismét azt mondták, nincs mire várni, újabb transzplantáció kell – sóhajtott Zsuzsi.
A második transzplantáció után Zsuzsi három napig volt kómában.
Még csak másfél év telt el az átültetés óta, nem lehet, hogy megint baj van! Júniusban mentem kontrollra, az orvosom mondta, nem tetszik neki az EKG-m. Elküldött egy kontroll biopsziára meg egy koronária érfestésre. Azonnal kimutatták a kilökődést.
A doktor sem értette, mi játszódik le bennem, de ugyanolyan rossz állapotban volt a szívem, mint az előző. Mintha a transzplant meg sem történt volna – mondta Zsuzsi csalódottan.
Ekkor közölték vele, fél évet, jobb esetben pár évet fog élni, az orvosok csak lassítani tudják a kilökődési folyamatot. A fiatal lányt ez sem tántorította el céljaitól, szorgosan készült az érettségi vizsgáira.
Nehéz szavakat találni, hihetetlen, hogy az emberek mennyire jó szívvel fordulnak felénk. Ez is erőt ad. Úgy érzem, nem vagyok egyedül. Jólesik, hogy nem gyűlölködő üzeneteket kapok, hanem az emberek tényleg megértik és átérzik ennek az egésznek a súlyát.
A bakancslistás terveim között több olyan szerepel, amihez utazni kell. Az immunrendszerem terhelhetősége miatt gyakran csak autó jöhet számításba, úgyhogy cél a jogosítványszerzés. De szeretnék motorcsónakozni a Tiszán, műkorcsolyát tanulni, Tokajban bort kóstolni, ausztrál juhászkutyát sétáltatni, sátorozni, Rómába, Párizsba, Disneylandbe eljutni, különleges ételeket ízlelni, megnézni a bécsi karácsonyi vásárt, hőlégballonozni.
De a legnagyobb vágyam, hogy egyszer láthassam a tengert, érezhessem a homokot a talpam alatt.
Nem tudom, engednék-e az orvosok a repülést, másrészt a repülőjegy nem olcsó, főleg úgy, hogy egyedül nem szabad hosszú útra mennem. Anya mindig velem van, így a költségek is egyből duplázódnak – tudtuk meg.
„Nem is én vagyok ennek az egész dolognak az elszenvedője, hanem anya és a nővérem.”
Zsuzsi szülei még az első diagnózis előtt elváltak, édesanyja, Beatrix masszőrként dolgozik, amikor nem lányára vigyáz. Ha kell, heteket, hónapokat tölt a fővárosban, hogy segíthesse gyermekét. – Nem is én vagyok ennek az egész dolognak az elszenvedője, hanem anya és a nővérem. Ha én nem leszek, ők itt maradnak, és nem akarnám, hogy szomorúak legyenek miattam.
Nem ezt érdemelnék. Anya az elmúlt tíz évben mindent feláldozott, hogy mellettem legyen, hogy segítsen. És a nővérem is.
Nehéz kimondani, de Zsuzsinak és családjának az élményeken túl anyagi segítségre is szüksége van. Mivel Zsuzsi jelenleg nem rendelkezik iskolai jogviszonnyal, ezért hamarosan a családnak kell állnia a TB-jét is, az utazási költségeket, a gyógyszereket – amiknek jelentős része nem támogatott.
Emellett, ha speciális diétára szorul, akkor mélyen a zsebükbe kell nyúlniuk. Sok kicsi sokra megy, tartja a mondás – nincs ez másképp most sem.
Aki segíteni szeretne a családnak, az alábbi számlaszámra küldheti adományát:
Tóthmartinez Beatrix/Édesanya
Raiffeisen Bank
HU68-12052712-00466375-00100008
A közlemény mezőben tüntessék fel, hogy adományról van szó!
