Létezik a titkos energiamező? A legokosabb majomtól a nooszféráig, avagy Teilhard evolúcióelmélete
Ez alapjaiban változtathatja meg az emberi faj kialakulásáról hitt képünket…
Teilhard szerint az ember megjelenése „parányi alaktani ugrás; s egyszersmind hihetetlen felfordulás az Élet szférájában”.
Az ember rejtélyére keresett és talált magyarázatot a francia tudós-filozófus, így a gondolkodó lénytől a planetáris tudatig, vagyis a nooszféráig jutott, megjósolva ezzel az emberi fejlődéstörténet következő szakaszát.
Pierre Teilhard de Chardin 1939 augusztusától hét évet tölt Pekingben. Ekkor veti papírra fő művét, Az emberi jelenséget. Ebből idézek néhány sort:
„Továbbra is igyekszem tisztázni és pontosan lerögzíteni meglátásaimat, meghatározni az Ember helyét a Világmindenségben.
Értesültem arról, hogy könyvem megérkezett Rómába, és három hónap óta revízió alatt van.
Nem remélek kedvező véleményt: pedig mennyire kívánatos lenne, hogy egy katolikus nyíltan és keresztény módra nyilatkozzék azokról a kérdésekről, amelyekkel a mai élenjáró tudományos gondolkodás foglalkozik!
A kérdés ma már nem csupán merő spekuláció dolga. Maga a mostani világégés veti fel az emberiség jövőjének problémáját”
Az ember megjelenése ellenmondásos, hiszen „parányi alaktani ugrás; s egyszersmind hihetetlen felfordulás az Élet szférájában”.
A 19. században bevezetett pozitivista-materialista evolúcióelméleten alapuló orvostudomány, antropológia, biológia, pszichológia az állatvilágba sorolja az embert, mint a legokosabb majmot.
Ennek a paradigmának a képviselői fokozatosságot igyekeznek hangsúlyozni, átmenetet és hidat próbálnak verni a majmok és az ember testfelépítése, genetikája, pszichéje, ezáltal lényege közé. Szerintük az ember az állati fejlődés soron következő fokozata – írja a Boldognapot.hu
Teilhard eme külső, vagy legalábbis javarészt külső jegyekre visszavezetett teória helyett a belső folyamatokra, elsődlegesen a gondolkodás vizsgálatára helyezi a hangsúlyt. A gondolkodó lény ugyanis új távlatokat nyit meg az evolúcióban:
„Valójában egy teljesen új világ születik. Elvontság, ésszerűség, hasznos döntések és lelemények, matematika, művészet, a tér és az időtartam kiszámított felmérése, a szeretet aggodalmai és álmai.”
Itt tapint rá a belső, tartalmi, illetve lényegi különbségre a filozófus: nem az anatómiai, illetve külső hasonlóságokat vonja kétségbe, hanem arra hívja fel a figyelmet, amely az emberben minőségileg teljesen más, mint a felsőbbrendű állatokban.
A kulcs a központi idegrendszeren keresztül megnyilvánuló ösztönökben ragadható meg. Eme ösztönvilág működése jóval túlmutat a biológiai és pszichés funkciókon, kiváltképp azzal, hogy szervezettsége révén a magasabb valóságok érzékelését teszi lehetővé.
A gondolkodás magasabb funkciói révén kialakul a személyiség, amely érzékelni kezdi magát az Ént.
Az Én felismerése, érzete és értelmi képességei bizonyos fokig kiemelik az egyént a csoportból, jóllehet egy ideig még azon belül fejlődik. Idővel az Én megkülönböztető képességei által fejlődésnek indul. Az evolúció korábbi menetében a csoporté a fontosabb szerep, majd később az individuumé lesz.
Minél rendezettebb, szervezettebb a tudat, annál sokszínűbbek és kiterjedtebbek a lelki változások.
A gondolkodás komplexszé válik és elkezd kilépni a vízszintes világból: egyenesen a függőlegesbe. Ez vezet el a magasabb rendű valóság érzékeléséhez, amelyre a gondolkodás kifinomodásával kerül sor. Az ember észreveszi, hogy egy belső, mélyebb, anyagtalan valóság van jelen és hat benne.
Ez a tudat felerősödéséhez és növekedéséhez vezet, amely igába hajtja az ösztönöket. A tudat így elkezd felemelkedni.
Innentől izgalmas igazán Teilhard elmélete, ugyanis ő megpróbálta az emberi fejlődéstörténet következő állomását elképzelni. Amíg csak az ember alacsonyabb rendű, anyaghoz kapcsolódó részeit vizsgálta az emberi gondolkodás, addig csupán bioszféráról beszélt, de Teilhard használta a nooszféra fogalmát.
A nooszféra már nem az anyag, hanem a tudat, a szellem felségterülete, amely az emberiség szellemi tevékenységének eredményeképpen született meg. Valószínűleg eddig is volt, csak nem foglalkoztunk vele.
De most – merthogy a jövő emberisége már a jelenben születik – észrevesszük, és tudatosítjuk magunkban.
Ennélfogva a társadalom és a civilizáció, tehát a külső fejlődés mellett végbemegy egy belső, tudati, szellemi fejlődés.
Az emberek a nooszférában egy hálózatot alkotnak, mely egyszersmind összekapcsol mindenkit mindenkivel. Minél nagyobb a tudati növekedés, annál több réteg és funkció jelenik meg ebben a valóságban. Ez aztán a globalizáció új perspektívája. Az egyéni tudatok ily módon alkotnak egy bolygóméretű egységtudatot (össztudatot), amelyet Ómega pontnak is hív.
Az Ómega pont minden megfogható életjelenségnél igazabb cél, valójában az eddigi történelmi fejlődés csúcsa, egyfajta egységesülés, melynek nosztalgikus vágya minden individuumban potenciálisan megtalálható.
A nooszféra a görög νους (nous, núsz) és szféra szavak összetétele. A núsz jelentése: ész, értelem, elme, tudat.
A nooszféra a globális tudat szférája, amely a bioszféra részének is tekinthető. A koncepció Vlagyimir Ivanovics Vernadszkij (1863–1945) orosz geokémikustól származik. Szerinte a nooszféra az első emberi lény tudatra ébredésétől létezik, így voltaképpen egyidős az emberi értelemmel.
Pierre Teilhard de Chardin fokozatosan jutott el a nooszféra gondolatához: előbb „Nagy Monádnak”, azután „Antroposzférának”, majd „planetáris tudatnak”, s végül nooszférának nevezte. Ma úgy mondhatnánk, hogy a tudatok Internet-hálózata a nooszféra.
A nooszféra globál-tudatossága azonban nem jelent teljes összeolvadást, csupán egyedi tudatok összefonódását és korlátok nélküli kommunikációját.
Teilhard szerint az Ómega pont megvalósulása már elkezdődött (ezt az 1940-es években írta!) az emberi személyiség misztikus oldalán keresztül, amelyet nagyrészt még titok fed, de hamarosan lelepleződik és nyilvánvalóvá válik a nooszféra, amelynek a korábbi tudatfokozathoz képest több, magasabb rendű sajátosságai is vannak.
Úgy, mint az egymásrautaltság, a szeretet, az összetartozás, az egység stb. új értelmezési módjai válnak szükségessé.
Itt nyeri el értelmét, hogy Teilhard miért nevezte a kinyilatkoztatott Krisztust az Ómega pontnak, teremtő egyesülésnek. Így az Ómega pont kapcsolja össze, Krisztus egyesíti az emberiséget. Úgy vélem, mélyen elgondolkoztató ez a megközelítés.
Forrás: Boldognapot.hu
