Majka vallomása: Nem tud hova hazamenni, ha meghalt mind a két szülője “Apa felült az ágyban és meghalt”

Olyan töredelmes és őszinte interjút adott, amit iskolákban kéne vetíteni… Majka tőle szokatlan módon a gyász és az elmúlás gondolatáról beszélt nyilvánosság előtt.

Majka napjaink egyik legismeretebb magyar médiasztáérja.

A siker és a csillogás mögött azonban komoly tragédiákkal kellett megküzdenie a 20 éve a ValóVilágban feltűnt rappernek, édesapja és édesanyja elvesztése is rendkívül megviselte a most 43 éves előadót.

Nem tudsz hova hazamenni, ha meghalt mind a két szülőd. Egyszerűen megszűnik az otthon

– mondta a 24.hu Nincs rá szó című podcastsorozatának legújabb részében Majka.

Az előadó az elmúlás gondolatáról és szülei elvesztéséről is több gondolatot megosztott, a tragikus történtekről kendőzetlenül, részletesen mesélt a lapnak.

Apa felült az ágyban, és meghalt.

Néztünk egy meccset, egy magyar válogatott meccset, felült, és ennyi volt, 45 évesen.

Az mennyire jó érzés lehet, hogy úgy mész el – akár természetesen, akár betegséggel –, hogy tudod, a gyermekednek megvan az élete. Apánál ez nem volt meg

– mesélte édesapja elvesztésének történetét a rapper.

Majka édesanyja hosszú éveken át küzdött daganatos betegséggel, volt, hogy tünetmentes volt, betegségét mindig méltósággal viselte, és harcolt ellene.

Amikor kiderült, hogy anyámnak petefészekrákja van, akkor visszaszokott a cigire, és letette a jogsit. Ötven felett! Szóval elkezdett olyan dolgokat csinálni, amiket addig nem.

Amikor elmondják neked, hogy innentől kezdve nem éled meg az ötödik évet, én nem is tudom, mit csinálnék

– mesélte Majka, akinek az édesanyja aztán hosszú évekkel túlélte az első diagnózist követő becslést.

A mindig pozitív és küzdő édesanya azonban unokája születése után újra beteg lett, akkor pedig már nem tudta legyőzni a betegséget.

Aztán amikor megszületett Marci, az első fiam, akkor lett újra beteg anyu, és akkor láttam rajta először azt is, hogy meg van ijedve.

Csontsoványra fogyott, beesett arca volt – amikor már látod rajta, hogy nem is ő az.

Ennek ellenére mindig reméli az ember, hogy majd holnap, majd holnap, majd holnap még beszélünk.

Nincs arról szó, hogy holnap nem beszélünk.

Hiába tudtam, hogy ennyire beteg, és ez az utolsó stádium, akkor sem volt bennem az, hogy ki tudja, meddig él

– tette hozzá.