Míg az anyám kemóra járt, apám ultrahangra a szeretővel… Tanulságos, elgondolkodtat, csak győzd “megrágni”
Irén levele mindenkit felkavart…
Szeretnénk elmesélni Irén történetét, aki egy igen megrázó dolgot tárt elénk… Olyat, amit tényleg mindenkit mélyen elgondolkodtat.
Még azt is, akinek egy csepp szíve sincs.
Ez a történet ugyanis bérmeliykünkkel megeshet, különösen akkor, ha nem értékeljük azt a szeretetet és boldogságot ami körülöttünk van…
Irén arról írt nekünk korábban, hogy a szeretője egy családapának, aki nem tud dönteni, hogy elhagyja-e a feleségét-gyerekeit az új kapcsolat kedvéért.
És hogy mi a végső tanulság?
Kemoterápia és ultrahang…
Irén ugyanis gyerekként élte végig azt, hogy édesapjának szeretője lett, és végigélte, hogyan érintette szülei életét ez az esemény és ennek következményei.
Itt a levelének a kivonata, gondolkodjatok el rajta:
A szüleim nagyjából 20 éve voltak együtt, 2 gyerekkel, amikor kiderült, hogy apám 6-7 éve szerelmes egy nőbe, akit mi is ismertünk.
Elköltözött. 2 hónap múlva visszajött, de a viszony továbbra is folytatódott. Nem tudta elengedni se a családot, se a szeretőt, és így telt el kb. 5 év.
Hol itt, hol ott. Mi ezt nyilván a család szemszögéből éltük meg, borzalmas volt látni anyukámat harcolni, nyelni, szenvedni, feladni és újra ringbe szállni. A szerető meg szép csendben tűrt és várt.
Körülbelül 6 évvel a biliborítás után és a sokadik ki-beköltözés után anyukámnál mellrákot diagnosztizáltak, ő úgy döntött, lezárja ezt a harcot és elengedte apukámat.
Harcolt helyette a rákkal.
Pár hónappal később a szerető terhes lett, apám 48 évesen a 3. gyerekét várta. Mondanom sem kell, mindenki teljesen kiborult, amíg anyukám kemóra járt, apám ultrahangra a szeretővel.
De itt jött a fordulat. Mivel korábban sosem éltek együtt pár hónapnál többet, alig 1 év múlva, a gyerek megszületése után apám kapcsolata elmérgesedett.
Képtelenek boldoggá tenni egymást. Összeköti őket a gyerek, aki lassan 9 éves, de semmi más.
Nem szeretik egymást, nem bánnak szépen egymással, és mindegyik teljesen boldogtalan. Apámon látom, hogy mennyire megbánta az egészet, és ha tehetné, bármikor visszaforgatná az idő kerekét.
A szeretőről nem tudom, de hogy nem boldog, az biztos. A helyében én se lennék.
Ezzel csak azt akartam érzékeltetni, hogy szerintem egyrészt az idődet fecsérled egy olyan emberrel, akivel lehet, hogy sose lennél boldog.
Ráadásul ha ennyi idő alatt nem pattant, ezután se fogja megtenni. Másrészről sose tudhatod, hogy otthon mit mond. Valószínűleg ugyanazt, mint neked:
Le akarom zárni vele.
Mi nagyon sokat tanultunk ezekből az évekből, és az egyetlen boldog szereplő jelenleg édesanyám, akit megcsaltak, elhagytak, és most szerelmes egy férfibe, akivel boldogan élnek.”
Hogy Irén anyukája lehetnél akár te vagy, én… Mindannyiunk…
