Döbbenetes lehetőségről beszélnek a Fideszen belül?
Mi történik, ha egy olyan ember, aki évtizedek óta építi a saját mini-univerzumát, hirtelen azzal szembesül, hogy a palota falai omladozni kezdenek?
Orbán Viktor, a NER-építőmester, egyre inkább szembesül azzal a lehetőséggel, amit eddig gondosan tolt maga elől: mi lesz, ha veszítek?
Ez a kérdés már nemcsak paranoid fantazmagória. A Tisza Párt feltűnése, az ellenzéki tábor váratlan pezsdülése, a fiatalok radikalizálódása és a gazdasági összeomlás réme egyre sürgetőbbé teszi a stratégiai gondolkodást.
Nemcsak kampányokról van szó – hanem menekülési tervekről. Mert Orbán jól tudja: ha egyszer megbukik, nem csupán politikai vereség vár rá, hanem személyes felelősségre vonás is.
A Putyin-modell – hatalomból a hatalomba
Az egyik legkézenfekvőbb forgatókönyv, amit Orbán már régóta tanulmányoz, az orosz nagytestvér példája. Vlagyimir Putyin sem csak úgy kisétált a hatalomból – amikor kellett, elnökből miniszterelnök, majd újra elnök lett, alkotmányokat írtak át érte, csak hogy ne kelljen valóban elszámolnia.
Orbán is megpróbálhatja ezt: alkotmányos trükközés, egy új, „átmeneti” nemzeti egységkormány ötlete, amelyben ő lenne a „bölcs, tapasztalt” tanácsadó, afféle háttérből irányító. Lehet, hogy formálisan átadná a miniszterelnöki széket – mondjuk Szijjártónak vagy Rogánnak –, de a kulcspozíciókat megtartaná, így az állambiztonsági szolgálatok és az ügyészség még mindig nála maradnának.
A menekülő egérút – diplomáciai menedék vagy exil
Ha a közvélemény túlságosan fellázadna, ha a választási vereség után tömegek követelnék az elszámoltatást, akkor jöhet a „B” terv: menekülés. De hova?
Törökország, Azerbajdzsán, esetleg Szerbia – ezek mind olyan országok, ahol Orbán jól fekszik, baráti autokraták várnák szívesen. Erdogan vagy Alijev örömmel biztosítana menedéket annak az embernek, aki évekig törte az európai egységet és putyini mintára darálta le a független intézményeket.
Külön pikantéria, hogy egy ilyen meneküléshez a saját embereivel is szembe kellene fordulnia: vajon kit visz magával a gépen? Lázárt? Mészárost? Habonyt?
A többiek pedig maradnának az elszámoltatás kereszttüzében. A NER-ben barátok nincsenek, csak haszonelvű szövetségesek – a menekülőgépen kevés ülés lesz.
A végső eszköz: totális káosz
A legsötétebb, de sajnos nem elrugaszkodott lehetőség az, hogy Orbán inkább magára rántja az országot, mintsem szembenézzen a bukással. Ha a hatalomvesztés elkerülhetetlen, akkor jöhet a „földig rombolás” stratégiája: pénzügyi csőd, mesterségesen gerjesztett utcai zavargások, akár az orosz–ukrán háborúba való aktívabb beavatkozás lehetősége is ott lebeghet.
Ebben az esetben a cél egyértelmű: olyan krízisállapotot előidézni, amelyben az új kormány képtelen normálisan működni, az ország megbénul, az emberek pedig visszasírják a „régi stabilitást”.
Ez a hatalomgyakorlás cinikus csúcsa lenne – de egy olyan embernél, aki szerint a politika harc és háború, semmi sem kizárható.
Európai mentőöv – alkuk az elszámoltatás elkerüléséért
Orbán jól ismeri Brüsszel működését. Tudja, hogy a politikai alku mindenre gyógyír lehet. Egy olyan kimenet is elképzelhető, hogy ha lemond, és hajlandó a háttérbe vonulni, cserébe az Európai Unió (vagy egyes nyugati országok) védelmet nyújtanak neki egy esetleges hazai felelősségre vonás elől.
Megbízható helyre „küldik” őt, valamilyen diplomáciai vagy gazdasági fedőszerepben – cserébe békés hatalomátadást garantál. Ehhez persze szükség van arra, hogy a leendő új kormány hajlandó legyen „elengedni” a múltat, és ne erőltesse a teljes igazságtételt. Ez viszont morális válságba taszíthatja az egész rendszerváltást.
Egy biztos: Orbán nem fog méltósággal távozni. Egy olyan ember, aki 14 év alatt lebontotta a jogállamot, kinyírta a független médiát, a közpénzt magánvagyonná alakította és saját embereivel tömte ki az államgépezet minden fogaskerekét, nem fogja elengedni a hatalmat pusztán egy választási vereség miatt.
