Petőfi Sándor: Világgyűlölet – versben írt a most zajló eseményekről

Csodálatos verse Petőfinek…Istenem azt hittük nem lesz háború…hisz így is beteg a Földünk és ez a világ…

Egyszerre csodálatos és hátborzongató belegondolni, hogy Petőfi ezt talán a jövőről írhatta…!

Mennybéli Isten, ördög és pokol!
Mivé lett a föld, s még mivé lehet?
Minden bokorban egy világfaló,
Minden bokorban embergyűlölet.

Gyűlölnek ők és átkaik kövét
Dobálják szerte irgalmatlanul,
Úgy dől belőlük az átok, miként
Rohadt mag a sírok nyílásibul.

Szeretettek-e fickók, valaha,
Hogy most gyűlöltök? s imádkozzatok
Az emberiség boldogságáért,
Hogy most lehessen átkozódnotok?

Elkérték kebletekből a szivet
S aztán széttépték azt az emberek?
Nem, a világnak ti nem adtatok
Szivet soha, mert nincsen szívetek!

Nincs bennetek szív, nincs! csak zsebetek
És gyomrotok van, s mert ez nincs tele,
Azért rút a világ előttetek,
Azért keltek ki rútúl ellene.

Én is gyűlöltem… volt okom reá;
De mióta e bitangokat
Láttam, mint vágnak Byron-képeket,
Azóta gyűlöltségem megszakadt.

Mióta ők a földi életet
Oly feketére mázolják:nekem
Sokkal, de sokkal jobban tetszik az,
Több fénypontot vesz észre rajt szemem.

Valóban szép, igen szép a világ;
Van minden évben rajta kikelet,
S van szép leánya minden falunak,
S ha itt ember sír, ott már nevet.

Mily tréfás még maga a bánat is!
Szív s fejre mily külömbözőleg hat:
Sötétre festi a fehér szivet, S fehérre festi a sötét hajat.

Pest, 1846./április 24-30./