Schobert Norbert agyának fele károsodott, a pokolból tért vissza
Súlyos agyvérzés érte. Mentőhelikopterrel szállították kórházba.
Schobert Norbert – életében már nem először – szembenézett a halállal.
Az üzletember tavaly augusztus 26-án sztrókot kapott a szentendrei otthona előtt, mentőhelikopterrel szállították kórházba, és talán csak perceken múlt, hogy életben maradt.
Itt van tehát újjászületésének egy éves évfordulója, aminmek alkalmából a Bliknek beszélt és megdöbbentő dolgokra, részletekre is fény derült.
Kiderült, hogy miközben pár héttel a kórházba kerülése után úgy tűnt, minden teljesen rendben van, az elmúlt egy évben a háttérben komoly küzdelmet folytatott a sztrók utóhatásaival.
Aznap ötvenszázalékos agykárosodást szenvedtem, másfél órán keresztül nem kapott oxigént az agyam.
Éppen ezért különösen hálás vagyok, hogy most már teljesen jól tudok beszélni, sokáig ugyanis akadt a nyelvem.
Az autóban azonban rendszeresen gyakoroltam, ha egyedül voltam, hangosan kimondtam a gondolataimat, magamban beszéltem.
A mozgásom sem volt százszázalékos, a jobb oldalam kicsit lemaradt és béna volt, ez is egy év alatt múlt el, köszönhetően annak, hogy rendszeresen sportolok és annak, hogy a tükörben nézve próbáltam korrigálni a testtartásomat, a kezem mozgását
– idézte fel az üzletember a gyógyuláshoz vezető utat.
Azt is elárulta: lelkileg megváltoztatta, hogy tíz éven belül már harmadszor nézett szembe a halállal, hiszen először a szíve, majd egy kórházi fertőzés miatt került életveszélybe.
Ám azokat is túlélte, ahogy az egy évvel ezelőtti agyérgörcsöt is.
Csendesebb lettem és visszafogottabb, talán nem vagyok annyira vidám, mint amennyire előtte voltam. Bár szerintem ez idővel szintén visszatér majd.
Persze, ettől függetlenül az életem minden percét megélem és átélem.
Mindennap keresztülmegyek azon az ajtón, amely előtt összeestem, és eszembe sem jut, mi történt. Szerencsére a családtagjaim is túl vannak már ezen, pedig akkor szinte sokkot kaptak.
Mi azonban nem a múlt eseményeivel, hanem a jövővel, a terveinkkel foglalkozunk.