Tvrtko szerint a magyar társadalom morális katasztrófa, megosztottak vagyunk, gyalázzuk egymást
Döbbenetes, szókimondó, de sokak szerint tűpontos látlelet a szakadék felé robogó magyar társadalomról?
Ki mit gondol?
Az alábbiakban Vujity Tvrtko véleményét osztjuk meg veletek.
Meglehetősen őszinte, és kendőzetlenül fogalmaz, ezért sokakat vérig sérthet.
ugyanakkor szembenézni az igazsággal az mindig a legfájdalmasabb. Már ha persze igaza van, de sokak szerint elég pontosan látja most a dolgokat.
Elmondta, rögtön leszögezte, hogy nem szokott politikai témában megszólalni, de most kivételt tett.
Úgy érezte, eljött a pilanat, egy idő után már nem lesz visszaút a társadalom számára.
Vujity Tvrtko szerint a morális katasztrófa felé halad a magyar társadalom.
A televíziós riporter úgy véli, „a világ egyik legtehetségesebb népe” elmerül a pesszimizmusban, miközben folyamatosan bántják egymást a magyarok, amit a politika okozott.
“Meggyőződésem, hogy a szemmel is látható, érzékelhető gazdasági problémák mellett súlyos mentális krízis van hazánkban. Magyarország egy megosztott, messze az egészséges határon túl agyonpolitizált, folyamatos feszültségben élő ország lett, s ennek -véleményem szerint- komoly felelősei a politikusok (pártállásra tekintet nélkül).”
-írja.
Tudom, érzem: van, akinek semmi sem jó: ha Hawaii szépségeiről írok, akkor miért hergelem ezzel az embereket; ha Csernobilt mutatom, akkor nem elég a depresszióból?!; ha kelet-Ukrajnából tudósítok, akkor bezzeg „Amerika bohóca” mit tett máshol…,
ha Szrebrenicáról számolok be, akkor mindig lesz, aki megjegyzi, hogy az áldozatok „muzulmánok, akik máshol meg robbantanak”.
Mintha egy bűn legalizálná a másikat, mintha egy kisgyermek tehetne arról, hogy milyen bőrszínű vagy vallású családba születik… SZÖRNYŰ!
No, de most valami egészen másról, és mégsem…
Nos, nem először írok a közbeszéd drámai eltorzulásáról, a vita színvonalának döbbenetes mélyrepüléséről sem.
Egy tehetséges ország tehetséges népénél széttörtek a vasárnapi ebédlőasztalok, mert az egyik családtag ilyen oldali, a másik meg olyan oldali. A két oldal pedig folyamatosan gyalázza egymást, nem hagyva nyugtot az embereknek!
Szerintem jelentős részben a politika tette ezt velünk. A „Tisztelt Házban”, a híradókban, a magyar nyelvű internetes portálokon ömlik ránk a szenny, társadalmunk vezetői, megválasztott képviselőink pedig A MI PÉNZÜNKBŐL gyalázzák egymást!
Nézzetek meg egy híradót, olvassatok el egy újságot, nyissatok ki egy weblapot és szembejön veletek a valóság: röpködnek a „diktátor, hazaáruló, nemzetáruló, tolvaj, csicska, bérenc” szavak és fogalmak, a közember pedig joggal (?) érezheti úgy, hogy ha a képviselőknek szabad, akkor neki miért ne szabadna…?!
Hawaii-on nem csak eldobott csikket, de ordibáló embert és közlekedési vitát sem láttam, ellenben itthon…
Nem érzem normálisnak, hogy ennyire a politikáról és a politikusokról szól a magyar társadalom.
Nem is titkolom, van ennek köze ahhoz, hogy nem élek mindig itthon, a rajongásig szeretett szülőhazámban.
Pedig a politikus is „csak” egy alkalmazott.
A nép alkalmazottja. Elvileg nem lenne kiváltságos ember.
Az övé is egy szakma, amiért fizetést kap, mint oly’ sokan mások. Ám nálunk a politikusok saját magukat helyezték a középpontba és ezért elképesztően sokat foglalkozunk velük
