21 gramm a lélek súlya? A testből elpárolgó tudat halhatatlan lehet – állítja a Nobel-díjas tudós?
Sir Roger Penrose elmélete sokakat meg fog döbbenteni és alaposan a feje tetejére állíthat mindent.
Létezhet a lélek? Ha igen, vajon mennyit nyom?
Igaz lehet a legendás, sokat emlegetett városi legenda, miszerint minden ember pontosan 21 grammal lesz könnyebb a halála után?
Nos, ez utóbbit nem sikerült a mai napig sem bebizonyítani noha valóban igaz az, hogy léteztek ere irányuló megfigyelések és kísérletek.
Duncan MacDougall amerikai orvos 1900-as évek elején végzett vizsgálatai szerint az emberben lakozó lélek súlya, ami a halál beálltakor eltávozik ebből a földi porhüvelyből, mindössze 21 gramm.
A kísérleteket azonban modern köntösben soha nem ismételték meg így ebben a formában, Duncan eredményei pedig megkérdőjelezhetők.
Mindezek ellenére egy Nobel-díjas tudós, Sir Roger Penrose elmélete részben valami hasonlót állít:
Mégpedig azt, hogy a halál pillanatában az emberi tudat, vagy lélek, nevezzük akárhogy, elkezd kiszabadulni a testből, kvázi elpárolog.
Stuart Hameroff, az Arizonai Egyetem Aneszteziológiai és Pszichológiai Tanszékének professzora, s brit kollégája, Roger Penrose forradalmi elmélettel állt elő.
Földi egzisztenciája során a lélek az agysejtekben lakozik ún. hajszálcsövekben, vagy mikortubulusokban – állítják.
Teóriájuk szerint a lélek kvantumrészecskékből áll, ami haldokláskor szétesik, ám a bennük tárolt információk nem vesznek el.
A halálközeli élmény akkor következik be, amikor a lélek elhagyja az idegrendszert és belép az univerzumba, ahol tovább létezik.
A testünkben jelen lévő információk tehát az elméletük szerint valahogyan kvantumszinten tárolódnak, és ezek felelnek azért, amik vagyunk.
Ha ez a kvantuminformáció kinyerhető lenne át átültethető egy másik, fiatalabb testbe, akkor gyakorlatilag testet lenne képes cserélni az ember, így örök életet nyerve.
A koncepció hasonlít a buddhista és a hindu hithez, miszerint tudatunk a világmindenség szerves része. A hipotézis a nyugati filozófia idealista vonalát is érinti.
Az empirikus beállítottságú tudósok részéről rengeteg súlyos kritika éri az objektív redukció elméletét, ami erősen megosztja a szakértőket.
Max Tegmark, a Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) kozmológusa például már 2000-ben megjelent értekezésében is élesen bírálta azt.
Dr. Hameroff viszont úgy gondolja:
A tudomány afelé halad, hogy teóriája bizonyítást nyerjen, hiszen a kvantumhatások olyan fontos biológiai folyamatokban játszanak vitathatatlan szerepet, mint a szaglás, a madarak tájékozódása vagy a növények fotoszintézise.
