65 millió éve kihalt őshallal találkoztak a búvárok: az evolúciót is meghazudtolja létezése?
Az élő “őskövületről” felvételt is készítettek. A halnak 65 millió évvel ezelőtt ki kellett volna halnia.
Bizonyítéka annak az átmenetnek, ami a halak és a végtagokkal rendelkező hüllők között volt valahol félúton.
A tengerek legmélyebb titka
A világ tengereiról és az ócáenokról szokták mondani, hogy még alig néhány százalékban fedezet fel őket az emberiség, ami igaz is.
Ennek egyik legszembetűnőbb példája a bojtosúszós hal, mely 65 éve kihalt.
Legalábbis ezt gondolták róla, mert rengeteg korábbi kövületet találtak már meg belőle… aztán az élet rácáfolt erre a feltételezésre, ugyanis élő példányokra bukkantak.
Az egész nagyon hihetetlen volt, a paleontológusok pedig élő kövületként, vagy dínóhalként kezdték emlegetni az élőlényt.
“A dinoszauruszokkal együtt kellett volna kipusztulnia” – jelentették ki.
Világszenzáció lett az első megtalált példányokból
1938 decemberében Dél-Afrika partjainál fogták ki első, 1,5 méteres példányát, mintegy 300 méter mélységből.
A közeli East-London múzeumába vitték.
Itt derült ki, hogy a kihaltnak vélt coelacanthidák alosztályába tartozik. Az élő kövület híre szenzációként járta be a világsajtót. Azóta több példány is előkerült.
Most pedig újabbakra bukkantak búvárok a mélyben, ráadásul felvételeket is sikerült róluk készíteni.
Íme a felvétel:
Mike Fraser búvár, aki elsők közt pillantotta meg a halat, megjegyezte: „először azt hittem, úrrá lett rajtam a nitrogén narkózis, vagy a hélium vált hallucinogénné.”
Az evolúció fontos látlelete
Csak akkor hitt a szemének, amikor jobban megfigyelte, amint a hal egy szirt felett lassan, lebegve úszik, 72 méteres vízmélységben.
A hallal találkozni nemcsak élménynek volt nagyszerű, hanem ez volt az első eset, hogy Dél-Afrikában a védett Sodwana-öböl területén kívül találták meg a bojtosúszóst, s erről bizonyíték is készült.
A jó 400 millió éve létező bojtosúszós halakról nagyon sokáig úgy vélték, hogy közvetlen elődei a később szárazföldi életmódra váltott négylábú állatoknak, azonban pár éve, a genetikai genetikai elemzésből kiderült, hogy csak „oldalági rokonok”, és a közvetlen előd a tüdőshalak alosztályából való.
A bojtosúszós nagyon lassú változásokkal ugyan, de az elmúlt 65 millió évben is fejlődött, így teljességgel már nem is tekinthető élő kövületnek.
