Riasztó jelek mutatják a végleg megboruló éghajlatot.
A Global Change Biology folyóiratban megjelent publikációban az exeteri kutatók azt állítják, hogy 1993 és 2017 között jelentősen nőtt a vegetációval borított területek mérete a magashegyi régiókban.
Különösen igaz ez a világ legmagasabbnak számító csúcsaira és annak közelére.
Az amerikai űrhivatal, a NASA Landsat műholdhálózatának, a Csomolungma (Mount Everest) csúcsa alatti 4150-6000 méter tengerszint feletti magasságban elhelyezkedő területeiről készült idősoros felvételein szembetűnő a változás.
Gyakorlatilag a Mount Everest és alsóbb környéke is elkezdett kizöldülni.
Ez pedig egy olyan változás, ami egyértelműen a klímaváltozás végjátéka.
Lassan ugyanis nem marad olyan terület a Földön, mely ne lenne nagyban érintett a klímavalózás, a globális felmelegedés alól.
A Föld jégsapkái elolvadnak, a gleccserek 80%-a már nincs meg, és most a hegységekben tlaálható hóréteg nyomában megindult a vegetáció, vagyis a nagymértékű zöldülés.
A baj olyannyira nagy, hogy már az északi-sarki régió is egyre zöldebb, és nem ritka az algamoszatokkal teli zöldes árnyalatú jégtábla sem.
Számos kutatást végeztek a himalájai régióban tapasztalható, radikálisan felgyorsult olvadási folyamatokról, ám azt még nem tudjuk, hogy a szubnivális ökoszisztéma terjeszkedése miféle hatással van a magas hegység hidrológiai folyamataira
– nyilatkozta az Exeteri Egyetem honlapján a kutatást vezető Karen Anderson.
Egy biztos: ma már kár vitázni azon, hogy van-e globális felmelegedés, vagy nincs.
Ahogyan az is egy meddő vita, hogy az ember okozza, vagy sem.
A folyamat következménye szempontjából teljesen mindegy: a bolygónk időjárás átalakulóban van.
Egy melegebb világ köszönthet ránk, ami összességében újra képes lehet arra, hogy leredukálja az emberi faj populációszámát.
Olyan ez, mint egy pusztító tűz, mely utat enged az új növényfajoknak.
Vagyis a bolygó talán épp így “védekezik” egyes olyan kártevők ellen, melyek próbálják felélni az egész Földet.
Épp, mint az ember…
