Válságban van az EU? Alapjaiban hullhat darabokra, ha vége a járványnak?
Az elmúlt évtizedekben a történelme során mindenre csak béna kacsaként reagáltak az európai döntéshozók, mely megáshatta az egykor nagyhatalomnak képzelt Európai unió sírját?
A személyek és áruk szabad áramlását tartják az EU egyik legnagyobb vívmányának, és a belső piac zavartalan működését, ez tény.
De ezen kívül az elmúlt évtizedekben sokkal inkább szolgálta kevesek érdekét, mint a többségét.
Elég csak abba belegondolni, hogy a németek voltak az egésznek a legfőbb mozgatói, tulajdonképpen a gazdag nyugati országok a szegényebb keleti országok piacait akarták letarolni, majd rájuk sózni azokat a termékeket, amik nyugaton már nem keltek el.
Mert vagy nem voltak megfelelő minőségűek, vagy kifejezetten silánynak számítottak.
Tehát már a kezdetektől gazdaságilag sem működött jól ez az egész.
Az elmúlt 10-15 évben pedig a menekültválság óta rá kellett döbbenni arra, hogy a válságkezelésre is alkalmatlan az EU.
Amikor 2015-ben menekültek árasztották el Merkel hívó szavára, akkor béna kacsaként állt és nézte az egész kontinens, ahogy “tömik”.
Aztán újabb veszedelem mutatta meg, hogy az Eu alapjaiban véve alkalmatlan bármiféle válságkezelésre.
A koronavírus és a gazdasági világválság kapcsán bizonyosodik be, hogy képtelen kerek egészként működni.
Még mindig önző tagállamok elit szalonjának tűnik az egész, mert az is.
Az EU-nak egy új Marshall-segéllyel kellene segíteni a nemzeti kormányok erőfeszítéseit a válságkezelésben. Erre azonban eszük ágában sincs – egyelőre.
Sokatmondó az, hogy az európai állam- és kormányfők februári csúcstalálkozójukon az egész éjszaka tartó egyeztetések dacára sem tudtak megállapodni a következő hétéves keretköltségvetésről.
Éppen ezért sokan már most azt vetítik előre, hogy az Európai Unió mindenképpen meg fog szűnni, vagy át fog alakulni 2030 környékére.
Még nem tiszta, milyen út áll előtte: vagy teljesen darabokra hullik, vagy az egész újraszerveződik, de a jelenlegi működési mechanizmus többszörösen megbukott.
