Jézus magyar eredete: valóban pártus herceg volt? A magyarok Jézus vallása és elhallgatott múltunk

Jézus Édesanyja Adiabene Mária pártus királyi hercegnő volt? A Biblia valójában ősmagyar tudás hordozója?

Történelmi és régészeti összefüggések vezethetnek el a végső titokhoz.

Egy nemrég napvilágot látott teória a bibliai események másként látását, a gnosztikus evangéliumok magyar szempontból több mint izgalmas újraértelmezését tartalmazza.

Badinyi Jós Ferenc nem akármit állít a magyarokról, a népünk eredetéről és magáról Jézusról.

A Napkelet Mah-Gar (magyar) népének a bibliáját adja a világ teremtéséről, magáról a létezésről, az ég feletti és alatti valóságról, a teremtő Nagy Iz-Tenről (Istenről) és minden elfelejtetett, elhallgatott szent tudásról.

Mert ez a könyv nem más, mint a Magyarok Bibliája, a Könyvek Könyve, ami az égből nyert tudás titkait tanítja a Mah-Gar (magyar) nép számára az Istentől elrendelt magyar hivatás kötelességeivel együtt.

Badinyi a kutatásai alapjábn nagyon mélyre ásott az egész témában és meglepő, már-már bizarr megállapításokat tett.

Jézus Urunk Szerető Mennyei Atyjának semmi köze nincs ahhoz az „Isten-alakhoz”, amelyet a mai júdai-kcreszténységünk híveinek bemutat. –

Mondhatjuk úgy is, hogy ahhoz a „bosszúálló” és „áldozatokat követelő” Istenhez, akinek olyan „kiválasztott népe” van, mely az ő engedélyével….sőt rendeletével halomra gyilkolja a nem a „népéhez” tartozókat, vagyis a nemzsidó népeket.

Hol volt Jézusnak a „hazája”…az országa, ahol otthon volt valóban? – A többi evangéliumból megtudjuk, hogy „galileai” volt, de az Ő idejében ez nem „földrajzi elnevezést” jelentett, hanem – majd mint a szövegből megtudjuk – a héber „galil hag gojiim” (jelentése: „A gojok/idegenek/ földje) szóból keletkezett a nép ajkán és vált „nép-névvé”.

Ha Márk még ezt sem említi meg, akkor – a logika szerint – Jézus Urunk „hazájának” nevét csak azért nem hangsúlyozza, mert az ő idejében (Kr. u. 50 körül) mindenki tudta – főként a zsidók legjobban -, hogy Jézus Édesanyja Adiabene Mária pártus királyi hercegnő volt, tehát ezt nem kellett a korabelieknek külön bejelenteni és Márknak „ide”.

Jézus nemzetségéhez való tartozásának megvallása ez. Ugyanis ezzel a valósággal nem kellett „kérkedni”, mert ebben az időben a jézusi nemzetséghez tartozóknak eszébe sem jutott az a – ma Saul-rabbi ötletének betudható – huncutság, hogy Jézus Urunkat – a Pártus Herceget – a zsidóság Messiásaként fogják kisajátítani.

Ha Márk gondolta volna azt, hogy a MATÉ-nak nevezett „kicsoda?” és a zsidó LUKÁCS, az „Apostolok Cselekedeteinek” is írója és Saul-rabbi titkára, majd a – Márk által ismeretlen – „József-ácsnak” egy „Dávidi-nemzetségbeli” geneológiájával kezdik azt a tudósításukat, amelyeket ma „evangéliumi szentírásnak” nevez az utókor….és, ha még tudta volna azt is, hogy ezt a zsidó József-ácsot fogja a mai zsidó-kereszténységünk Jézus Urunk nevelő-apjaként tisztelni, akkor Márk biztosan részletesen leírta volna Jézus Urunk emberi származását is.

És milyen kár, hogy nem írta le! – Most nem kellene e sorok írójának nyomozni az Igazságot a még megmaradt és el nem pusztított, régi írásokban.

De most az olvasó is felteheti azt a kérdést, hogy: miért fontos a mi Jézus Urunk emberi származásának a megismerése…?

A választ megadja a mai zsidó-kereszténységünk „szentírása” és annak magyarázata, mely szerint: a zsidó-Jézust keresztre feszítik a gonoszok, de mint „Isten Báránya”, önmaga feláldozásával elviszi, eltörli az emberiség összes bűneit.

Azokét is, akik felfeszítették. Meghal – de harmadnapon feltámad és kozmikus sugárral beégetett arcképét itt hagyja halotti szemfedöjén és ezen a „szent lepelen” látható alak nem zsidó-Jézust mutat.

Embertani adatai azonosak a pártus-hun királyokéval. Vércsoportja is: „AB”.

A HUN-GAR-nak nevezett MAH-GAR-ok mondhatják tehát, hogy Jézus Urunk emberi adottságának azonosságát viselik magukon, így Jézus nemzetségének utódai.

Ne értelmezze senki félre ezt a megállapítást, mert e sorok írója sohasem állítja azt, hogy „Jézus magyar volt”, hanem éppen fordított sorrendben kell ezt értelmezni, vagyis: a magyarok Jézus Urunk vértestvérei.

Most e szavakat azokhoz az olvasókhoz intézem, akik lélekben magyarnak érzik és vallják magukat: „a Szent-Lepelen lévő Jézus-arc néz szembe Veled e könyv címlapján! – Nem bálvány ez – hanem emlékeztető! – Nézz hát szembe Jézus Urunkkal és majd megérzed, hogy mit kell tenned!”

Az Isten és közéd betelepült „egyházad” azonban nem ismeri el csodának a Szent-lepelen lévő Jézus-alakot azért, mert – mint mondják – „a lepelen látható emberalak odakerülése nem minősíthető csodának, mert az a „csoda” nem a tudományos feltételezések szerint történhetett.”

De ugyanakkor a zsidóság összes „legendája” (a Vörös-tenger szétválása, Mózes és kőtáblái, tűz csap le az égből, a Jerikói falomlás stb.) mind-mind „szentírási” isteni csodáknak vannak elismerve és tanítva.

Jézus Urunk csodatetteit felsorolják ugyan, de többnyire gonosz szellemek és ördögök elűzésének varázslatával kapcsolják össze azokat a zsidó értelmezés szerint.

Pedig Jézus Urunk valóban olyan „csodákat” tett, melyeket csak az „isteni” erő tud létrehozni. tehát – a mai értelmezéssel mindegyik „paranormális” történés, mert a „vakok látnak, a sánták járnak” és a mai biblikus „tudósok” hiába igyekeznek valamilyen „más” magyarázatot adni Jézus Urunk ily tevékenységére, az „emberfeletti”, a „küldetés” Isteni-ereje van jelen minden tettében és ezeket leértékelni, bagatellizálni nem lehet.

Ha visszatekintünk az ún. „kereszténységi történelembe” láthatjuk, hogy a valóságos „Jézus-hitüeknek”, az ún. „CHRESTOS-követőknek” semmi közük nincs azokhoz, akik Jézusban Messiást láttak. Ezeket ma „gnosztikusoknak” nevezik és „ortodoxia” név alatt azt a szervezetet értjük, mely a zsidó-Jézust egyszerű „rabbiként” sorolja be a zsidó vallási eszmevilág szolgálatába.

A „gnosztikusok” valóban „hittek” a csodákban, mert ők a természet-felett uralkodó ISTENT hitték és aki Benne „hisz”, az nem tudja elképzelni, hogy Ő, a jóságos Mennyei Erő és Akarat sehol, egy pillanatra se avatkozzon be – közvetlenül, vagy a Földre szállt Szeretet, Jézus Urunk, vagy valamelyik „fénythozó” ember által – a világ sorsába és az emberek dolgaiba.

A „gnosztikusokat” legyőzte az ortodoxia és megalakult a zsidó-keresztény egyház a maga hierarchiájával, feljebb- és alábbvalóival.

Az „egyház”, melyet Jézus Urunk sohasem akart megszervezni, mert az Ő jelenléte már „Isten Országának” létezését jelentette a Földön. De ez az „egyház” – a mai zsidókeresztény egyházainknak sokasága, – azt ordítja állandóan a hívők fülébe:

„bűnösök vagytok!…bűnösök vagytok! Tartsatok bűnbánatot és akkor „MI”, az „anyaszentegyházatok” – feloldozunk titeket bűneitek alól!”

Ezzel pedig közel kétezer éves hazugságban tartják az egész világot, és hívők milliárdjait.

Forrás: Badinyi Jós Ferenc