A magyarság a MAG népe fogja elhozni az Aranykort a világra az ősi próféciák szerint?
Az ókoriak hitték, hogy az édeni idők, az elveszett Aranykor szellemiségét a sztyeppe népei őrzik tovább még a sötét korokban is…
Igaz volna a hihetetlen jóslat, mely szerint egy távoli jövőben Nimród/Ménrót [Nemroth] népe hoz majd boldogságot az emberiségnek, s gyógyulást a megsebzett Földnek?
Már a XIX. századi kutatóknak feltűnt: bizonyos ókori források kapcsolatba hozzák a szkíta-hun népeket az Utolsó ítélettel.
Ám mivel 1848 után a magyar tudományos elit egyértelműen letette a garast a finnugor származáselmélet mellett, nem vizsgálták tovább ezt a lenyűgözően izgalmas témát.
Elvégre – szerintük – a magyaroknak nincs köze sem a hunokhoz, sem a szkítákhoz – következésképpen e mítoszok nem a mi őseinkről szólnak, így hát nem is különösebben érdekesek…
Csakhogy ez szöges ellentétben áll az összes középkori krónikánkkal, illetve a magyarságnak a szerves hagyományával! Kézai, Anonymus, Thuróczy és más szerzők ugyanis egybehangzóan és egyértelműen állítják: a magyarok Szkítiából származnak, maguk is szkíták, akik rokonai – konkrétan „ikertestvérei” – Atilla hunjainak!
Ugyanezen források szerint Árpád-házi királyaink pedig egyenes ági leszármazottjai magának Atillának!
Mindezek az információk pedig évszázadok óta öröklődnek a magyar családokban szülőkről- gyermekekre, ahogyan Arany János csodaszép versében is írja: „száll az ének szájról-szájra…”
Felmerül tehát a kérdés: vajon a magyarság eredetével kapcsolatban a Bach-rendszer Habsburg- párti tudósainak, vagy inkább saját nemzeti hagyományainknak hiszünk?
Mert ha inkább utóbbinak, akkor meg kell barátkoznunk a gondolattal: mindaz, amit az ókorban a szkítákról írtak, az leszármazottaikra, azaz ránk, magyarokra is vonatkozik! Márpedig a szkítákról több ókori forrás is azt állítja: az Apokalipszis idején különleges küldetés vár rájuk…
De vajon miben áll a szkíták küldetése? Ahhoz, hogy erre választ kapjunk, először is Nimród/Ménrót [Nemroth] király kilétére kell fényt derítenünk! Az összes ide kapcsolódó jóslat ugyanis azt állítja: a távoli jövőben, egy sötét kornak az vet majd véget, hogy Nimród, a szkíták uralkodója feltámad, reinkarnálódik, azaz „visszatér.”
S hogy ki volt valójában ez a titokzatos Nimród/Ménrót [Nemroth]? Saját hagyományaink általában annyit tudnak róla, hogy:
1.) Őskirály, aki az Árpád-házi királyok mitikus őse is,
2.) Nagyon régi korban, az özönvíz előtt uralkodott valahol Keleten,
3.) Feleségét Enéhnek hívták, ikerfiai pedig a hunok és a magyarok ősapja, Hunor és Magor [Magyar].
Szögezzük le azt is, hogy krónikáinkban nem találkozunk olyan jóslattal, mely a visszatérését említené ám, ami roppant izgalmas: a közel-keleti (főképp szír, arab, török, örmény) forrásokban viszont több ilyen prófécia is előfordul! E keleti szövegek szerint ráadásul Nimród több volt, mint egyszerűen egy hatalmas uralkodó.
Sztrabón, görög történetíró például úgy tudja, hogy Nimród/Ménrót [Nemroth] alkimista mágus volt, hasonlóan Zarathustrához, Hermész Triszmegisztoszhoz és egyéb „varázslókhoz”!
Ugyanígy vélekedik Epiphaniosz egyházatya, aki szerint Nimród „a Tarok ivadékából származó etiópiai Kúsnak volt a fia és ő építette Babylon városát, nagy vadász volt, és ő a mágia feltalálója is, amire megtanítá a perzsákat; akiket ezért Magógnak hívnak.”
Itt jegyezzük meg: a perzsákat, szkítákat az ókorban valóban a „varázslók népének” tartották, s maga a „mágia” szó is perzsa, iráni eredetű. Nem nehéz észrevenni, hogy Nimród/Ménrót [Nemroth] egyik fiának, Magomak (vagy más változatban Magógnak) a neve, illetve a „magyar”népnév is ebből származik…!
Az ókoriak tehát Nimródot, fiát, illetve a tőlük származó népet – a magyarokat is a mágiával, titkos tudományokkal hozták kapcsolatba.
Olyannyira, hogy a perzsa Királyok Könyve, a Sahname egyenesen azt állítja:
Nimród leszármazottjai a Perzsa Birodalomban egy külön törzset alkottak, akik ősidők óta a titkos tudományok művelésével foglalkoztak, és minden tagjuk – a gyermekektől a legidősebbekig – „paranormális” képességekkel rendelkezett…
Az, hogy a hosszú elnyomás (fogság stb.) után magukhoz térő szkítákat egy fehér lovas uralkodó „karolja fel” aki viszont nem háborút, hanem békét, s egy új Aranykort hoz a Földre, az indiai szövegekben is megjelenik. Így a Visnu Puránában, ahol részletesen beszélnek Kalkiról, Visnu isten tizedik avatarjáról (megjelenési formájáról).
Kalki fehér lovon fog megjelenni a Kaliyuga (a Bűn Kora) legvégén, mint a szakák, turuskák, illetve hunák királya. Csakhogy ezek a népnevek az indológusok szerint így „fejthetők meg”: a szakák a szkíták, a turuskák a turániak, a hunák pedig – nem meglepő módon – a hunok…
Az indiai leírások fehér lovas Kalkiját – aki ezek szerint szkíta/ turáni/hun származású lesz – sokan a Jelenések Könyve „igazságosztójával” hozzák párhuzamba, akiről a következőt olvashatjuk:
“És láttam a megnyílt eget: íme egy fehér ló, és aki rajta ül, annak neve Hű és Igaz, mert igazságosan ítél és harcol, szeme tűz lángja, és fején diadém, és ráírva egy név, melyet senki sem tud rajta kívül} és vérrel festett ruhába volt öltözve. Ez a név adatott neki: az Isten Igéje” (Jel. 19,11-13)
És ha már az Apokalipszis fehér lovánál, és lovasánál tartunk, feltesszük a kérdést: véletlen-e, hogy a magyarságnak pont a fehér ló az ősi jelképe, totemállata? Véletlen-e, hogy a hindu jóslatok épp a fehér lovat tartják Buddha, de az igazságosztó Kalki szimbólumának is?
És vajon az is csak a merő véletlen műve, hogy számos kutató megállapítása szerint maga Buddha [Buda] is egy kasmíri szkíta dinasztiából származott, s Körösi Csorna Sándor is éppen Kasmírban kereste a magyarság rokonait?
Összefoglalva: az egész hihetetlen rejtélynek az a lényege, hogy az ókori világ valamiért a turáni népekhez (konkrétan a szkítákhoz) kötötte az emberiség egykori Aranykorát, illetve ennek a boldog korszaknak a visszatérését.
A sztyeppei népek „fogságát”, „szenvedését” a sötét korokkal látták azonosnak, „kiszabadulásukat” viszont úgy értelmezték: ez nemcsak magukra a szkítákra, de minden emberre üdvöt, szerencsét hoz!
És ha a szkítákat a magyarok őseinek tekintjük, akkor ebből máris döbbenetes következtetéseket lehet levonni a magyarság jövője kapcsán – ahogy ezt sokan meg is teszik…
S hogy mennyire lehet magukat a jóslatokat komolyan venni? Nos, ezt természetesen az Olvasó megítélésére bízzuk.
Ám egy biztos: akár hiszünk ezekben, akár nem, az emberiség múltja egy kincsesbánya, s csak rajtunk múlik, milyen mélyre merünk hatolni benne…
Forrás: József Kántor – Eltitkolt próféciák
