🌨️🌞Ma minden kiderül! Mit gondoltok, hosszú telünk lesz?🌞🌨️
A nyugati kereszténységben január 6. vízkereszt, avagy a háromkirályok, másképpen a napkeleti bölcsek ünnepe, a katolikus egyház egyik legfontosabb és egyben egyik legrégibb ünnepe.
A 4. századig ezen a napon ünnepelték Jézus születésnapját és az évkezdetet is.
Ekkor emlékezik meg az egyház a napkeleti bölcsekről és Jézusnak a Jordán vizében történt megkeresztelkedéséről.
Ez utóbbi emlékére kezdetben az egyház e napon szentel vizet a templomban.
Ekkor bontották le a karácsonyi asztalt is, de minden morzsának helye volt és szerepe:
A Luca-búzának egyik felét a kútba dobták, másik felét viszont gyógyereje miatt a jószágok ételéhez adták.
Hagyományosan ekkor szedik le a karácsonyfát, de városokban nem túl dicső véget ért az addig becsben tartott fa: kidobálták a kuka mellé.
Ez is tanít valamire: falun inkább elégetik, és hamuját beszórják a veteményeskertbe, mert még ebben az állapotában is hasznot hoz: javítja a talajt.
Néhol a karácsonyfa lényegül át húsvétkor tojásfává, s csak azután dolgozzák fel.
Időjóslás
Január hatodikához időjárási megfigyelések is kapcsolódnak.
Ha vízkereszt vizet ereszt, izikedet padra rekeszd
– mondják Berettyóújfalun.
Ha vízkeresztkor megcsordul az eszterhéj, az íziket rakjátok el, mert hosszú lesz a tél
– hangzik a rigmus hegyközi változata.
Az ízik (takarmánymaradék, nádtörmelék, kukoricaszár) fűtésre is szolgált.
Hideg idő esetén a korai tavaszban reménykedtek, így ha havazik, az is a tavasz mielőbbi beköszöntét jelentette.
Kelenyén a nyári csapadékmennyiségre jósoltak:
Ha a pintyőke ilyenkor itt (ivott) a kerékvágásból, akkor lett elég eső a nyáron.
A tápaiak szerint, ha ezen a napon süt a nap, hosszú lesz a tél.
