Figyelem: érkezik a Perseidák meteorraj, a leglátványosabb idei csillaghullás
Különleges és megismételhetetlen lesz amit látni fogunk, érdemes lesz az égre figyelni!
Augusztus 12-én érdemes lesz felnézni az égre.
A jelenséget minden évben eltérő napszakban csodálhatjuk meg, mert a maximuma évente eltolódik hat órát, majd a szökőévvel visszaugrik egy napot.
Idén kedvező időben, már kora estétől figyelemmel kísérhetjük a csillaghullást.
Bolygónk egy meterorrajon halad át, amellyel esztendőnként mindig azonos időszakban találkozik a Föld. A jelenség legalább kétezer éves a feljegyzések szerint.
A Perseidák szülőégitestje a Swift-Tuttle üstökös, amely a számítások szerint legalább tízezer éve kering a maihoz hasonló pályán.
Amikor átlagosan 130 évente a Nap közelébe kerül, a magjába fagyott jég szublimálni kezd – vagyis szilárd anyaga gőzzé alakul át, – a jégbe fagyott porszemek pedig kiszabadulnak, és lassan szétoszlanak a pályája mentén.
Ezt az anyagfelhőt nevezzük meteorrajnak.
A Holdfázis ugyan bele tudna szólni a tűzijáték-szerű élménybe, azonban idén az újhold pár nappal megelőzi a Perseidákat, így teljesen sötét égbolton fürkészhetjük a hullócsillagokat.
Jövőre pont telehold lesz a maximum időszakában, így nem, vagy csak alig lehet majd látni a sebes meteorrajt.
A Föld 30 km/másodperccel kering a Nap körül, a raj pedig hasonló sebességgel jön szembe velünk.
A hullócsillagok a Föld légkörében elégő porszemek. Körülbelül 100 km magasan nagy fényességgel villannak fel, és a hatalmas mozgási energia miatt gyorsan elégnek, 80-90 km-nél nem érnek lejjebb.
Addigra teljesen elporladnak még a nagyobb darabok is. Az üstökös eredetű rajokból nem szokott meteorithullás történni.
A csillaghullást adó meteorrajok között a Perseida az egyik leggyorsabb.
A tündöklő jelenség idén leginkább augusztus 12-én este figyelhető meg, de aki fent tud maradni, az még péntek hajnalban is gyönyörködhet a csillaghullásban, és az ezt megelőző, csütörtök hajnal is izgalmas lehet.
Fényszennyezéstől mentes égbolton óránként körülbelül 50-60 meteort láthatunk majd, de ez a szám évről évre változhat.
Városi égbolton a kivilágítás miatt ennél jelentősen kevesebb meteort lehet észrevenni.
A porszemek a hangsebesség száznyolcvanszorosával érik el a légkörünket. Amint a hatalmas mozgási energiát leadják és fékeződnek, ionizálódnak a légkörben a molekulák és az ionizált levegőt látjuk, nem pedig magát a porszemet.
Több méteres átmérőjű ioncstorna jön létre és ezt a több méteres világító levegőtömeget látjuk, aminek a közepén ott van a kis porszemecske.
Az egész maximum néhány másodpercig tart.
Megfigyelésüknél érdemes arra nézni, amerre a legsötétebb az égbolt.
A horizont közelében feltűnő hullócsillagok 300 kilométerre is lehetnek tőlünk, de ott a légkör elnyeli a halványabbak fényét.
A statisztikák szerit körülbelül 45-50 fokos szögben emeljük az égre a tekintetünket, mert ott fog feltünni a legtöbb hullócsillag.