Hitler szuperágyúja: megváltoztathatta volna a háború menetét is, ha sikerül befejeznie
A V-3-as kódnévre hallgató pusztító fegyver képes lett volna olyan mértékű rombolásra, hogyha sikerült volna a végleges verziót hadrendbe állítaniuk a németeknek, ma talán mi sem ülnénk itt…
A náci birodalom az első és második világháború alatt nagyon bizarr dolgokat művelt. Nem csak emberkísérleteket végeztek, hanem furábbnál furább haditechnológiát fejlesztettek.
Olyan szerkezetekkel kísérleteztek, amelyek sokszor még saját magukra is komoly veszélyt jelentettek.
Létezett egy úgynevezett “szuperágyú”, melyet ha sikerült volna befejezniük, megfordíthatták volna a háború menetét.
Hogy ez nem így lett, az nagyon apró dolgokon múlt…
Hitler szuperágyúja
Hitler nagyon ki volt éhezve a háborús győzelemre, annál is inkább, mert dupla vagy semmi volt számára a tét.
Tudta, hogy a náci rezsim erőforrásai elkezdtek végleg kimerülni.
Minden erejét abba “tette”, hogy sikerre vigye a háború, megvalósítsa a harmadik német birodalom nagy álmát.
A szuperágyú volt az egyik legígéretesebb fejlesztés. A V-3 kódnevű szerkezet előbb már kikísérleteztek kettő elődöt, a V-1 és a V-2 folyékony hajtóanyagú ballisztikus rakétákkal működő fegyverágyúkat.
V-3: Igazi megtorló
V-3 megtorlófegyver egy gigantikus, 130 méter hosszú huzagolatlan ágyúcső volt, amelyben a lövedék kezdeti sebességét az ágyúhéjra szimmetrikus párokban ráfutó lőkamrákkal gyorsították tovább.
A szinte hihetetlen, 1500 méter/másodperc kezdősebességgel kilőtt lövedékek stabilitását a torkolattüzet követően kinyíló vezérlősíkokkal biztosították tovább.
A Harmadik Birodalom így a V-fegyverprogramjára háromszor több pénzt fordított, mint amennyit az Amerikai Egyesült Államok az atombomba kifejlesztésére.
1994. júliusa és szeptembere között a Wehrmacht teljes robbanóanyag-javadalmazásának felét a Vergeltungswaffe- típusú fegyverek robbanófejeinek gyártása tette ki.
Végül egyetlen lövést sem tudtak leadni vele
A németek a nyugat-pomerániai Misdroyban építették meg króm-vanádium acélból.
1944 márciusában fel is avatták a La Manche csatorna partján fekvő francia Mimoyecques falu feletti 158 méter magas mészkődomb belsejében.
Ez volt az a gigafegyver, amivel éjt nappallá téve lőtték volna a tervek szerint Londont.
A 150 milliméter kaliberű, kialakításuknak köszönhetően szuperszonikus sebességet elérő, illetve a világűr peremén szuborbitális pályán mozgó lövedékek egyenként 140 kilót nyomtak, amelyből csak a robbanófejek súlya 97 kiló volt.
A sors különös iróniája, a történelem egyfajta fintora, hogy végül nem tudták bevetni.
És ez egyben Európa nagy szerencséje, ha ugyanis sikerült volna, ma talán nem ülnénk itt…
Mázlink van, hogy élünk
Ugynais valószínűleg náci megszállás alatt lett volna – vagy lenne még ma is – Európa jelentős része, és még Angliát is elfoglalták volna.
Ebből ugyanis siker esetén több darabot is építettek volna, és a nagyobb európai városokat folyamatosan bombázták volna vele.
Titkos hírszerzési adatok alapján ugyanis a szövetségesek tudtak róla, hogy van valami csodafegyver azon a területen, és egy hatalmas légitámadást intéztek oda.
A vasúthálózat szétlövésével elvágták a gigantikus fegyverhez szállítandó töltetek útvonalát, így sem ezt, sem más dolgokat nem tudtak többé eljuttatni a szuperágyúhoz.
