Anubisz: a túlvilág kapuinak őre? Egyiptom egyik fő alakjának kevésbé ismert sötét múltja
Nem csak a holtak szívét tartotta számon, de Egyiptom Vigyázója és az egyiptomi hadseregnek az egyik jelképe és szimbóluma volt.
Jelképe egy nagyon speciális, ún. imiut-fétis (Imiut az alvilág védőistene), ami tulajdonképpen egy pózna tetején függő fej nélküli tehénbőr, amely Heszat istennővel (a tej istene, tehénisten) való kapcsolatára utal.
A nekropolisz ősi őrzőjeként a szent föld urának is hívták, aki az isteni sátor élén van.
Ez utóbbi a balzsamozó sátorra vonatkozik. A szövegekben „aki a hegyén van” jelzővel is felruházzák, amely a sivatagi hegyen várakozó sakál képét idézi fel.
Alakja nyilvánvalóan funkciói miatt a sakál formájú istenséget olvasztja magába, például Upuaut-ot, aki nem más, mint „az utak megnyitója” (halotti és hadi isten), vagy éppenséggel Henti-imentiu-t (ősi abydosi kutyaistenség), aki „a nyugatiak élén van”.
Az utóbbi név később Ozirisz állandó jelzője lett. Ez azt jelenti, hogy megboldogultak, vagy nyugatiak élén álló.
A kutatások során mára már kiderült, hogy a fekete színnel való ábrázolásának nagy jelentősége volt.
Egyrészt a túlvilágot és az újjászületést, hiszen nagyon fontos, hogy a szellem a túlvilágon is újjá tudjon születni, kasztosodjon és ne kóbor szellemként közlekedjen a földi szférákban. Másrészt Egyiptomot, Kemetet, a fekete termékeny földet.
Kevesen tudják róla, hogy Ő is egy harcos Isten volt.
Egyiptom Vigyázója és az egyiptomi hadseregnek az egyik jelképe és szimbóluma volt Ő. Az ősi Egyiptom határaihoz akkora kifelé tekintő Anubisz szobrokat tettek, mint a Kolosszusok.
Óriási tisztelet övezte őt egész Egyiptomban.
Ez egyrészt amiatt volt, mert jóindulatú istenség volt, másfelől minden halandó tudta, hogy szüksége van az Ő áldására, mert ő is jelen van a szív mérlegelésénél, azaz az egyiptomi utolsó ítéletnél.
A mérleg alatt térdel és olykor hozzá is ér a mérleghez úgy finoman megtámasztja alulról, hogy az épp a mérlegen lévő szív nehogy nehezebbnek bizonyuljon Matt, azaz az igazság istennőjének tollánál.
Sokan úgy tartják, hogy félistenként a mai napig nagyon sokat képes tenni az emberiség érdekében.
Istenek bírálója
Anubisz az Isteneknek bírálója is egyben. A neve tulajdonképpen bírát is jelent. Az Anubisz pecsét vagy az Anubisz fej hieroglifként azt jelenti: bíró, bíráskodás, bíróság.
Akkoriban az emberek egyszerre több tisztséget is be tudtak tölteni, például lehetett bíró főpap, építész, sőt himnusz író is. Viszont, ha bíróként töltött be szerepet, akkor a feje mellett mindig volt egy Anubisz fej is.
A Piramisszövegek szerint Anubisz a holtak birodalmának főistene volt. Eredetileg a Napisten, Ré 4. fia volt, de később ez megváltozott. Az egyik legenda szerint Anubisz Ozirisz és Nephthüsz fia, akit anyja a mocsárban rejtett el, hogy megvédelmezze Széth haragjától.
Az isteni gyermeket Ízisz találta meg és nevelte föl.
Amikor Ozirisz elhagyta Egyiptomot, hogy tanítását az egész világon elterjessze, Anubisz kísérte el útján. Amikor pedig Széth megölte Oziriszt, Anubisz szervezte meg apja temetését. Testét szövettel takarta be, ezzel alkotta meg az első múmiát.
Ezért tekintették Anubiszt a temetési szertartások teremtőjének.
A Holtak szívét tartotta számon
Ő tartotta számon a holtak szívét, míg Ozirisz a meghalt fáraót személyesítette meg, akit istenhez hasonlóan feltámasztott. Anubisz feladatai azonban később fokozatosan áthárultak Oziriszre, aki a jelzőit is átvette, Anubisz pedig az Ozirisz-misztériumokhoz kapcsolódó istenek körébe került.
Thottal együtt részt vett Ozirisz ítélethozatalában. Nevével sűrűn találkozunk a halotti irodalomban, abból tudjuk, hogy ő volt az elhunyt testének épségben tartását szolgáló balzsamozásnak, mumifikálásnak az isteni védnöke, sőt egyes elképzelések, ábrázolások szerint ő maga végezte a balzsamozást.
Azt tartották róla, hogy ha rátette kezét a múmiára, akkor varázs révén „Ah”-ba, boldog állapotba, lelki világosságba jutott a halott és ennek az érintésnek a következtében új életre kelt.
Anubisz helyezte el a sírkamrában a halott körül a Hórusz-fiúkat, és mindegyiknek adott megőrzésre egy kanópuszedényt az elhunyt bebalzsamozott belső testrészeivel.
Anubisz szoros kapcsolatban állt a thébai nekropolisszal, amelynek a pecsétjén kilenc fogoly felett lévő sakálként ábrázolták.
