Ősi törzs állt kapcsolatban az űrrel és a Hattyú csillagképből érkező idegenekkel
Az ősi idegenek végső bizonyítéka lehet ez a Pápua Új-Guineai törzs?
Az európaiak és amerikaiak 1996-ban egy expedícióval érkeztek ezekhez a vademberekhez.
A helyi lakosokkal való kommunikáció egy tolmácsnak köszönhetően zajlott.
A vendégeket megtiszteltetés érte, hogy kommunikálhattak az öregekkel, a sámánokkal és az egyik baráti törzs vezetőjével.
Feltűnő, hogy a törzs vénei az európaiakra hivatkozva hétköznapi embereknek nevezték őket.
A helyi dialektusban ez azt jelentette, hogy nem volt “egy darabkájuk az égből”.
Szó szerint. Arra a kérdésre, hogy mi jelent az “ég darabkája,” lenyűgöző válasz érkezett.
“Egyszer régen, több tízezer éve, őseink a Földre repültek. Akkor nem voltál ott.
Pontosabban ott voltatok, de primitív formában. Befogadtuk őket, megetettük és tejet adtunk nekik inni.
Cserébe titkos ismereteket kaptunk a világok közötti utazásról, az őseinkkel való kommunikációról.
Megajándékoztak egy ‘darabkával az égből’! Őseink velük együtt tanulták meg a csillagos égbolt részleteit, a víz, a szél és a tűz megszelídítésének alapjait.
A mennyei tanítók elrepültek ezüstös köveiken, és soha többé nem tértek vissza.
Dédnagyapám azt mondta a nagyapámnak, ő az apámnak, és én azt mondtam a gyerekeimnek, hogy a Hattyú csillagkép lakóinak leszármazottai vagyunk.”
Ezen a ponton a kutatók úgy döntöttek, hogy megkeresnek egy helyi bölcset, és megkérték, hogy rajzoljon egy csillagképet, és jelezze, hol található.
Az öreg botot fogott, habozás nélkül lerajzolta a Hattyú csillagkép sematikus ábrázolását, és kezével az ég felé mutatott.
Ezt követően felajánlották a vendégeknek, hogy kommunikáljanak őseik szellemeivel.
A szertartás során a sámánok megváltozott állapotba kerültek, és különböző hangokon beszéltek.
Az egész menetet különféle gyógynövények égetése, főzetek használata, éneklés kísérte. A színes előadás véget ért, és a kutatókat egy speciális kunyhóba vitték.
Rajzokat készítettek a törzs gyermekei. Meglepő módon az erdőben élő gyerekek a szó szoros értelmében pontosan ábrázolták a Naprendszer bolygóit, valamint más csillagképek diagramjait a csillagok körüli bolygók megfelelő számával.
A képek készítésének elképesztő pontosságát a csillagászok csak 15 évvel később erősítették meg, amikor a modern technológia lehetővé tette a szomszédos galaxisok vizsgálatát.
Az expedíció végén a vezetőt megkérdezték:
“Miért élnek most ilyen vad körülmények között a törzs lakói, amikor még fémtermékeket sem engedhetnek meg maguknak?”
“Ti vagytok – a kőnyomornegyedekben élő vadak, mi pedig részei vagyunk ennek a világnak, ennek a természetnek!” – érkezett a válasz.
Igazat kell adnunk ezeknek a szavaknak. Sok kutató úgy véli, hogy fejlődésünk útja káros és téves. A szellemi és kulturális fejlődés, a természettel való együttélés helyett egy agresszív utat választottunk, amely nagy valószínűséggel a pusztulásba vezetheti az emberiséget.
Természetesen továbbra is rejtély marad, hogyan és mikor szereztek ismereteket a mélyűrről Pápua Új-Guinea meglehetősen archaikus törzsének képviselői.
Feltételezhetjük, hogy a pápuák a természet gyermekei, a csillagok gyermekei, bár kannibálok, lelkük “tiszta”. Nem ellenségesek a természettel és másokkal szemben. Ezért a tudás ily módon kerül átadásra. A modern társadalom agresszív, és nem tudni, hová vezethet a megszerzett tudás. Ez olyan, mintha egy majomnak adnánk egy bőröndöt egy atomgombbal.
Bolygónk fejlődését folyamatosan a magasabb civilizációk irányították, és a valóságban nem lehetett itt semmi meglepő. Mindenekelőtt a bolygó természetének fejlődését irányították. Az indiánok pedig abban az állapotban, amelyben ők vannak velünk, a “civilizált” világ képviselőivel ellentétben “a természet darabkái”.
Ami az “ég darabkáját” illeti, azt feltételezik, hogy a törzs asszonyai nemi érintkezést folytattak idegenekkel, és újfajta embereket szültek. De ez csak az egyik hipotézis. Talán spirituális tudásról vagy valami hasonlóról van szó
Forrás: ÚjVilágtudat