Amikor képtelen vagy szabadulni a szellemtől: jelek, hogy “rád ragadt” egy túlvilági lény

A szellemek nehezen tudnak “túlélni” az anyagi világban, de egy élő emberhez “ragadhatnak,” életenergiájából táplálkozva.

Azáltal, hogy így kiszívják az emberből az életerőt, a szellemek legyengítik az embert, megbetegítik, sőt néha halálba is viszik.

Erre az indiánok egy speciális kifejezést használnak: “szellembetegség” vagy “fantombetegség”.

Az az elképzelés, hogy a halottak kísértetei visszatérve betegségeket és halált okozhatnak élő emberekben, valójában nem indián találmány, hanem az ókori világba nyúlik vissza, ahol olyan kultúrákban említik, mint Mezopotámia, Egyiptom, Görögország, Róma, Kína és India.

Mindegyik kultúrának megvoltak a saját hagyományai, de gyakran mondják, hogy egy ilyen veszélyes szellem egy nemrég elhunyt emberé lehet, akit nem temettek el a szabályok szerint.

Ezért ennek megakadályozására számos temetési rituálé volt.

Az indián hiedelmek szerint a nyughatatlan szellem többnyire olyan emberhez ragaszkodik, aki túlságosan el van merülve egy nemrég elhunyt barátja vagy rokona miatti gyászában, sokat gondolkodik a halálon, mágikus szertartásokon keresztül próbál kapcsolatba lépni az elhunyt rokonával, és általában túlságosan odafigyel a halál és a halottak témájára a mindennapi életben.

A maszkagi törzsek emellett úgy vélik, hogy minden ember tele van energiával, amely az elme, a test és a szellem közötti, Ibofangának nevezett áramlásból ered, és kísérteties betegségek léphetnek fel, ha ez az áramlás megszakad.

Bármi legyen is az ok, a vonzott szellem célba veszi és “rácsatlakozik” az áldozatra.

Egy bizonyos kapcsolat keletkezik közöttük, amely ráadásul befolyásolhatja az ember környezetét, például egy kísérteties “betegségben” szenvedő személy körül olyan rendhagyó jelenségek figyelhetők meg, mint a poltergeist.

Az indián legenda szerint a szellem nem feltétlenül akarja, hogy választottja megbetegedjen és meghaljon, hanem éltető erejével és szellemével kell táplálkoznia, hogy megőrizze jelenlétét ezen a síkon.

Ennek a kísérteties betegségnek a tünetei meglehetősen változatosak lehetnek, beleértve a gyengeséget, fejfájást, étvágytalanságot, szédülést, hányingert, ájulást, szorongást, depressziót, ingerlékenységet, csökkent érdeklődést a napi tevékenységek iránt, képtelenséget kommunikálni másokkal, valamint a rémálmokat és hirtelen rémület érzéseit.

Egyes esetekben a szenvedők folyamatosan látják, hogy egy szellem jelenik meg előttük vagy követi őket.

Azt mondják, ha a beteget nem kezelik, napról napra gyengébb lesz, kivonul a társadalomból, elsorvad, lefogy, sőt extrém esetben bele is hal egy betegségbe, ami után a halálát okozó szellem elviszi az alvilágba.

Úgy gondolják, hogy a kísérteties betegség áldozatait mielőbb orvosolni kell, mert különben gyógyíthatatlanná válhatnak.

Általában a “kezelés” olyan rituálékat foglal magában, amelyek arra kérik a szellemet, hogy hagyja abba az anyagi világhoz való ragaszkodást, és pihenjen a túlvilágon. De ha a hívások figyelmen kívül maradnak, akkor agresszív módszerekhez fordulnak a szellem kiűzésére.

Az apacs kultúrában a betegség gyógyításának egyik módja az, ha elégetik az elhunyt hozzátartozójának minden holmiját, megtisztítanak mindent, ami rá emlékeztethet, új házba költöznek, és anélkül, hogy ezt mondanák, teljesen kiűzik a gondolataiból az elhunyt nevét. Úgy gondolják, hogy emiatt a szellem feladja és eltűnik.

A normál orvoslás vagy a nyugati orvosi gyakorlat minden esetben teljesen haszontalan a fantombetegséggel szemben.

A legjobb módja annak, hogy megbirkózzunk egy áldozaton “ragadt” szellemmel, ha eleve teljesen megakadályozzuk annak megjelenését, ügyelve arra, hogy a temetés megfelelően megtörténjen, és az élők igyekezzenek nem túlságosan ragaszkodni a távozóhoz.

A fantombetegségbe vetett hit olyan nagy az indiánok körében, hogy még mindig beszélnek róla.

Ám a modern tudomány és orvostudomány szemében a szellembetegséget többnyire olyan mentális állapotnak tekintik, amely feloldatlan gyászhoz, folyamatos gyászhoz vagy más pszichés traumához kapcsolódik, ami aztán pszichoszomatikus hatást fejt ki, testi tüneteket okozva.

Forrás: ÚjVilágudat