Rejtélyes idegen kőemlékek tartják lázban a világot: kódolt földönkívüli üzenet?
Temehea Tohu kőemlékei egy ismeretlen, nem emberi civilizáció művei lehetnek.
A régészek megállapították, hogy a 11. és 14. század közötti időre nyúlnak vissza, és valószínűleg az ősi Nuku Hiva istenségeinek ábrázolásai.
Nuku Hiva mélyebb tanulmányozása azonban érdekes és kultúrában gazdag történelmet tár fel. Maguk a kőszobrok azokról az istenségekről mesélnek a régészeknek, amelyeket a helyiek régen imádtak, és egyes területeken ma is imádnak.
Ezen túlmenően, ha megértjük Nuku Hiva Franciaországgal való kapcsolatának történetét, az is segít rávilágítani a kulturális változásokra az idő múlásával.
Bár Nuku Hiva kultúrája határozottan megváltozott az elmúlt több száz évben, ezeknek a kőemlékeknek a létezése felfedi eredeti ősi múltját, és azt, hogy milyen messzire jutottak el Nuku Hiva lakói, miután néhány ezer évvel ezelőtt megérkeztek a szigetre.
A helyiek gyakran mesélnek Nuku Hiva eredetének legendájáról. Szerintük a teremtés istene, Ono egyszer azzal kérkedett a felesége előtt, hogy egyetlen nap alatt szeretne szép otthont építeni neki.
Ehhez sok tonna földet és követ gyűjtött össze építőanyagként, és létrehozta belőlük a Marquieses-szigeteket.
Úgy tartják, hogy a Marquises-szigetek mindegyike a ház más-más részét képviseli, a legnagyobb sziget, Nuku Hiva pedig az otthon tetejét. Ua Huka, az egyik Nuku Hiva melletti sziget a maradványok közé tartozik, miután Ono befejezte “házának” építését.
A történészek szerint a nuku hivanok először körülbelül 2000 évvel ezelőtt érkeztek a szigetre, és Nyugat-Polinézia más helyeiről, például Szamoa szigetéről származtak. Az ókorban Nuku Hiva két különálló tartománynak számított: Te L’i és Tai Pi.
Úgy tartják, hogy eredeti lakossága idején Nuku Hiva közel 100 000 embernek adott otthont, ami megnehezítette a megfelelő lakhatást és táplálkozást egyes közösségek számára.
A halászat a közösség egyik legelterjedtebb elfoglaltságává vált, hogy a gyümölcsön kívül elegendő élelmet gyűjtsenek a lakosság élelmezéséhez.
Az élelemhiány miatt a pletykák szerint a szigeteken az ókorban kannibalizmus is előfordult, de ezt a történészek soha nem erősítették meg.
Nuku Hiva így létezett sok évszázadon át, bár az évek során fogadott néhány látogatót, köztük Álvaro de Mendaña de Neirát (spanyol felfedező) 1595-ben és James Cookot (brit navigátor és felfedező) 1774-ben, ami segített felhívni a figyelmet a szigetre. Ahogy Európa-szerte bővült a tudás a szigetről, úgy nőtt a kereskedelmi forgalom a hajózás, a kereskedés és a bálnavadászat formájában.
Úgy gondolják, hogy ezek a növekvő tevékenységek azok, amelyek súlyos járványokhoz vezettek a 18. és 19. században, amelyek Nuku Hiva lakosságának több mint 90%-át elpusztították.
Miután Franciaország 1842-ben birtokba vette a szigeteket, és elkezdte nyomon követni ezt a problémát, az 1900-as évek elején francia orvosok érkeztek a fogyatkozó népesség megsegítésére, és biztosították a helyiek számára a védőoltásokat és a jobb egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést, megakadályozva, hogy a lakosság teljesen elfogyjon.
1946-ban Franciaország Francia Polinéziát az ország tengerentúli területévé nyilvánította, ami lehetővé tette számára a területi kormánygyűlés létrehozását.
Ez a gyűlés hozzájárult ahhoz, hogy Francia Polinéziából képviselőket válasszanak a francia nemzetgyűlésbe és a francia szenátusba.
Noha azóta nem történt sok kormányzati változás, Nuku Hiva nemrégiben bejelentette, hogy függetlenné kíván válni Francia Polinéziától, miközben a Francia Köztársaság része marad. Nuku Hiva vezetői azt állítják, hogy ennek az az oka, hogy nem akarják elveszíteni kapcsolatukat Franciaországgal, ha Francia Polinézia a jövőben függetlenné válik.
Az 1900-as években a régészek elkezdték feltárni Nuku Hivát, hogy többet tudjanak meg ősi gyökereiről. Ezen feltárások és ásatások során felfedezték a híres kőemlékeket, amelyek jelenleg szétszórva vannak Nuku Hiva tájain.
Ezeknek az emlékműveknek a felfedezése segített megerősíteni a nuku hivanok korai érkezését Nyugat-Polinéziából, i.e. 150 körül, és azt is megerősítette, hogy az ősi nuku hivanok fő tevékenysége a kerámiakészítés és a kőfeldolgozás volt.
Az ősi szobrok meglepően jó állapotban vannak, tekintve, hogy valószínűleg a 11. század környékén készültek.
Ezeknek a szobroknak a részletei még mindig jól láthatók, és az emlékműveken kevés hiba vagy repedés található, ami az ősi nuku hivanok kiváló minőségű munkájáról és kivitelezéséről tanúskodik. Vörös agyag és vulkáni kőzet kombinációjából állnak, mindkettő még mindig nagy mennyiségben található a szigeten.
Az emlékműveket különböző ábrázolások jellemzik, de mindegyik hasonló tulajdonságokkal bír, beleértve a nagy fejeket, az óriási szemeket, valamint a rövid testeket és végtagokat. Néhányat hagyományos ruházattal faragták, míg mások egyáltalán nem viselnek ruhát, valószínűleg az eltérő művészi stílusok vagy esetleg a legkülső kőréteg idővel történő mállása miatt.
A legnagyobb ókori kőemlék a szigetről kapta a nevét. A Nuku Hiva szobor 2,5 méter magas, és egy nagy szemű embert ábrázol. Mások sokkal alacsnyabbak, és néha csoportokban találhatók.
Ezeknek az emlékműveknek a helyi elnevezése tiki, és mindegyik emlékmű más célt szolgál. Míg egyesek áldást és gyógyulást szolgálnak, mások bölcsességet adnak a döntéshozatalban vagy a közvetítésben a szerelmi ügyekben. Másokról úgy vélik, hogy védelmet nyújtó lények, amelyek segítenek megvédeni a szigetet a betolakodóktól.
Az ufológusok, más néven UFO-kutatók úgy vélik, hogy ezek az emlékművek hüllőszerű megjelenésük és aránytalan testük miatt idegenekkel való érintkezés bizonyítékai Nuku Hiván. Még azt is állítják, hogy a szobrokra faragott ruházat az űrruhákat reprezentálja.
A történészek szerint azonban sokkal valószínűbb, hogy egyszerűen egy sajátos és akkoriban általános művészeti stílust képviselnek.
Ezt támasztják alá a hasonló kőistenség-szobrok, amelyek a világon több tucat más, hasonló arányú ősi kultúrájában megtalálhatók. Bár a kereszténységre való áttérés után néhány helyi még mindig imádja ezeket a szobrokat, azt mondják, teljesítik az ember vágyait, amíg tisztelettel bánnak velük.
Forrás: ÚjVilágtudat
