Halála után a pokolban járt Jézus: fontos dologról beszéltek a szakértők
Tisztába tették az egyik legvitatottabb kérdést és állítást. Ti ezt gondoltátok volna?!
Miután Júdás elárulta, a papok bűnösnek találták, Pontius Pilatus a nép szavára hallgatva keresztre feszíttette, Jézus pénteken (Nagypéntek) meghalt.
Egy József nevű tehetős ember elkérte a helytartótól Jézus testét, levette a keresztről, tiszta gyolcsba tekerte, és egy sziklába vájt új sírboltba helyezte. A sírkamra bejáratáshoz egy óriási követ görgetett és elment.
Másnap, szombaton (Nagyszombat) a Megváltó látszólag holtan feküdt a sírban, ám az üdvtörténet szerint kereszthalála és föltámadása közötti időben történt Jézus pokolraszállása, ami a katolikus tanítás szerint istenségéből következik:
Azt fejezi ki, hogy neki mindenkor hatalma volt és van a halál és az alvilág fölött.
A teljes teológiai értelmezés szerint Krisztus „alászállása” nem más, mint maga a halál átélése.
A pokolraszállás kifejezésben a pokol nem a kárhozottak bűnhődésének helyét jelöli, hanem a holtak országát, ahol az összes halott tartózkodik.
Az ószövetségi kinyilatkoztatás szerint a holtak lenn, a sötétség országában vannak, létük egyedüli alapja az, hogy Isten ismeri és számon tartja őket.
Isten hatalma abszolút hatalom a holtak világában is, a föltámadásba és a Messiás eljövetelébe vetett hit gyarapodásával együtt terjedt ki a remény a holtak világára is.
Az Újszövetségben Jézus föltámadásánál adva volt a tétel, hogy a megváltás javára vált azoknak is, akik már előbb éltek és meghaltak:
Föltámadásával és a holtak országából való kiszabadulásával Krisztus megtörte a halál és az alvilág (a holtak országa) hatalmát.
Az egyházatyák részben megváltástani, részben krisztológiai szempontból dolgozták föl a pokolraszállást.
Megkülönböztették a Krisztus előtt meghalt igazakat és kárhozottakat. Krisztus az igazaknak viszi meg az örömhírt, tehát igehirdetéssel üdvözíti őket, és olyan elképzelés is van, hogy részesíti őket a keresztségben.
Más magyarázat szerint amíg Krisztus teste a sírban nyugodott, maga a Logosz, a Fiú ment el a megholtakhoz (egyes atyák szerint teljes megváltói alakjában ment le hozzájuk), és így rájuk is kiterjesztette a megváltást.
A teljes teológiai értelmezés szerint Krisztus „alászállása” nem más, mint maga a halál átélése.
