Nem ölelheted meg, de érzed a jelenlété: a túlvilág egy másik dimenzió, ahol szeretteink ragadnak?
Egyre biztosabb a tudomány szerint is, hogy azok a szeretteink, akik már nincsenek itt a Földön, valahogy mégis velünk maradnak.
Bár fizikailag nincsenek velünk, nem véletlenül érezhetjük időnként a jelenlétüket.
Legalábbis a tudósok egyre több közvetett bizonyítékot tárnak fel azzal kapcsolatban, hogy a haláluk után szeretteink kapcsolatban maradhatnak velünk.
Jelenlétük “átsugárzódik” egy másik létsíkból, ami a miénkkel párhuzamosan létezik.
Ez az átszűrődés okozhatja azt, hogy úgy érezzük: jelen vannak, vagy akár figyelnek is minket odaátról.
Már nem lehet őket megérinteni, megölelni, de mégis érezni lehet időnként a jelenlétüket.
Megfigyelték és részben igazolták a különös tapasztalást számtalan embernél:
Akiket elveszítettünk, bár nincsenek itt fizikailag, időnként meglátogatnak, velünk maradnak.
Ez az érzés ugyanolyan örömteli és felemelő marad.
A huszadik században a nyugati tudomány megértette, hogy voltaképpen minden szilárd tárgyat láthatatlan rezgések alkotnak.
Kvantumfizikai elméletek nem zárják ki azt, hogy más dimenziók vannak jelen a miénkkel párhuzamosan, és ezekbe ragadhatnak a halottjaink.
Mindezt azért nem látjuk és érzékeljük műszerekkel egyelőre, mert teljesen más rezgések vannak jelen ebben az alternatív létsíkban.
A halálból visszatérők is ebből a létsíkból lettek visszahozva egytől-egyig – veti fel az ezzel foglalkozó hipotézis.
Ki mit gondol erről?
Mások is érzékelték már a szeretteik jelenlété a haláluk után…?
