Más dimenziókból érkező megfigyelők: David Crow szerint minden megváltozik a Földön
Egyes elméletek szerint, az idegenek, a szellemek és az árnylények egy másik idő- és térdimenzió lényei, a mi világunkon túlról. Valamilyen misztikus oknál fogva néha látogatást tesznek a mi bolygónkon. David Crow története mindent megváltoztathat. Az idegenek már itt vannak és egy másik dimenzióból egyengetik az emberiség útját?
Feltűnhetnek repülő árnyként, páraszerű jelenésként, vagy furcsa jármű pilótájaként. Miért jönnek ide?
David Crow és két kollégája találkozott ezekkel az interdimenzionális turistákkal egy tavaszi éjjelen New York állam hegyei között. Történetét az alábbiakban olvashatjuk:
„61 éves nyugalmazott seriff helyettes vagyok. Ez az esemény velem és két másik tiszttel történt egy éjjelen. Éppen nem voltunk szolgálatban, ezért horgásztúrára mentünk az Adirondack hegyekben 2004. április 18-án.
Éppen kikötöttem a csónakot, amikor úgy tűnt, mintha egy kék villanást láttam volna a tavon keresztül cikázni. Felnéztem, és észrevettem, hogy a két kolléga is felnézett az égre. A villám színe az UV lámpa színére emlékeztetett, a mérete pedig egy levegőbe dobott teniszlabdáéra. Amikor a tó másik partjára értünk, ez a „valami” lassítani kezdett. Bámultuk a ragyogó színes fénygömböt, jó 5-6 percig, ahogy egyre lejjebb ereszkedett egy takarmánysiló mellett.
Üldöztük a gömböt…
Mivel mindannyian rendőrtisztek voltunk, elhatároztuk, hogy nyomozunk a jelenség után. Visszaugrottunk a csónakba, és 5 perc alatt átjutottunk a tó túlsó partjára. Abba az irányba néztünk, ahol a fény volt. Nem sokáig lüktetett, egy idő után folyamatos fényt adott.
A régi siló mögött volt, így hát abba az irányba mentünk, nagyon óvatosan, ugyanakkor izgatottan. Amikor a silóhoz értünk, bicskával a kezünkben megközelítettük azt az oldalát, ahonnan a fény jött. Aztán olyat láttunk, amit még sohasem…
Egy ragyogó kör vagy gömb volt, a mérete akkora volt, mint egy VW bogárhátú, még mindig UV-fényben. A gömb átlátszó volt, belsejében két humanoid lénnyel – egy férfi és egy nő, egymással szemben ültek. Nem volt látható ülés alattuk. A nőnek hosszú szőke haja volt és szürke-fekete öltözéket viselt. A férfinek középhosszú szőke haja volt, és hasonló ruha volt rajta.
Néztük egy pár másodpercig, aztán majdnem egyszerre mondtuk:
„Ezt most valóban látjuk?”
Elkezdtük egymásnak suttogni, hogy mit látunk és elmondásunk egyezett.
Ahogy ott álltunk 25-30 lábnyira ettől a tárgytól, tisztán láttuk, hogy a nő és a férfi a összeérinti a kezét, és behunyják a szemüket. A gömb elkezdett körülöttük forogni, és majdnem folyékony lett, de közben mégis szilárd volt. Van ennek valami magyarázata? Nos, nemigen tudtuk mire vélni.
”Megláttak minket”
Idegesen kihúztam egy cigarettát az ingem zsebéből. Ahogy meggyulladt az öngyújtóm, a nő megfordult és ránk nézett. Tom haverom megbökött a könyökével és ezt mondta: „Nagyszerű. Megláttak minket!” Nem éreztem félelmet, és a többiek sem. Tudom, nehéz elhinni. Még nekünk is nehéz volt elhinni, közelről látva.
Miután a nő ránk nézett, nagyon kellemesen elmosolyodott, és elvette az egyik kezét a párjától. Ismét egymásra néztünk. „Ez komoly?” A kézmozdulata mintha kicsit hullámzott volna, és a férfi is így tett. A két barátom nem mozdult, csak bámult.
Valamilyen furcsa oknál fogva én is felemeltem a kezemet, hogy visszaintegessek. Ahogy ezt tettem, a két lény egymásra nézett és mosolyogtak. A nő aztán kidugta a kezét a gömbből és – ha jól láttam, – némi füvet szedett fel.
Aztán újra behunyták a szemüket, összeérintették a kezüket, és a gömb elkezdett egy helikopter sebességével emelkedni. Az egyetlen zaj, amit hallottunk, egy halk morajlás volt, mint valami háztartási légszűrő berendezésé.
A gömb felemelkedett 50 vagy 60 láb magasra, mi meg csak annyit láttunk, hogy a nő és a férfi lenézett ránk. Röviddel ezután a gömb villámgyorsan elszállt az Orion csillagkép irányába, mely látható volt a tiszta éjjeli égbolton – ezek után már soha nem láttuk a gömböt.
Úgy tűnt, mintha pont az Orion öv harmadik csillaga felé tűntek volna el. Aztán ismét a sötétben találtuk magunkat a siló mellett. Olyan sötét lett, hogy szinte semmit nem láttunk. Egymásba kapaszkodtunk, nehogy elessünk, majd a csónak felé vettük az irányt.
Az éjszakában ültünk, és leírtuk, hogy mit láttunk. Később összehasonlítottuk jegyzeteinket, és minden egyezett. A mai napig emlékezünk rá mindhárman. Olyan igaz volt, mint bármi más, amit tapasztaltam eddig.
Valami másnak volt-e hasonló tapasztalata?
