Bár negatív a felütés, mire végig olvasod, garantálni fogom hogy újra párás szemekkel fogsz a következő esztendő most még misztikus ködébe tekinteni.
Ilyenkor év végén mindenki évet értékel.
Politikusok kockás papíron, hadurak a hazahozott koporsókban, a családok pedig a meg nem érkező fiaikban mérik a 2022-ben kicsúcsosodó keserű világkorszakot.
Azt a korszakot, ahol az emberek többsége már áhítja a világvégét, van egy általános apokalipszis várás a fejekben, tudat alatt sokunk egy a civilizációt minden problémától megszabadító színes-szagos gombafelhőnek örültek volna, mely beborítja az eget, ami felszárítja a gyászolók könnyeit és kiégeti az amúgy is megváltásra váró, megfáradt elménket a koponyánkból.
Mindenki lemérheti az otthoni kis életében miféle változások zajlottak le.
Kaptunk egy háborút, háborús inflációt, meg erről hazudozó politikusokat, rezsicsökkentést, a mikulás pedig batyujával nem hozott, hanem vitt, ársapkát, reményt arra, hogy egyszer majd jobb lesz, a karácsony szellemét.
A hétköznapjainkat nap mint nap ezek a krízisek, a pódiumokon elmebetegként pattogó öltönyös f-szkalapok határozták meg, az állandó készültség és a szó szerint “nem tudom mit hoz a holnap” érzés pedig kiölte az emberek “józanész receptorait”.
Folyamatosan sulykolják, hogyan alkalmazkodjunk a megváltozott világhoz:
Aki elveszíti éttermét, üzletét, vagy vállalkozását, az tulajdonosból váljon alkalmazottá. Nem kell saját lakás és autó sem, elég lesz ezeket bérelni, vagy megvenni hitelre, hogy még kiszolgáltatottabb legyél még inkább elkötelezett abban, hogy megadd ezt a megadhatatlan tartozást.
Mert gondoskodni fognak bizony arról, hogy fizess fűért fáért…
Ami a nagyvilág dolgait illeti:
2020 egy világjárványt hozott, 2021 globális káoszt és válságot, 2022 pedig egy mindent fenekestől felforgató háborút és energiaválságot.
Félve teheti fel az ember a kérdést: vajon mit tesz a puttonyba Sors-apó a velejéig rosszcsont emberiség számára?
Évtizedek dorbézolása, következmények nélkülisége után jön majd egy újabb virgács? Lehet ennél még rosszabb?
A jövő attól olyan titokzatos, hogy nem ismerjük. Ha ismernénk, rengeteg hibát el sem követnénk.
Az egyetlen ünnepünk, mely túlmutatva önmagán az egész esztendőt felidézi bennünk. Szilveszterre azt is mondhatnánk, hogy magának az Időnek ünnepe.
A szilveszter az egész világ számára egy óriási karnevál, hangoskodás, petárda csattogtatás, ivás, ordibálás.
Pedig ilyenkor lehet, hogy elcsendesedve többet értenénk, hallanánk a megszentelt időből.
Mint amikor valaki hallja az eső eleredtekor az első cseppek zuhanását. Mint amikor valaki a nappaliban álló óra kattogására figyel, vagy amikor az éjszakában a villanyoszlop fényében a hóesés közben a hópelyhek hullását hallgatjuk.
Hamarosan tizenkét óra. Az éjszakában ekkor fejezi be körforgását a Föld, s most kezd egy újabb égi kör írásába.
Ez pedig mindig reményt keltő, mert egy új lehetőség hogy mindent másképp csináljunk.
Forrás: Facebook
