“Nehogy azt gondolja bárki, hogy én visszasírom Grósz Károlyt vagy Kádár Jánost” – állítja a magyar színész
“Visszatekintve mégis azt gondolom, hogy emberibb volt az a fajta társadalmi felállás, ami akkor volt…”
Thuróczy Szabolcs színésztől a Mandiner kérdezte meg korábban, hogy mennyire lehetett érzékleni akkoriban kamaszként, hogy diktatúrában él, amire nemmel felelt.
“Nem, egyáltalán nem.
Legalábbis nekem egy vidéki városban, mert például Budapesten, ha, mondjuk, az egyik szülő az egyik minisztériumban dolgozott, akkor biztos, hogy másféle megvilágításban volt mindez.
És nehogy azt gondolja bárki, hogy én visszasírom Grósz Károlyt vagy Kádár Jánost, de visszatekintve mégis azt gondolom, hogy emberibb volt az a fajta társadalmi felállás, ami akkor volt.
És nem volt jellemző ez a mostani zsíros lojalitás sem, hogy sarokba vagy szorítva, ha nem teszed le valaki mellett a voksod, ha meg leteszed,
akkor minden lehetőség adott, hogy érvényesülj te is meg a feleséged is, a gyerekeidet meg külföldi egyetemre járathasd.
Mondjuk, eleve miért nem Minszkbe vagy Alma-Atába viszik tanulni a mostani nagyon gazdag politikusok a gyerekeiket?
Milyen érdekes, hogy Genfben vagy Amerikában tanul mindegyik.
Ezek nagyon ellentmondásos, hazug dolgok.
És közben szökdösnek a művészek Oroszországból Nyugat-Európába, meg az összes színházrendezőnk, akiket szeretek, az Nyugat-Európában él vagy dolgozik.“
Ki mit gondol a művész úr meglátásairól?
Van benne valami?
A Kádár-rendszer tényleg egy “igazságosabb” és egészségesebb társadalmat működtetett, ha az ember tudta, hogy hol a helye?
Mondjátok el a véleményetek a kommentmezőben!
