Nefilimek végső bizonyítékai: tényleg “istenek jártak a Földön”?
Döbbenetes bizonyítékok, melyekről hallgat a mainstream régészet?
Egyre több olyan könyv létezik, melyek közvetlen és közvetett bizonyítékokat tárnak fel a világ előtt azzal kapcsolatban, hogy földönkívüli óriások élhettek egy időben az emberrel a Földön.
Titokzatos félisteni lények?
Ezek a lények jóval magasabbak voltak tőlünk, később pedig az emberekkel közösülve hozták létre a nefilimeket, melyekről még a Biblia is tesz egy rövid említést.
A nefilimek az istenek ivadékai voltak, amolyan félisteni stádiumban.
Egy nemrég megjelent könyv szerint a félig ember, félig isteni származású lények nem csak a mondák világához tartoznak: valóban létezett a nefilimek faja, az emberi történelemnek legalább két időszakában döntő szerepet játszottak, és tevékenységük nyomai a mai napig láthatók a Föld különböző pontjain.
Egy történész megdöbbentő állításai
Patrick Heron ír történész érdeklődését az keltette fel a gigászok iránt, hogy egymástól igen különböző időben és térben élő krónikások és művészek is megörökítették az embereknél jóval magasabb és kivételes tudományos ismeretekkel rendelkező szuperlények történeteit.
Kik voltak ők, létezett-e valaha itt a Földön egy rendkívüli faj, és ha igen, mi lett a sorsuk?
Heron a mítoszok, legendák és ősi dokumentumok szerteágazó halmazából a legrégibbet, a Teremtés könyvének beszámolóját választotta kutatásának alapjául, és ennek szövegeit vetette egybe más ókori forrásokkal, meglepő hasonlóságokat tárva fel.
Noé bárkája és földönkívüli lények
A Teremtés könyve szerint tehát Noé korában, az özönvíz előtt idegen angyalok lepték el a földet, akik szexuális kapcsolatba léptek azokkal a nőkkel, akiket megkívántak.
A Biblia más részeiből a teológusok, például a magyar nyelvű könyvei révén itthon is ismert Derek Prince úgy véli, hogy az Isten által teremtett angyalok egy része – körülbelül az egyharmaduk – a Sátán (Lucifer) bukásával együtt kiszorult a mennyből, és az univerzum egy alacsonyabb szintjére lett száműzve.
Ádám és Éva teremtése után több száz évvel fedezték fel maguknak az emberi fajt, amely olyan hatást gyakorolt rájuk, hogy közülük többen – az újszövetségi Júdás-levél szavaival – „elhagyták lakóhelyüket”, és „bementek az emberek leányaihoz”.
A genetikai keveredés eredményei hatalmasok, gigászok lettek, akik gyorsan híressé váltak.
Énok könyve és az “őrzők”
A bibliai kánonban nem szereplő, ám az egyházatyák által is elismert forrásnak tartott és gyakran idézett Énok könyve szerint eredetileg „őrzőkként” lettek kiküldve a Földre,
ám hamarosan vágyra gerjedtek a földi nők szépsége láttán. Talán meglepő, de az ókori irat szerint elsősorban a hajuk látványa vonzotta őket ellenállhatatlanul.
Azoknak a lényeknek, akiket nemzettek, különleges tudást adtak: megtanították őket a föld és az ég jeleinek a megfejtésére, az asztrológiára és az igézet fortélyaira.
Tőlük ismerték meg az emberek az építészet, az időjárás és az orvoslás, de még a testszépítés (kozmetika) tudományát is.
A „hatalmasok” így nemcsak több méter magas termetükkel, de titkos tudásukkal is uralkodni kezdtek a többi ember felett.
A keveredés negatív következményekkel járt.
A föld megtelt gonoszsággal, és az emberek „szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz” lett.
Ekkor következett be az a bizonyos kataklizma, amit Isten rendelt el a Biblia szerint és amit Özönvízként ismerünk.
A megdönthetetlen bizonyítékok még váratnak magukra
A nefilimekkel kapcsolatba hozhatóan ugyan kerültek elő főleg Kínából több mit 3 méteres csontvázak és sírok, de mind a mai napig heves viták vannak róla, hogy ezek földönkívüli eredetűek-e.
A tudósok egy része és a szkeptikusok szerint is ezek ugyanis gigantizmusban szenvedő népcsoportok, emberi közösségek lehetettek, akik valahogy szert tettek erre a különös génmutációra.