EZ Orbán Viktor sikerének legnagyobb titka: ezzel még a kritikusai is egyet kell hogy értsenek!
Elgondolkodtató írás, mely rengeteg embert fog megosztani. Véleményből lesz bőven, amit szívesen fogadunk!
A nindzsakormány kifejezés egy halálosan komoly dolog, politikai krédó, csak a vájt fülűek értik – nyilatkozta a magyar miniszterelnök politikai igazgatója Huszárvágás című könyvével kapcsolatos interjújában.
És valóban, az óév újra igazolta, hogy Orbán Viktor kormányzásának sikertényezőit kevesen értik, noha magyarázatát (vagy éppen cáfolatát) tudósok és elemzők hada keresi.
A siker ténykérdés. A magyar kormányzás olyan kulcsterületeken, mint a közbiztonság, a foglalkoztatás, a szociális biztonság, jó teljesítményt nyújt.
Az ország dolgai a gazdaság, a demográfia, az energiaátállás vagy a foci területén elég jól alakulnak, legalábbis a geopolitikai körülményekhez képest.
A SIKERT ELLENÉRZÉSSEL SZEMLÉLŐK A POPULISTA, DEMAGÓG VEZETÉS, A KÖZMÉDIA PROPAGANDA ÉS AGITÁCIÓ, AZ ÉRZELMI POLITIZÁLÁS, A PLEBISZCITER, PLEBEJUS GÚNYÁBAN LOPAKODÓ „VEZÉRDEMOKRÁCIA” (KÖRÖSÉNYI ANDRÁS) PEJORATÍV KATEGÓRIÁIBAN ÉRTELMEZIK A JELENSÉGET.
Szerintük emiatt tud győzni újra és újra a hatalmon lévő kormányerő. A politikai ellenzék gyengesége a másik ok, vagy inkább okozat.
A siker receptje a magyar néplélek és Orbán Viktor politikusi zsenialitásának kivételes találkozása.
„Néplélek” létezik, de nem azért, mert irodalmi nagyjaink (pl. Babits) megírták, hanem mert tapasztalati úton bizonyítható.
Például elég összehasonlítani nemzeti fociválogatottak és nemzeti szurkolóhadak mentalitását, a következtetés egyértelmű lesz: karakteres néplélek márpedig van. Orbán Viktor talentuma teszi ezt a jelenséget mágikus kormányzássá.
Mágikus, mert lényege a „csoda”, nindzsákkal, huszárokkal és jedikkel.
A csoda egy olyan magyar szabadságeposz kibontakozása, amely az újkori magyar történelem és a néplélek mélyrétegeiből szivárog fel. Valami, amelyet a magyarok többsége elhisz, amelyben hinni akar.
A mágikus történet valahol a kétezres évek elején kezdődik, amikor a Fidesz vezetője „látta, amit mindenki lát, és olyanra gondolt, amire senki sem gondolt”.
Az elemzések előrejelezték, hogy a válságok korába lépünk. Elindul a szegényvilág a jóléti államok felé.
A zavarkeltés az újmédia politikájává válik, a technológiai óriáscégek és az államok egymásnak feszülnek. A közösségi média bomlasztja a hagyományos társadalmakat.
A világrend egyensúlyi pontjai kibillennek, Európa és a Nyugati világ gyengül. Az ideológiák között új harc indul, mert a liberális szabadságmítosz kudarcot vall. Gyorsulva örvénylő és zavarosan sűrűsödő világ jön.
Orbán Viktor látta, hogy nem lesz elég csak „jól kormányozni” vagy a klasszikus eszközökkel ügyesen politizálni. Sokkal több kell majd ennél: a magyarokból olyan közösséget kell építeni, amely egy zavaros világban is sikeresnek és győztesnek érzi magát.
Ehhez az alapoktól fel kell építeni egy „nagy történetet”, sőt egy „új történelmet”, amelyben a magyarok a kudarcok győzteseivé válhatnak. 2002 után a polgári körök szervezése, 2010-ben a NER meghirdetése voltak az első lépések.
A „másik Magyarország” gúnnyal és cinizmussal fogadta Orbán Viktor harcát, amely a magyarok szabadságáért és igazságáért indult.
Amint ma a „nindzsakormány halálosan komoly dolog”, úgy tűnt kezdetben bizarrnak Orbán víziója a magyarok harcáról a rontó erőkkel szemben. A harc, amely egyszerre folyik valamiért és valami ellen, azaz a magyarok érdekeiért és a magyarok ellenségeivel szemben.
Az élet harccá vált. Európa és a „nyugati világ” gyengül, Orbán szerint harcolni kell a hanyatlás erőivel szemben (is).
A középkori keresztes háborúk mítoszát felélesztve harcolni kell Európáért és a keresztény alapokra épülő kultúráért. Politikájában hőseposszá válik a magyarokért és a keresztény Európáért folytatott harc, nem látunk ehhez hasonlót más nemzetek politikájában.
Forrás: Index
