Szent Pio 1968-ban hunyt el, Rómában őrzött teste azonban máig olyan, mintha élne.
Több mint 50 éve hunyt el Szent Pió atya, akinek romlatlan testét valamikor 2016-ban szállították át Rómába.
Egyértelmű, véglegesen elfogadott álláspont nincs, de tény, hogy Szent Pio esetében nemcsak a romlatlanságról, de életében bekövetkezett csodákról is tudunk.
Fiatalkora óta látomásai voltak, és stigmák is megjelentek testén.
Sőt, olyan csodákat kötnek a nevéhez, melyek azóta sem történtek meg.
Állítólag már gyerekkorában komoly látomásai voltak arról, hogy Isten magához hívja, és hogy szent feladattal bízza meg.
Később már tudta: neki az egyháznak és Istennek kell szentelnie az életét.
Egy éjjel állítólag vörös szemű kutyaként látogatta meg a gonosz.
A rendben kivételes hírneve volt. Egy ízben azt állították róla a rend tagjai, hogy egy éjjel még annak is a tanúi voltak, hogy a szerzetes a levegőben lebegett.
Idős korában Pio atyát ízületgyulladás kínozta. Pio atya nem engedte, hogy altassák. Az orvosok helyi érzéstelenítést alkalmaztak vagy megpróbálták leitatni, hogy kevésbé érezze a műtéteket.
Egyszer azt mondta az orvosának: „Ne keverjük a kapucsínót alkohollal.” – célozva ezzel azzal a hasonlóságra, amely a kapucinus és a kapucsínó szó között fennáll.
A keresztény elmélkedés erős híveként Pio atya ezt mondta: „A könyveken keresztül az ember Istent keresi; az elmélkedés által viszont meg is találja.”
Kevesen tudják, hogy mely volt Pio atya legfájdalmasabb sebe, erről itt írtunk korábban részletesen.
Gabriele Amorth atya, a Vatikán rangidős ördögűzője azt állította egy interjúban, hogy Pio atya különbséget tudott tenni a Jézus, Mária és a szentek valódi megjelenése és a sátáni illúziók között azáltal, hogy gondosan megfigyelte lelkiállapotát és azokat az érzéseket, amelyeket a jelenések közben elfogták.
1968. szeptember 23-án reggel, Pio atya utoljára gyónt és megújította ferences fogadalmait.
A szokásos módon a Rózsafüzér a kezében volt, de az Üdvözlégyeket már nem tudta hangosan mondani. Végig két szót ismételgetett:
“Gesú, Maria” (Jézus, Mária).
Körülbelül hajnali 2 óra 30 perckor azt mondta: „két édesanyát látok” (amely sokak szerint saját édesanyja és Szűz Mária volt). 2 óra 30 perckor meghalt San Giovanni Rotondo-i cellájában az utolsó leheletével azt suttogva: „Mária!”
A teste azóta sem bomlott le, és úgy néz ki, mintha csak aludna.
Ez a csodálatos romlatlanság elképesztő erővel ruházza fel még ma is, és rengetegen zarándokolnak a végső nyughelyéhez, hogy feloldozást nyerjenek.
