Címlapsztorik

A cion bölcseinek jegyzőkönyve: tűpontos leirat a jelenkor eseményeiről a múltból

Vétlen lenne…?!

ElSŐ JEGYZŐKÖNYV

A JOG AZ ERŐBEN REJLIK. SZABADSÁG – CSAK EGY ESZME. LIBERALIZMUS. ARANY. HIT. ÖNKORMÁNYZAT. A TŐKE KÉNYURALMA. A BELSŐ ELLENSÉG. A TÖMEGEK. ANARCHIA. POLITIKA KONTRA ERKÖLCS. AZ ERŐSEBB JOGA.

Hirdetés

A ZSIDÓ-SZABADKŐMŰVES HATÓSÁG LEGYŐZHETETLENSÉGE. A CÉLSZENTESÍTI AZ ESZKÖZT. A VAK TÖMEG. POLITIKAI ÁBÉCÉ. PÁRTVISZÁLY. A ZSARNOKI URALOM LEGMEGFELELŐBB FORMÁJA. ALKOHOL. KLASSZICIZMUS. KORRUPCIÓ. A ZSIDÓ-SZABADKŐMŰVES KORMÁNY ELVEI ÉS SZABÁLYAI. TERROR. „SZABADSÁG, EGYENLŐSÉG, TESTVÉRISÉG” A DINASZTIKUS URALKODÁS ELVE. A GÓJ ARISZTOKRÁCIA KIVÁLTSÁGAINAK MEGSEMMISÍTÉSE. AZ ÚJ NEMESSÉG. A LÉLEKTANI TERV. A „SZABADSÁG” ELVONT FOGALMA. A NÉPET KÉPVISELŐK ELMOZDÍTÁSÁNAK HATALMA.

…Mellőzve a szép frázisokat, beszéljünk az egyes gondolatok jelentőségéről: viszonyítással és elvonatkoztatással megvilágítjuk a minket körülövező valóságot. Tisztába kell jönnünk azzal, miben tér el a mi gondolkozásmódunk a gójokétól.

Meg kell állapítani, hogy több az olyan ember, akinek rosszak az ösztönei, mint az olyan, akinek jók az ösztönei. Ezért a tömegek kormányzásában a legjobb eredményeket erőszak alkalmazásával és terrorizálással érik el, nem pedig akadémikus érveléssel. Minden ember hatalomra tör, mindenki szeretne diktátor lenni, hacsak módjában lenne, és valóban kevés az olyan ember, aki nem lenne hajlandó az összesség jólétét saját előnye érdekében feláldozni. Mi tartotta kordában az embereknek nevezett ragadozókat? Mi szolgált eddig vezetésükre?

A társadalom kialakulásának kezdetén brutális és vak erőszaknak voltak alávetve, később pedig a törvénynek, mely ugyanaz az erő, csak álcázott formában. Levonom a következtetést, hogy a természet törvényénél fogva a jog az erőben rejlik.

A politikai szabadság gondolat, nem pedig tény. Ezt a gondolatot csalétekül kell tudni használni, valahányszor szükségesnek mutatkozik a tömegeket saját pártunkra állítani annak megsemmisítésére, aki a hatalmat birtokolja. Könnyebben oldható meg ez a feladat, ha az ellenfél már megfertőződött az úgynevezett liberalizmussal, s ennek az eszmének kedvéért hajlandó lemondani hatalmának egy részéről. Itt egész világosan megmutatkozik elméletünk diadala: a kormány meglazult gyeplőit – az élet törvényénél fogva – azonmód új kéz veszi fel és ragadja meg, a nemzet vak hatalma ugyanis egyetlen nap sem lehet meg irányítás nélkül, és az új hatalom elfoglalja a liberalizmus által legyengített réginek a helyét.

Manapság a liberális uralkodók hatalmának helyébe az arany hatalma lépett. Volt idő, amikor a jóhiszeműség és a becsületesség uralkodott. A szabadság gondolatát ma lehetetlen megvalósítani, mert senki sem tudja, miként használja mérséklettel. Elegendő egy népet bizonyos időre önkormányzatnak átengedni, hogy szervezetlen csőcselékké változzék. Ettől a pillanattól kezdve belső egyenetlenség keletkezik, ez csakhamar osztályharccá fejlődik, minek következtében az államok romba dőlnek és hatalmuk többé nem nagyobb, mint egy rakás hamué.

Akár saját megrázkódtatásai folytán merül ki egy állam ereje, akár belső ziláltsága következtében kerül külső ellenségek uralma alá, mindegyik esetben visszavonhatatlanul elveszettnek tekinthető: a mi hatalmunkban van. A teljes egészében a mi kezünkben lévő tőke kényuralma szalmaszálat nyújt feléje, s ezt az államnak kénytelen-kelletlen meg kell ragadnia: ha nem ragadja meg, elpusztul.

Ha valaki, aki liberális gondolkozású, erkölcstelennek tartaná az ilyen nézeteket, a következő kérdéseket tenném fel neki: ha valamely államnak két ellensége van, és ha a külső ellenség tekintetében megengedett dolog s nem számít erkölcstelenségnek akármilyen harcmodort és hadicselt alkalmazni – mint például bizonytalanságban tartani az ellenséget a támadó és védelmi tervek tekintetében, éjnek idején vagy számbeli túlerővel támadást intézni ellene -, akkor hogyan mondhatók erkölcstelennek és meg nem engedettnek ugyanezek a harci eszközök, ha azokat rosszabb ellenség, a társadalmi rend és a közjó tönkretevője ellen alkalmazzák?

Remélhető-e ép, logikus elmével, hogy eredményesen lehet kormányozni a tömeget ésszerű tanácsok és érvek segítségével akkor, amikor bármilyen, még oly értelmetlen megjegyzést és ellenvetést is meg lehet tenni, és amikor az ilyen ellenvetés helyeslésre találhat a népnél, melynek ítélőképessége csak felületes? Tömegben lévő emberek, akiket csupán kicsinyes szenvedélyek, nyomorult vallási elképzelések, szokások, hagyományok és érzelgős elméletek irányítanak, áldozatul esnek a pártoskodásnak, amely megakadályoz mindenfajta megegyezést még tökéletesen ésszerű érvelés alapján is. A tömeg minden elhatározása ingadozó, vagy a megkártyázott többségtől függ, amely nem lévén járatos politikai titkokban, valamilyen nevetséges döntést hoz s ezzel az anarchia magvát hinti el a kormányban.

Hirdetés

A politikának nincs semmi köze az erkölcshöz. Az az uralkodó, akit az erkölcs vezérel, nem jó államférfi és ezért bizonytalan a maga trónján. Annak, aki uralkodni akar, egyaránt kell igénybe vennie a cselvetést és megtévesztést. Nagy nemzeti erények, mint a nyíltság és becsületesség – bűnök a politikában, mert hatásosabban és biztosabban döntik le trónjaikról az uralkodókat, mint a leghatalmasabb ellenség. Az ilyen erények hadd legyenek a gójok királyságainak tulajdonságai, bennünket azonban semmiképpen sem szabad, hogy vezéreljenek

A mi jogunk az erőszakban rejlik. Az a szó, hogy „jog”, puszta gondolat, melyet semmi sem bizonyít. Ez a szó nem jelent többet, mint: add nekem, amire szükségem van, hogy bizonyítékom legyen arra, hogy erősebb vagyok, mint te. Hol kezdődik a jog? Hol végződik?

Az olyan államban, melynek rossz a közigazgatása, személytelenek a törvényei, s ahol az uralkodók elvesztették személyiségüket a liberalizmusból kifolyólag állandóan szaporodó jogok áradatában, új jogot találunk arra, hogy az erő jogánál fogva támadjunk, a fennálló rend és szerződések összes tényezőit a szélrózsa minden irányába szétszórjuk, minden intézményt újjáalakítsunk és szuverén urává váljunk azoknak, akik átengedik nekünk hatalmukból folyó jogaikat azáltal, hogy a maguk liberalizmusában önként kiadták azokat kezükből.

Bár jelenleg a hatalom minden fajtája bizonytalan, a mi hatalmunk mégis minden másnál legyőzhetetlenebb lesz, mert láthatatlan fog maradni mindaddig, amíg olyan erős nem lesz, hogy többé semmiféle csellel nem ásható alá.

Abból az átmeneti rosszból, melyet most kénytelenek vagyunk elkövetni, megingathatatlan kormány létrehozásának jótéteménye fakad majd, melynek uralma helyre fogja állítani a nemzeti életnek a liberalizmus által megzavart rendes folyását. A cél szentesíti az eszközt. Ezért terveinkben ne annyira arra fordítsuk figyelmünket, ami jó és erkölcsös, mint inkább arra, ami szükséges és hasznos. Előttünk áll egy terv, amely lerögzíti azt a stratégiai vonalat, amelytől nem szabad eltérnünk, ha nem akarjuk megsemmisítve látni sok évszázad munkáját.

A kellő munkamódszerek kidolgozásánál figyelembe kell venni a tömeg hitványságát, lanyhaságát, állhatatosságát, azt, hogy képtelen megérteni és tiszteletben tartani saját életének vagy jólétének feltételeit. Meg kell érteni, hogy a tömeg hatalma vak, ésszerűtlen és oktalan erő, minden bármely oldalról jöhető befolyásolásnak kitéve. Vak nem vezethet vakot anélkül, hogy szakadékba ne vigye; következésképpen a tömegnek azok a tagjai, akik kiemelkedtek a népből – nem értvén a politikához, még ha a bölcsesség lángeszei is -, nem válhatnak a tömeg vezetőivé anélkül, hogy pusztulásba ne vigyék az egész nemzetet. Csak az, akit gyerekkorától arra neveltek, hogy független uralkodó legyen, ismerheti fel a politikai ábécé szavainak értelmét. Egy saját magára, azaz saját köréből származó újgazdagokra hagyott nép sajátmagát dönti romlásba azoknak a pártharcoknak következményeként, amelyeket a hatalomért és méltóságokért való versengés valamint az ennek nyomában járó zavarok idéznek elő. Alkothatnak-e néptömegek megfontoltan és kicsinyes féltékenykedéstől mentesen ítéleteket, intézhetnek-e országos ügyeket, amelyek nem választhatók el személyes érdektől?

Meg tudják-e védeni magukat külső ellenséggel szemben? Ez elképzelhetetlen, mert egy terv, amely annyi részre szakadt, ahány feje a tömegnek van, teljesen elveszti egyöntetűségét s így érthetetlenné, és végrehajthatatlanná válik.

Csak zsarnokkal lehet terveket nagyvonalúan és maradéktalanul végrehajtani úgy, hogy az egészet helyesen ossza el az állami gépezet különböző részeire; ebből elkerülhetetlenül következik, hogy egy ország számára az a legjobb kormány, amely egy felelős személy kezében összpontosul. Korlátlan kényuralom nélkül nem maradhat fenn egy civilizáció sem, hiszen az nem tömegeken nyugszik, hanem azok vezetőin, bárkik is legyenek azok. A tömeg barbár, és ezt a barbárságot minden alkalommal kimutatja.

Abban a pillanatban, amikor a tömeg kezébe kaparintja a szabadságot, az azonnal anarchiává változik, mely a legmagasabb fokú barbárság. Nézzük csak ezeket az alkoholizált, az italoktól megmámorosodott állatokat – az italok mértéktelen élvezetéhez való jog együtt jár a szabadsággal. Mi és a mieink nem követjük, ill. követik ezt az utat.

A gójok népei elerőtlenedtek a szeszes italoktól; fiatalságukat megrontotta a klasszicizmus és a korai erkölcstelenség, amelyre a mi külön ügynökeink vezették rá – házi tanítók, szolgák, nevelőnők a gazdagok házaiban, alkalmazottak és mások, nőink a gójok által látogatott szórakozóhelyeken. Ez utóbbiak közé számítom az úgynevezett „társaságbeli hölgyeket” is, akik készségesen követik a többieket a romlottságban és fényűzésben.

A mi jelszavunk: – erőszak és megtévesztés. Politikai ügyekben csak az erőszak győzedelmeskedik, különösen, ha az államférfiak számára fontos képességben van elrejtve. Az erőszak legyen az alapelv, a megtévesztés és ravaszság pedig a követendő irányvonal ama kormányok számára, melyek nem akarják koronáikat valamely új hatalom lábai elé helyezni. Ez a rossz az egyetlen eszköz, mellyel a célt, a jót elérhetjük. Ezért nem szabad felhagynunk a megvesztegetéssel, csalással és árulással, ha ezzel előmozdítjuk célunk elérését. A politikában érteni kell mások gyengeségeinek habozás nélküli kihasználásához, ha ezáltal behódolást és mások feletti uralmat biztosítunk magunknak.

A mi államunknak, amely a békés hódítás útját követi, megvan a joga ahhoz, hogy a háború borzalmait kevésbé feltűnő és kielégítőbb halálos ítéletekkel helyettesítse, melyek szükségesek annak a terroruralomnak fenntartásához, amely vak engedelmességet követel. Az irgalmatlan szigor a legerősebb hatalmi eszköz az államban. Nemcsak a haszon kedvéért, hanem a kötelesség nevében, a győzelem kedvéért is ragaszkodnunk kell az erőszak és megtévesztés programjához. A leszámolás tana pontosan annyit ér, mint azok az eszközök, amelyeket alkalmaz. Ezért nem annyira az eszközök révén, mint inkább a szigorúság doktrínája révén fogunk diadalmaskodni és az összes kormányt a mi szuperkormányunknak alávetni. Elég, ha tudják, hogy irgalmatlanok vagyunk minden engedetlenség letörésében.

A régmúltban mi voltunk az elsők, akik bedobtuk a néptömegek közé ezeket a jelszavakat: „szabadság, egyenlőség, testvériség”, s ezeket a szavakat azóta is sokszor megismételték ostoba papagájok; melyek mindenfelől leszálltak erre a csalétekre. Vele együtt elvitték a világ jólétét, az egyén igazi szabadságát, mely azelőtt oly jól meg volt védve a tömeg nyomásával szemben. Az önmagukat bölcseknek képzelő gójok, az intellektuelek a maguk elvontságában mit sem tudtak kezdeni ezekkel a szavakkal; nem vették észre, milyen ellentmondás van a szavak értelme és azok egymás mellé helyezése között; nem látták meg, hogy a természetben nincs egyenlőség, nem lehet szabadság; hogy a természet maga rendelte a nézetek, jellemek és képességek egyenlőtlenségét épp oly változtathatatlanul, mint az alárendelést a maga törvényei alá. Nem gondolták meg, hogy a tömeg vak, hogy azok az újgazdagok, akiket a tömeg kiválasztott maga közül a kormányzás gyakorlására, a politika tekintetében épp oly vakok, mint maga a tömeg, hogy a beavatott, még ha bolond is, mégis tud kormányozni, míg a be nem avatott, még ha lángész is lenne, semmit sem ért a politikához – mindezeket a dolgokat a Gójok nem veszik figyelembe. Ám éppen ezeken a dolgokon alapult minden időben a dinasztikus uralkodás: az apa fiára hagyta a politikai ügyek intézésének ismeretét oly módon, hogy arról csak az uralkodóház tagjainak volt tudomásuk és senki sem árulhatta el az alattvalóknak. Az idő múlásával azután veszendőbe ment a politikai ügyek helyes intézéséről való ismeret dinasztikus átruházásának értelme és ez elősegítette ügyünk sikerét.

Hála önkéntelen, fogadatlan ügynökeinknek, a „szabadság, egyenlőség, testvériség” szavak a világ minden részén egész légiókat állítottak a mi sorainkba, akik lelkesedéssel hordták zászlóinkat. Pedig ezek a szavak mindenkor féregként működtek, kikezdték a gójok jólétét, aláásták mindenütt a békét, nyugalmat, egységet és elpusztították a gójok államainak összes alapját. Ahogy később látni fogják, ez hozzásegített minket diadalunkhoz; többi között ez tette lehetővé számunkra, hogy kezünkbe kaparintsuk a legfőbb ütőkártyát – a nemzsidó nemesség kiváltságainak vagy más szavakkal, a nemesség tulajdonképpeni létezésének a lerombolását, azét az osztályét, amely a népek és országok egyetlen védelme volt velünk szemben. A gójok természetes, leszármazáson alapuló nemességének romjain felállítottuk a mi művelt osztályaink arisztokráciáját, élén a pénz arisztokráciájával. Az ehhez az arisztokráciához való tartozás követelményeit megszabtuk a gazdaságban, amely tőlünk függ, és a tudásban, melynek irányvonalát a mi bölcseink határozzák meg. Megkönnyítette diadalunkat, hogy azokkal az emberekkel való kapcsolatainkban, akikre szükségünk volt, mindig az emberi természet legérzékenyebb húrjaira hatottunk, a pénzéhségre, a kapzsiságra, az anyagi javakkal való telhetetlenségre; márpedig ezeknek az emberi gyengeségeknek mindegyike önmagában is elegendő a tetterő megbénítására, mert kiszolgáltatja az emberek akaratát annak, aki megvásárolja cselekedeteiket.

A szabadság elvont fogalma lehetővé tette számunkra, hogy valamennyi országban elhitessük a tömeggel, hogy kormánya semmi egyéb, mint szolgája a népnek, amely tulajdonosa az országnak, és hogy ezt a szolgát úgy lehet mással helyettesíteni, mint egy elhordott kesztyűt.

A népképviselők leváltásának ez a lehetősége a kezünkbe adta őket és megadta nekünk a hatalmat ahhoz, hogy rendelkezzünk felettük.

MÁSODIK JEGYZŐKÖNYV
GAZDASÁGI HÁBORÚK – A ZSIDÓ FÖLÉNY ALAPJA. NÉVLEGES KORMÁNY ÉS „TITKOS TANÁCSADÓK”. A BOMLASZTÓ TANOK SIKEREI. ALKALMAZKODÓKÉSZSÉG A POLITIKÁBAN. A SAJTÓ SZEREPE. AZ ARANY ÁRA ÉS A ZSIDÓ ÁLDOZAT ÉRTÉKE.

Elengedhetetlen céljaink elérésében, hogy a háborúk lehetőleg ne eredményezzenek területi nyereségeket: ilyen módon a háború ki fogja kezdeni a gazdasági alapokat, amikor is a nemzeteknek érezniük kell majd felsőbbségünket. Ez a helyzet mindkét hadviselő felet kiszolgáltatja az egész földre kiterjedő nemzetközi kapcsolatainknak; ezeknek pedig milliónyi szemük van és mentesek mindenféle korlátozástól. A mi nemzetközi jogaink azután el fogják törölni a nemzeti jogokat, és éppúgy uralkodni fognak a nemzetek felett, ahogy az államok magánjoga szabályozza az alattvalók egymás közötti kapcsolatait.

Azok a tisztviselők, akiket – a szolgai engedelmességre való alkalmasságuk szigorú tekintetbevételével – a közösségből ki fogunk választani, nem lesznek a kormányzás művészetében gyakorlott személyek, és ezért sakkjátékunkban könnyen válnak majd parasztokká művelt és tehetséges emberek kezében, akik az ő tanácsadóik lesznek, szakértők, akiket kora ifjúságuktól kezdve arra képeztek ki és neveltek fel, hogy irányítsák az egész világ ügyeit. Amint önök jól tudják, ezek a közülünk való szakemberek, hogy alkalmassá váljanak a kormányzásra, a politikai terveink végrehajtásához szükséges ismereteket a történelem tanulságaiból és a jelen eseményeinek megfigyeléséből szűrik le.

A gójokat nem az előítélet-mentes történelmi megfigyelések gyakorlati alkalmazása vezérli, hanem elméleti mérlegelések, melyek nincsenek kritikai tekintettel az őket követő eseményekre.

Ezért nem is kell ezeket a gójokat számításba vennünk – hadd szórakozzanak, amíg órájuk nem üt, hadd éljenek a szórakoztató időtöltés új változatainak reményében, vagy a visszaemlékezésből mindarra, amit élveztek. Hadd tekintsék a legfontosabb dolognak azt a játékot, amelyre vonatkozólag rávettük őket, hogy azt fogadják el, mint a tudomány követelményét. Ennek a ténynek szem előtt tartásával keltettünk sajtónk segítségével állandóan vak bizalmat ezek iránt az elméletek iránt. A gójok intellektueljei kérkedni fognak tudásukkal s a tudományból nyert ismereteket – azok minden logikai igazolása nélkül – igyekezni fognak a gyakorlatban alkalmazni.

Márpedig ezeket az ismereteket a mi ügynökeink ravaszul úgy állították össze, hogy a gójok gondolkozását abba az irányba tereljék, amely számunkra kívánatos.

Egy pillanatra se higgyék, hogy ezek a megállapítások csak üres szavak; gondoljanak azokra a sikerekre, amelyeket Darwin, Marx, Nietzsche tanításainak rendeztünk. Nekünk zsidóknak minden tekintetben világosan fel kell ismernünk, hogy ezek az irányzatok milyen bomlasztást vittek véghez a gójok fejében. Elengedhetetlen számunkra, hogy alkalmazkodjunk a nemzetek gondolkodásmódjához, jelleméhez és törekvéseihez, nehogy hibákat kövessünk el politikai téren és a közigazgatási ügyek irányításában. Rendszerünk gépezetének alkatrészeit úgy kell elrendezni, hogy az megfeleljen ama népek vérmérsékletének, melyekkel utunkon találkozunk. Rendszerünk nem fog diadalmaskodni, ha annak gyakorlati alkalmazását nem alapozzuk a múlt tanulságainak összességére, figyelemmel a jelen követelményeire.

A mai államok kezében van egy hatalmas erő, amely irányítja a nép gondolkozását: ez a sajtó. A sajtónak az a feladata, hogy rámutasson elengedhetetlennek hitt követelményekre, hangot adjon a nép panaszainak, kifejezést adjon az elégedetlenségnek, s előidézzen elégedetlenséget. A sajtóban megtestesül a szólásszabadság diadala. A gójok államai azonban nem tudták, hogyan használják fel ezt az erőt, s így a mi kezünkbe hullott. A sajtó révén szereztük meg a hatalmat arra, hogy befolyásunkat érvényesítsük, miközben mi magunk a háttérben maradtunk. A sajtónak köszönhető, hogy kezünkbe kaparintottuk az aranyat, bár tengernyi vér és könny árán jutottunk hozzá, de kifizetődött számunkra, noha sokakat kellett feláldoznunk népünkből. Isten szemében minden egyes áldozat a mi oldalunkon felér ezer gójjal.

HARMADIK JEGYZŐKÖNYV

A JELKÉPES KÍGYÓ ÉS JELENTŐSÉGE. AZ ALKOTMÁNYOS BERENDEZKEDÉS LABILISSÁGA. TERROR A PALOTÁKBAN. HATALOM ÉS TÖREKVÉS. PARLAMENTI „FECSEGŐK”, RÖPIRATOK. VISSZAÉLÉS A HATALOMMAL. GAZDASÁGI RABSZOLGASÁG. „NÉPSZABADSÁGJOGOK.” A MONOPOLISTA RENDSZER ÉS A NEMESSÉG. A SZABADKŐMŰVES-ZSIDÓSÁG HADSEREGE. A GÓJOK MEGFOGYATKOZÁSA. ÉHEZÉS ÉS A TŐKE JOGAI. A TÖMEGEK ÉS A „VILÁG FELETTI SZUVERÉN URALKODÓNK” MEGKORONÁZÁSA. A JÖVŐ SZABADKŐMŰVES NEMZETI ISKOLÁK PROGRAMJÁNAK ALAPTANAI. A TÁRSADALOMSZERKEZET TUDOMÁNYÁNAK TITKA. EGYETEMES GAZDASÁGI VÁLSÁG. A „MI” BIZTONSÁGUNK. A SZABADKŐMŰVESSÉG KÉNYURALMA – AZ ÉSZ URALMA.

A VEZETŐK ELVESZTÉSE. CION VÉRÉBŐL VALÓ ZSARNOK-KIRÁLY. A SZABADKŐMŰVESSÉG LEGYŐZHETETLENSÉGÉNEK OKAI. A TITKOS SZABADKŐMŰVES ÜGYNÖKÖK SZEREPE. SZABADSÁG.

Közölhetem önökkel, hogy ma már csak néhány lépés választ el célunktól. Már csak kis darabot kell megtennünk ahhoz, hogy a Jelképes Kígyó, amellyel népünket jelképezzük, befejezze az egész hosszú utat, amelyen végigmentünk. Ha bezárul az ő köre, Európa minden állama be lesz zárva gyűrűi közé, mint egy hatalmas satuba.

Napjaink alkotmányos berendezéseinek mérlegserpenyői hamarosan le fognak szakadni, mert mi úgy rendeztük be azokat, hogy némileg nélkülözzék a pontos egyensúlyt, hogy így szüntelenül kilengjenek, amíg el nem koptatják forgáspontjaikat. A gójok azt hiszik, hogy elég erősen összeforrasztották őket, és minduntalan azt várják, hogy majdcsak egyensúlyba kerülnek a mérlegserpenyők. A forgáspontokat azonban – azaz a királyokat a maguk trónjain – akadályozzák képviselőik, akik bolondot űznek belőlük, megzavarodva saját ellenőrizhetetlen és felelőtlen hatalmuktól.

Ezt a hatalmat annak a rémületnek köszönhetik, amely behatolt a palotákba. Minthogy a királyoknak a maguk trónján nincs módjuk arra, hogy közvetlenül érintkezzenek népükkel, többé nem tudnak megállapodásra jutni a néppel és így megerősíteni magukat a hatalomra törőkkel szemben. Szakadékot létesítettünk a messzelátó uralkodói hatalom és a nép vak ereje között úgy, hogy mindkettő elvesztette minden jelentőségét, mivel külön-külön mindkettő tehetetlen, akár a vak ember és a botja.

Hogy a hatalomra törőket a hatalommal való visszaélésre ösztökéljük, ellentétbe hoztuk egymással az összes erőket, ily módon elnyomva a függetlenség elérésére irányuló liberális törekvéseiket. Evégett bátorítottunk mindenféle vállalkozást, felfegyvereztünk minden pártot, céltáblául állítottuk oda az uralkodói hatalmat mindenfajta ambíció számára. Az államokból gladiátori arénákat csináltunk, ahol megzavarodottak hadai vetekednek egymással… Már nem kell sok, és egyetemes lesz a zűrzavar és csőd.

Kimeríthetetlen fecsegők szócsatákká változtatták a parlament és a kormánytestületek üléseit. Arcátlan újságírók és gátlástalan röpiratszerzők naponként ütnek rajta a kormánytisztviselőkön. Végül is a hatalommal való visszaélések fogják elvégezni az utolsó simítást abban, hogy minden állami berendezkedés megérlelődjék saját megbuktatására és az őrjöngő tömeg csapásai alatt minden a levegőbe fog repülni. A szegénység hatásosabban kényszeríti az embereket nehéz munkára, mint ahogy a rabszolgaság és szolgaság valaha is tette. Ezektől így vagy úgy megszabadíthatták magukat vagy beletörődhettek, a nyomortól azonban sohasem fognak megszabadulni. Az alkotmányokba olyan jogokat foglaltunk bele, melyeknek a tömegek jelentőséget tulajdonítanak, nem pedig tényleges jogokat. Mindezek az úgynevezett „népszabadságjogok” csak gondolatban lehetnek meg, a gyakorlati életben sohasem valósíthatók meg. Mi haszna van a nehéz munkájától hétrét görnyedő, sorsától letaposott proletár munkásnak abból, ha a fecsegők jogot kapnak arra, hogy locsogjanak, ha az újságírók jogot kapnak arra, hogy helytálló dolgok mellett akármilyen hülyeséget leírjanak?

A proletáriátusnak nincs más haszna az alkotmányból, mint azok a szánalmas morzsák, amelyeket odalökünk neki asztalunkról azért, hogy leadják szavazatukat arra, amit diktálunk, azokra az emberekre, akiket mi juttatunk hatalomra, azokra, akik kiszolgálnak minket… Szegény ember részére a köztársasági jogok nem egyebek, mint keserű irónia. Ugyanis jóformán nem is élhet ezekkel a jogokkal, mert szinte egész nap keményen dolgoznia kell s emellett ez a körülmény meg is fosztja a rendszeres és biztos kereset minden biztosítékától, amennyiben függővé teszi társainak sztrájkjaitól vagy attól, hogy munkaadói kiteszik a szűrét. A nép a mi irányításunk alatt megsemmisítette nemességét. Ez volt az egyetlen oltalma és nevelőanyja önmaga előnye kedvéért, amely elválaszthatatlanul összefügg a nép jólétével. Manapság a nemesség megbuktatása után a nép szívtelen, pénzhajhászó gazfickók karmaiba került, akik irgalmatlan és kegyetlen igát akasztottak a munkások nyakába.

A munkásokat elnyomatásuktól állítólagos megmentők képében jelenünk meg a színen, amikor azt javasoljuk nekik, hogy lépjenek be harcos erőink – a szocialisták, anarchisták, kommunisták – soraiba, akiknek mindenkor támogatást nyújtunk szociális szabadkőművességünk állítólagos testvériségének (az egész emberiség szolidaritásának) megfelelően.

A nemességnek, amely a törvénynél fogva élvezte a dolgozók munkájának gyümölcsét, érdeke volt gondoskodni arról, hogy a munkások jól tápláltak, egészségesek és erősek legyenek. Nekünk ennek éppen az ellenkezője az érdekünk – a gójok megfogyatkozása, elkorcsosodása. A mi hatalmunk a munkás állandó élelmiszerhiányában és testi gyengeségében rejlik. Csak ezáltal válik akaratunk rabszolgájává.

És saját hatóságaiknál sem erőt, sem elszántságot nem fognak találni arra, hogy azok szembehelyezkedjenek a mi szándékainkkal. Az éhség jobban biztosítja a tőke jogát ahhoz, hogy uralkodjék a munkás felett, mint ahogy a királyok törvényes hatalma biztosította a nemességnek ezt a jogot. Az ínség, valamint az ezáltal előidézett irigység és gyűlölet révén fogjuk mozgatni a tömegeket és az ő kezeikkel fogjuk elsöpörni mindazokat, akik akadályoznak utunkon.

Amikor majd üt az egész világ feletti szuverén uralkodónk megkoronáztatásának órája, pontosan ezek a kezek fognak félresöpörni mindent, ami akadályt gördíthetne ennek útjába.

A gójok elszoktak attól, hogy gondolkozzanak, hacsak a mi szakembereink sugalmazásai nem késztetik őket arra. Ezért ők nem veszik észre sürgős szükségességét annak, amit mi, mihelyt eljön a mi: királyságunk, rögtön be is fogunk vezetni, nevezetesen azt, mennyire lényeges, hogy a nemzetek iskoláiban valamelyest egyszerű, igaz tudást tanítsanak, minden tudás alapját – az emberi élet, a társadalmi lét szerkezetének ismeretét, amely társadalmi szerkezet megköveteli a munkamegosztást s ebből kifolyólag az embereknek osztályokba és rangokba való sorolását. Mindenki számára fontos tudni, hogy a különböző rendeltetésű emberi tevékenységek folytán nem lehetséges semmiféle egyenlőség, hogy az, aki bármely cselekedetével egész osztályt kompromittál, nem lehet törvény előtt egyenlő mértékben felelős, mint az, aki senki ellen nem vét, csak saját becsülete ellen. A társadalom felépítésének helyes ismerete, melynek titkaiba nem avatjuk be a gójokat, mindenki előtt nyilvánvalóvá tenné, hogy az emberek bizonyos körére kell korlátozni az egyes állításokat és foglalkozásokat, nehogy azok az emberi szenvedés forrásává váljanak abból kifolyólag, hogy az emberek kiképzése nem felel meg annak a munkának, melynek elvégzését megkövetelik tőlük.

Az erre vonatkozó ismeretek alapos tanulmányozása után az emberek önként fogják alávetni magukat az uralkodó hatalomnak és fogják elfoglalni az államban számukra kijelölt helyet. A tudomány mai állása mellett s amellett az irány mellett, amelybe mi annak fejlődését tereltük, a nép, minthogy vakon elhiszi a nyomtatásban megjelenő dolgokat – hála a félrevezető sugalmazásoknak és saját tudatlanságának -, vak gyűlölettel viseltetik mindennel szemben, amit saját maga felett állónak tekint, mert nem fogja fel az osztályok és rangok jelentőségét.

Ezt a gyűlöletet még fokozni fogják a gazdasági válságok kihatásai, mely válságok le fogják állítani a tőzsdei forgalmat, és meg fogják bénítani az ipart. A számunkra hozzáférhető összes titkos földalatti eszközökkel és az arany segítségével, amely teljes egészében a mi kezünkben van, egyetemes gazdasági válságot fogunk előidézni, s ennek során egész munkástömegeket fogunk kidobni az utcára egyidejűleg Európa valamennyi országában. Ezek a tömegek égni fognak a vágytól, hogy vérét ontsák azoknak, akikre tudatlanságuk együgyűségében kezdettől fogva irigykedtek, s akiknek vagyonát akkor majd magukhoz tudják ragadni.

A mieinkhez nem fognak hozzányúlni, mert mi ismerni fogjuk a támadás időpontját, és intézkedéseket teszünk majd védelmünkre. Kimutattuk, hogy a haladás az összes gójt alá fogja vetni az ész uralmának. Pontosan ez lesz majd a mi kényuralmunk, mert érteni fog ahhoz hogy ésszerű szigorúsággal véget vessen minden nyugtalanságnak és száműzze a szabadelvűséget minden állami intézményből.

Amikor a lakosság látta, hogy a szabadság nevében mindenféle engedményt tesznek, szuverén úrnak képzelte magát és rohant, hogy magához ragadja a hatalmat. Eközben természetesen – mint minden vak ember – egy csomó akadályba ütközött. Sietett vezetőket keresni, de eszébe sem jutott visszatérni az előző állapothoz, ehelyett a mi lábaink elé helyezte teljhatalmát.

Emlékezzenek a francia forradalomra, amelynek mi adtuk a „nagy” jelzőt. Mi jól ismerjük előkészítésének titkait, hiszen teljes mértékben a mi kezünk műve volt. Azóta is egyik csalódásból a másikba visszük a népeket azért, hogy a végén tőlünk is forduljanak el annak a Cion véréből származó zsarnokkirálynak javára, akit a világnak adni fogunk. Ma, mint nemzetközi nagyhatalom, legyőzhetetlenek vagyunk, mert ha egyes államok megtámadnak, mások segítségünkre sietnek. A gój népek határtalan hitványsága – hasukon csúsznak a hatalmas előtt, de irgalmatlanok a gyengével szemben, kíméletlenek vétségekkel szemben és elnézők bűntettek dolgában, a szabad társadalmi rend ellentmondásait nem hajlandók eltűrni, de végtelen türelemmel viselik el egy merész kényuralom erőszakoskodásait -, mindezek a tulajdonságok segítenek bennünket függetlenségünk elérésében.

A jelen kor miniszterelnök-diktátorai részéről a gój népek türelmesen elszenvednek és elviselnek olyan visszaéléseket, amelyek legkisebbikéért húsz királyt is lefejeztek volna. Hogyan magyarázható ez a jelenség, a néptömegeknek ez a furcsa következetlensége oly eseményekkel szemben tanúsított magatartásukon, amelyek nyilvánvalóan ugyanabba a kategóriába tartoznak?

Megmagyarázza az a tény, hogy ezek a diktátorok ügynökeik útján beadják a népnek, hogy ezekkel a visszaélésekkel szándékosan károsítják meg az államokat, mégpedig a legmagasabb cél kedvéért, azért, hogy biztosítsák a népek jólétét, nemzetközi testvériségét, szolidaritását és jogegyenlőségét.

Azt természetesen nem mondják meg a népnek, hogy ezt az egyesülést a mi legfőbb uralmunk alatt kell véghezvinni.

Így aztán a nép kárhoztatja az igazságosokat és felmenti a bűnösöket, mindjobban meggyőződve arról, hogy mindent megtehet, amit csak akar. Hála a dolgok ilyen állásának, a nép elpusztít mindenfajta stabilitást, és zűrzavart teremt lépten-nyomon.

A „szabadság” szó arra indítja az embereket, hogy szembeforduljanak mindenfajta hatalommal, mindenfajta tekintéllyel, még Istennel és a természet törvényeivel is.

Ezért nekünk, amikor majd elfoglaljuk helyünket a mi királyságunkban, törölnünk kell az élet szótárából ezt a szót, mert ez az állati erő egyik forrását takarja, mely a tömegeket vérszomjas ragadozókká változtatja. Igaz, hogy ezek a vadállatok mindannyiszor újra elalszanak, ha elég vért ittak, ilyenkor könnyen láncra verhetők, de ha nem kapnak vért, akkor nem alszanak el, hanem tovább verekednek.

Mondd el a véleményed, kíváncsiak vagyunk rá!

Kérjük kedveld közösségi oldalunkat, ezzel is támogatva az oldal további működését

Ezzel egyúttal támogatod munkánkat.