A hatalomnak egy szorongó ember kell, akit irányíthat: a hatalom, mint ragadozó természetrajza, amit nem akarnak, hogy tudj
Az emberek valójában csak számok a statisztikák tengerében.
Csak megvehető szavazatok, kisajtolható fogyasztók, megetethető éhes szájak, teletömhető üres fejek, és agymosni való biodíszletek ahhoz a kálváriához, melyet a világ cirkusza mögött álló karmesterek vezényelnek…
A hatalom ural minket. Ez a lényege.
Nézz szét a világban, és mondd meg, hogy mit látsz. Egy szűk társaság uralkodik mások felett.
Azok a “társaságok”, akik kikaparták maguknak a gesztenyét, úgy gondolták, hogy ez elég legitimáció ahhoz, hogy önkényesen határozzák meg mások életét.
Beleszólnak a gondolatainkba, abba, hogy mit higgyünk, hogy egyes kérdésekre mi legyen a válaszunk.
A médián, a televízió mocskán keresztül lúgozzák ki az agyunkat, miközben az élelmiszeripar arról gondoskodik – folyamatosan tömve minket – hogy semmiben ne szenvedjünk hiányt.
Hogy semmilyen gyanús gondolat ne merüljön fel bennünk.
Az éhes emberben ugyanis egy idő után gondolatok, kérdések születnek, azt pedig a hatalmasok nem szeretik.
Az öntudatos emberek az ilyen rendszerek ellenségei.
A tudás ugyanis veszélyes rájuk nézve.
Nem csak a kritikát, már a kérdésfelvetéseket is megpróbálják elfojtani, mert az szembenézésre kényszerít.
A rendszer és rendszer tetején álló hatalom már iskolás kortól a társadalomba nevelte, hogy ne kérdőjelezzen meg semmit.
Hogy nem is tehetünk semmit, hiszen a rendszer nálunk jóval nagyobb, mi pedig csak porszemek vagyunk benne.
Nem tudjuk, hogyan védjük meg magunkat, milyen valódi és felelős kötelezettségeink és jogaink vannak.
Igen ám, csak azt felejtik el, hogy a porszemek gyakran a legveszélyesebbek a látszólag finoman és olajozottan működő gépezetek számára…
Sose feledd, hogy bár porszem vagy a gépezetben, éppen a porszemek azok, amik ha elegen gyűlnek össze, a legnagyobb machinációt is leállíthatják…
