A sztárorvos döbbenetes felismerése: „Nagyon nehéz időszakon megyünk most keresztül. Csak akkor fogjuk túlélni, ha visszafordulunk Istenhez”
Az alábbiakban a nemzetközileg is elismert román neurológus és pszichiáter, Dumitru Constantin Dulcan elgondolkodtató meglátásait olvashatjuk a jelenünkkel kapcsolatosan.
Először is egy vallásos anya nevelt fel, aki gyerekkoromban gyakran elvitt a templomba. Később, ötödik, hatodik osztályban a gyülekezeti kórusba jártam, és még mindig emlékszem nagyon sok akkor tanult egyházi énekre.
És mindezek a keresések Istenhez irányítottak…
-jelentette ki.
Körülbelül 36 évesen egy este, gondolataimba merülve hirtelen azt mondtam magamban: nincs más válasz, mint a vallás választása! A fák létezéséhez, az élet létezéséhez isteni közbenjárásnak kellett történnie a világegyetemben.
Tehát Isten létezik! És attól a pillanattól fogva, az volt a meggyőződésem, hogy én képviselem a létezés milliárdnyi esélyét, és, hogy van egy rajtam kívül álló hatalom, akinek köszönhetem az élethez való esélyem.
Akkor feltettem magamban, hogy kötelességemnek érzem elmondani mindazt, amit megértek ebből a létből, ami megadatott számomra! És ekkor úgy döntöttem, hogy mindezt le is írom!
1981-ben, a könyvem egy évig rendkívüli sikert aratott, mígnem kezdetét vette a „Transzcendentális Meditáció”, és ekkor minden ellenem fordult. Vizsgálatok, a könyvem betiltása, majd titkon való terjesztése és mindenféle csúnya dolog, egészen a 90-es évekig, amikor megváltoztak a dolgok, és végre kimondhattam: „Isten létezik!”.
De a világ megértette, hogy az „anyag intelligenciája” kifejezéssel valójában az „Isteni intelligenciára” utalok. Ez volt az én utam a hithez.
Isten párbeszédben áll velünk, de ez egy más párbeszéd, mint amit mi, emberek megszoktunk. Abban az értelemben, hogy ha szívből mondunk néhány szót, Isten válaszol nekünk néhány olyan dologgal, ami „megtörténik” velünk.
Minden ember, aki imádkozik és választ kap, tulajdonképpen párbeszédet folytat Istennel…
-tette hozzá.
Amit Istennek nevezünk, az egyszerűen az emberi agyat arra használja, hogy megmutassa az embereknek, melyik a helyes és melyik a rossz út, ami szenvedéshez, betegséghez és halálhoz vezethet.
Először is vannak úgynevezett csodás gyógyulások, a valláson, az egyházon és Istenen keresztül. Ismerem őket, a könyvemben is idéztem Szent Nektárioszt, sokat írtam róla, Jézus annyi bizonyítékot adott, és ott vannak az apostolok gyógyítási ajándékai is.
Vannak emberek, akiknek megvan a gyógyító képessége, mert Isten megadta nekik, de van lehetőségünk az öngyógyításra is. Nem az agy termeli a tudatot, hanem az agy befogadja, az agy felépíti a testet, amely képes szaporodni. Tehát az egyéni tudat a nagy isteni tudat töredéke.
Mindannyian Istentől való szikra vagyunk! Következésképpen ez az ész – amely az isteni értelem töredéke – nyilvánvalóan tisztán biológiai folyamatokon keresztül képes gyógyítani.
A hit egy mező. Abban a pillanatban, amikor egy területre koncentrálok, és elképzelek egy gyógyulási folyamatot, elküldöm a gondolatot alkotó energiát. Tehát a legnagyobb erő bennünk a gondolat, mely Isten gondolata.
A világegyetem is egy gondolat, egy nagy gondolat műve, Isten gondolatáé. Én így értelmezem Szent János evangéliumát: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Isten maga volt.” A gondolat megalapoz, megteremt, de ugyanakkor meg is semmisíthet!
Egy nagyon fontos és sokat hangsúlyozott tanulsággal szolgál a professzor úr:
„Nem éljük túl a jelent az Istenhez való visszafordulás nélkül!”
