A Táltosok éneke: küldjük szívből minden magyar embernek, nehéz időkre, békességre
Szerintünk csodaszép és mély, minden magyar szívében ott a helye!
Révedek, révedek, sólyomként rejtezek:
Rejtezek, rejtezek, Turulként ébredek.
Világot bejárom széltében hosszában,
Igazat keresem minden kis zugában.
Nem lelem, nem lelem, nincs is rá reményem:
Kárpátok nemzete nem nőtt föl erényben.
Szellemek, szellemek, ősöknek szelleme,
Mutassatok utat, mit tegyek ellene.
Révedek, révedek, sólyomként rejtezek:
Rejtezek, rejtezek, Turulként ébredek.
Látom már a jövőt, kitárult elébem
A múlt csarnokából, fényben úszó képben.
Ragyogó paripa, Táltos fehér lova,
Repülve száguld magas égbe tova.
Betakarja szárnya Földnek fényes Napját,
Attól válik Fénnyé, szórva arany pompát.
Révedek, révedek, sólyomként rejtezek:
Rejtezek, rejtezek, Turulként ébredek.
Szellemek, szellemek, őseinknek lelke,
Tegyetek látóvá, jövendőt megfejtve.
„Hallgass reám Turul, táltosok utóda,
Szemedet megnyitom, légy jövő tudója.”
„Látomásod jelzi, nem hal el a fajta:
Alapozz a múltra s jövőt építs rajta.”
„Világod a Világ, mindenekkel benne,
Légy része része a Fénynek, ragyogással telve.”
„Magyar lesz a magyar, ne adja föl énjét,
Tudását megosztva őrizze erényét.”
„Éljen Földanyával igaz megértésben,
Védje a Természet minden kincsét ébren.”
„Egy az Isten, mindegy, hogyan is imádod,
Tisztelettel áldozz: Ő adta világod.”
„Istennek áldása kísér majd az úton,
Hogyha mindenekkel megbékélsz a múlton.”
„Látomásod való, nem álom vagy csalás,
Bőség várhat reád s nemzeti újulás.”
„De, ha vak gőgödben füled süketelne,
Ezer átok baja emésztene, enne.”
„Elpusztulsz e földről, se híred, se hamvad:
Elviszed magaddal ősi titkod s magvad.”
„Elfelejt a világ szempillantás alatt:
Volt valaha magyar, de az idő haladt.”
„Választásod Tiéd, nem szólhatok bele,
De a Fényt választva, itt van Isten keze…”
(Hajdú Zazó)
