Agydaganatot okozhatnak a gyógyszerek? Sokkoló tanulmány látott napvilágot és kavarta fel a tudományos állóvizet
Erről MINDENKINEK tudnia kell.
Hát végig innen fújt a szél? Sok más rákbetegségre is könnyen lehet, hogy maguk a gyógyszerek “a válasz”?
Legalábbis ilyen és ehhez hasonló dolgokra lehet akár következtetni a nemrég napvilágot látott ijesztő tanulmány kapcsán.
Arról van ugyanis szó, hogy kapcsolatba hoztak bizonyos gyógyszereket az agydaganat egy formájának a kialakulásával.
A The BMJ szaklapban közzétett francia tanulmányból az derül ki, hogy bizonyos progesztogén hormongyógyszerek hosszan tartó alkalmazása összefüggésbe hozható az agydaganat egyik fajtája, a meningeoma intracranialis kialakulásának fokozott kockázatával.
Az EurekAlerten megjelent sajtóközlemény szerint a progesztogének hasonlóak a természetes progeszteron hormonhoz, és széles körben alkalmazzák olyan nőgyógyászati betegségek kezelésénél, mint az endometriózis és a policisztás petefészek szindróma, valamint fellelhető a menopauzára adott hormonterápiában és egyes fogamzásgátlókban is.
A meningiómák általában jóindulatú daganatok, melyek az agyhártyán és a gerincvelőt borító szövetrétegekben alakulnak ki.
Már ismert, hogy a kockázati tényezők közé tartozik a kor, a női nem és bizonyos nagy dózisú progesztogének (nomegesztrol-, klórmadinon- és ciproteron-acetát) fogyasztása.
Azonban számos más progesztogén létezik, melyek hatása a meningióma kialakulásának kockázatára még nem volt ismert. Ennek tisztázása érdekében végeztek kutatást.
A szakemberek nyolc különböző progesztogén hatását vizsgálták a műtétre szoruló agyhártyadaganat kialakulásának esélyére. Ezek közé tartozott a progeszteron, hidroxiprogeszteron, didrogeszteron, medrogeszton, medroxiprogeszteron-acetát, promegeszton, dienogeszt és a levonorgesztrel méhen belüli rendszer.
Minden progesztogén esetében vizsgálták, hogy a beteg legalább egyszer felírásra kapta-e az adott szer valamelyikét az előző évben a kórházi felvételt megelőző időszakban, vagy 3-5 évvel korábban a levonorgesztrel méhen belüli rendszere esetében.
A torzítás minimalizálása érdekében feljegyezték, ha a beteg nagyobb dózist kapott valamelyik három ismert progesztogénből a kórházi kezelés előtti 3 évben, amelyeknél már ismert, hogy növelik az agyhártyadaganat kialakulásának esélyét.
Más, potenciálisan befolyásoló tényezők figyelembe vétele után az eredmények azt mutatták, hogy a medrogeszton hosszú távú (egy év vagy annál hosszabb) használatával a műtétre szoruló agyhártyadaganat kialakulásának esélye 4,1-szeresére nőtt.
A medroxiprogeszteron-acetát injekció hosszú távú alkalmazása 5,6-szoros kockázattal járt, míg a promegesztoné 2,7-szeres kockázattal járt.
A kutatók kijelentették, hogy ezek alapján nem lehet ok-okozati összefüggést felállítani, arra azonban jó a kutatás, hogy irányt mutasson, merre érdemes tovább vizsgálódni.
Főleg annak tudatában, hogy a medroxiprogeszteron-acetátot a becslések szerint 74 millió nő használja születésszabályozásra világszerte.
