Állami Számvevőszék: a túl sok diplomás nő ÁRT az országnak

A következtetésük az, hogy a túl sok diplomával rendelkező nő árt az ország versenyképességének és a demográfia helyzetének sem tesz jó.

A fiúk kevésbé szorgalmasak, mint a lányok, pedig ha valaki látott kisfiút, amint a „dekázást” gyakorolja, vagy éppen szétszed és összeszerel valamit, az láthatja, hogy a fiúk (és a férfiak) rendkívül nagy koncentrációval és intenzitással tudnak feladatokat végezni.

Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) tanulmányának ezt a kiszólását nehéz nem szekunder szégyenérzettel olvasni a hatalmas sikert elkönyvelő női labdarúgó-Eb után.

De ennél még kuszább következtetéseket is tartalmaz a dokumentum.

Az ÁSZ-nak a hírekbe csütörtökön berobbanó, „Pink education” jelenség Magyarországon?!

A felsőfokú végzettséggel rendelkező nők túlreprezentáltságának tényezői és társadalmi-gazdasági hatásai című elemzése azzal a szándékkal készült, hogy megvizsgálja:

„a hazai oktatási rendszer egyenlő esélyeket biztosít-e a fiú és lány tanulóknak, illetve, hogy milyen szerepet játszik a folyamatban a pedagógus szakma elnőiesedése.”

Mint írják, arra a kérdésre is keresik a választ, hogy a közoktatási rendszer előnyben részesíti-e a „nőies” tulajdonságokat, illetve, hogy emiatt sérülhet-e a nemek közti esélyegyenlőség.

Minderre pedig azért van szükség, mert a „lányos” tulajdonságok előnyben részesítése veszélyezteti az ország versenyképességét és demográfiai helyzetét.

Ehhez hétszáz szülőt és pedagógust kérdeztek meg, akik – talán nem meglepő módon – felmondták az összes létező társadalmi sztereotípiát, amit a fiúkhoz és a lányokhoz kapcsolunk.

Az elemzés nem tér ki arra, hogy a kérdőívek kérdéseire megfogalmazott vélemények miből táplálkoznak, mire alapozzák őket, mégis kellő súlyt kapnak ahhoz, hogy levonják a következtetést:

túl sok nő tanul, és emiatt túl kevés gyerek születik, felvillantva a megoldást is, miszerint meg kell fordítani az arányokat.

Az elemzés nem győzi hangsúlyozni, hogy „Magyarország Alaptörvénye rögzíti, hogy a nők és a férfiak egyenjogúak”, mégis olyan következtetésre jut, amely abból a feltevésből indul ki, hogy a nemek mégsem egyenlőek, ha az ország versenyképességéről vagy demográfiai kérdésekről van szó:

Azt sugallja, hogy a férfiaknak versengeniük kell, a nőknek pedig szülni, ezt kívánja a haza.

A jelenség társadalmi-gazdasági következményei című részben például azt írják: a „férfias” tulajdonságok és kompetenciák nem megfelelő szintű és mértékű fejlesztése gazdasági károkat okoz, és előnytelen az ország versenyképessége szempontjából.

Ez a következtetés is azonban elbukik azon, hogy az egész elemzés tudománynak álcázott szexista sztereotípiákra alapoz, és kőbe vési a „nőies” és „férfias” tulajdonságokat.