Az Anunnaki háborúi: a sumer civilizáció nukleáris kataklizmákról számolt be az ősi agyagtáblákon!

Kozmikus űrháború a Föld szabadságáért?

Több mint 10 ezer évvel ezelőtt az emberi faj már megvívhatta legelső “szabadságharcát” az idegenekkel?

Sumer leletek és ősi írások egészen a Marsig vezető nyomokat hoztak felszínre.

Nem is oly rég, 2015 elején érkeztek rendkívüli, igazán sokkoló hírek a Mars bolygót illetően. John Brandenburg Ph.D., fizikus és plazmaszakértő tárta fel a felfedezéseit, miközben egy igen ősi marsi óceán maradványait vizsgálta – az üledékeket, amelyek egyértelműen egy nagyobb víztest után maradtak hátra, illetve a még mindig világos körvonallal rendelkező partvonalat.

A paleo-óceán létezése, amely 2011-ben kiadott könyve tárgyát képezi, mostanra szilárd tényként kezelhető, ahogy az is, hogy a Mars úgy 200 millió évvel ezelőtt buja zöld vegetációval, folyókkal, és a felülete egyötödét beborító óceánnal rendelkezett. És persze ahol van növényi élet, ott lennie kell atmoszférának.

A mi Földünkön a baktériumok indították el az élet körforgását, és ezek voltak az egyetlen életformák tetemes időn, 4 milliárd éven keresztül, miközben a Föld (és minden egyéb bolygónk) 4,5 milliárd éves. Lynn Margulis Ph.D. és Dorion Sagan (Microcosmos) Mikrokozmosz című, lenyűgöző könyvükben tárgyalják, hogy a baktériumok hozták létre az élet és az evolúció főbb folyamatait, így például a reprodukciót, és azok alkották meg a Föld atmoszféráját a fotoszintézisnek köszönhetően.

És a baktériumok már rendelkeztek DNS-sel, még mielőtt összekapcsolódtak volna többsejtű organizmusokká és kolóniákká, amelyek lehetővé javascript:return%20false;tették, hogy meghatározott funkciókra szakosodott, egymással együttműködő csoportokat képezzenek, hogy nőhessen térbeli kiterjedésük, majd mozogni tudjanak.

Még lenyűgözőbb, hogy képesek voltak genetikai információk cseréjére egyszerű érintkezés révén, és így új funkciókat és folyamatokat ismerjenek meg, mint a zavaró ágensekkel, például vírusokkal szembeni ellenállás – ezt csupán 2015-ben sikerült kísérlettel is igazolni.

Mi volt hát John Brandenburg sokkoló felfedezése a Marson?

Nem más, mint egy nagyon ősi termonukleáris robbanás cáfolhatatlan bizonyítéka, ami a Mars szikláin (helyben, és a meteorokon is) ugyanazt a Xenon-129 izotópot hagyta maga után, amelyet a mi, Nevada-sivatagban végzett termonukleáris kísérleteink is kibocsátottak magukból.

Nemcsak, hogy az említett izotóp kiemelkedően magas számban volt jelen, amit képtelenség a természetes radioaktivitással magyarázni, de a Xenon-129 természetesen nem is létezik – kizárólag a nukleáris reakció hozhatja létre. Mi több – a maximális radioaktivitás két foltját is beazonosították, egymástól és a paleo-óceán partvonalától nem messze – azokon a pontokon,

amik felett felrobbantak az atombombák. Brandeburgnak (aki még mindig bizonytalan volt a felfedezés magyarázatát illetően), és számos Mars-szakértőnek úgy négy évre volt szüksége, hogy olyan forgatókönyveket teszteljenek, amelyek kizárólag asztrofizikai események hatására ilyen mértékű radioaktivitást tudnak előidézni.

Majd a többségük végül elfogadta John Brandenburg 2015-ös következtetését: ehhez két termonukleáris robbanásra volt szükség, amik a felső atmoszférában robbantak, a maximális pusztítás érdekében.

És mikor esett meg ez a, fejlett technológiát igénylő, szándékos atomrobbanás a Marson, amely talán felszakította az atmoszférát, és halott bolygóvá változtatta?

Brandenburg Death on Mars: The Discovery of a Planetary Nuclear Massacre című könyve (Halál a Marson: egy bolygó nukleáris elpusztításának feltárása) alapján 180-250 millió évvel ezelőtti eseményről van szó.

És itt következik néhány érdekesség. Tudomásunk szerint, az eddig feltárt sumér és asszír kőtáblák, amelyek közül némelyik 5500 éves, az ősi isteneket – az Anunnakiról, aminek jelentése „azok, akik a mennyből a földre érkeztek” – óriási, kvázi-halhatatlan emberi fajként emlegetik, akik eredetileg egy Nibiru (bolygók együttállása, menny) nevű exobolygón éltek, letelepedtek a Földön, genetikai tervezéssel megalkották az emberiséget, és ők lettek imádott isteneink.

A táblák szerint Nibiru nomád bolygó volt (rendelkezett atmoszférával és holdakkal), ami egy adott időpontban túl közel jött a mi naprendszerünkhöz, és ennek következtében bevonzotta a Nap gravitációs mezeje, amely körül igen vékony és hosszú orbitális pályán kezdett körözni.

Nemcsak, hogy az ilyen nomád bolygókról bebizonyosodott (2012-ben), hogy az univerzum csillagaihoz mérten százszor annyi van belőlük (némelyik még atmoszférával és holdakkal is rendelkezik), de 2015 decemberében csillagászoknak sikerült felfedezniük még egy bolygót a Naprendszerünkben, amelynek olyan óriási, elliptikus pályája van, hogy egészen eddig elkerülte a figyelmüket.

A szövegek pontos leírást adnak minden bolygónkról, és rámutatnak, hogy mikor az Anunnakik az űrhajóikkal közlekedtek, megálltak a Marson feltölteni a víztartalékaikat (Enki, a vezető kutató hidrogént használt üzemanyagként), nyomatékosítva, hogy a Mars (Lahmu) zöld és buja bolygó volt.

Erre alapozva el tudjuk képzelni, hogy mikor kezdett a bolygójuk a Napunk körül forogni?

A zöld Marsra vonatkozó adattal egyébként honnan rendelkezhetnének?

Ennyire ősi időben építettek állandó bázist, és indítottak kolóniát a Marson?

És nyilvánvalóan, ha itt voltak, mikor a Mars zöld bolygó volt, akkor egészen biztosan közreműködtek valamilyen módon a háborúban, ami elpusztította a Marsot.

A táblák arról is beszámolnak, miként hozta Enki akkor még fiatal fiát, Mardukot a Marsra, hogy csillagászatot tanítson neki, és valószínűleg azért is, hogy a bolygón levő bázisukat megépítsék vagy megerősítsék; a bázis gondját viselő űrhajósok megnevezése, az Igigi, ami annyit tesz „Akik megfigyelnek és keringenek,” egy orbitális űrállomás leírása. Marduk vezetése alatt álltak; Manetho egyiptomi történész írta Kr. e. 270 körül, hogy háromszáz ilyen Igigi létezett.

Csupán a kora 20. században fedeztük fel az indus-völgyi civilizációt – az Indus-folyó mentén épült, olyan ősi városokkal, mint például Harappa vagy Mohendzsodáro. A civilizáció legősibb tárgyai, legalábbis az eddig feltárt földrétegekben megtalált tárgyak Kr. e. 3500-ra datálhatóak. Emlékezzünk azonban Trója régészeti lelőhelyére, amely esetén nem kevesebb mint kilenc földtörténeti réteget tártunk fel: a Homérosz Illiászában szereplő város, a Kr. e. 13. században zajló trójai háború helyszíne csak a hetedik réteget foglalja el! A nyolcadik és kilencedik rétegek, sokkal mélyebben ennél, még régebbiek.

Az indus-völgyi civilizáció egy nagy istennőt imádott, aki nem hasonlított a megszokott, gömbölyded anyaistennőkre, ellenben igen modern, díszes sziluettel rendelkezik.

Az istennő nagyon vékony volt, kifinomult ruházattal rendelkezett, testtartása és viselkedése elegáns volt. A sumér kőtáblák arról regélnek, hogy a második Piramisháború végén, Kr. e. 8670-ben, mikor Marduk kiszabadult, miután élve befalazták a Gizai nagy piramisba (az Ekurba)…

A Nagy Anunnaki Gyűlés újra elosztotta a területeket. Ennek alkalmából az Anunnaki második és harmadik generációja (Enki után) új területekhez jutott. Ningishzidda/Hermész kapta meg az Istenek Vezére címet, és Egyiptomban Tothként kezdte meg uralkodását, ahol számos más kiváltság mellett ő volt az Ekur irányítója is. Inanna pedig, Enlil, a Föld Parancsnokának unokája, aki már uralkodott a Sumer birodalomban egy város, Uruk fölött, megkapta az Indus völgyét. És valóban, Inanna űrhajós mellszobra rendkívül sok hasonlóságot mutat a karcsú és elegáns indus-völgyi istennővel.

Mondanivalóm lényege viszont az, hogy a régészeti ásatások felfedték Harappa utcáinak rétegét, és az utcákon tucatnyi emberi csontváz volt szétszórva, akik nyilvánvalóan helyben meghaltak, miközben családjukkal menekültek, némelyek még egymás kezét is fogták. Mi több, némelyik csontváz – a legfrissebb eredmények alapján – erősen radioaktív volt, ami arra utal, hogy Harappa lakói egy atomtámadás során haltak meg. A csontvázak radiokarbonos kormeghatározás alapján Kr. e. 2500-ra datálódnak.

Ehhez hasonlóan, a Föld különböző pontjain olvasztott meg bazaltsziklákat – amely a legkeményebb kövek egyike – olyan intenzív hő és nyomás, hogy hatására megüvegesedtek – és az olvadás és üvegesedés folyamatát elindító hő intenzitása (kráter hiányában, amit egy méretes meteor hagyott volna hátra) atomrobbanásra utal.

Az ilyen megüvegesedett sziklák, amelyek a robbanás hatókörében összecsomósodó por hatására gyakran gömb formájúvá csiszolódtak, egyaránt megtalálhatók az Indus völgyében, és a Mars északi területein, ami az ottani nukleáris katasztrófa újabb tanúbizonysága.

Ahogy azt David Childress lenyűgöző, Technology of the Gods (Az istenek technológiája) című könyvében kifejti, Indiában hatalmas légi ütközet zajlott (amint az a Mahábháratában is olvasható) Dvarpa ősi királysága és annak istene ellen. A tömegpusztító fegyverek és azok megsemmisítő hatásának leírása teljesen megfeleltethető atomrobbanásoknak, amelyek teljesen elpusztították Dvarpát, a várost, amelynek romjait nemrég fedezték fel az óceán fenekén, nem messze az Indus deltájától.

A legterjedelmesebb, a nukleáris fegyverek használatával foglalkozó ősi írás minden bizonnyal sumér eredetű.

A sumér kőtáblákon elképesztő mennyiségű tudományos és technológiai vívmány szerepel, így például a géntechnológia és klónozás, a nomád bolygójuk körüli, bolygóközi utazás, azonnali távoli kommunikáció, és az ME-nek nevezett techno-mágikus chipek mindenre kiterjedő használata – ezeket fordították tévesen „formulának”, mielőtt Zecharia Sitchin Sumer- és Bibliaszakértő forradalmian új perspektívát nyújtott őseink csúcstechnológiával rendelkező civilizációját illetően.

Az ME-k egész technológiai komplexumokat – például űrállomásokat vagy öntöző rendszereket – tudtak működtetni. Az Anunnakik tudományos teljesítményét egyre inkább támasztják alá az új tudományos és technikai fejlesztések. Most már tudjuk, hogy chipek segítségével teljes ipari komplexumokat tudunk működtetni, hogy lehetséges a klónozás, hogy léteznek nomád bolygók, és hogy ha azok egy naprendszer közelébe érnek, bevonzhatja őket azok gravitációs mezeje.

A táblák, kiváltképp az Erra Eposz, pontosan, szörnyű részletességgel írják le a Jordán-fennsíkon és Sínai-félszigeten található öt város elpusztítását, ami az egész régió lakosságát kiirtotta, és megsemmisítette a teljes élővilágot. Visszataszító háborús tett volt ez, a népirtás egyértelmű céljával. Rendelkezésünkre áll az Istenek Gyűlésén zajló vita és szavazás beszámolói, amit megelőzött az Istenek Vezetője, Enlil, fia, a Seregek Vezére, Ninurta, és a neurotikus Nergal nyilvánvaló és erélyes erőszakoskodása a magasztos döntéshozó testülettel. A források elmesélik, hogyan kísérelte meg Enki figyelmeztetni őket a tömegpusztító fegyverek használata által okozott teljes pusztításról, de nem állt hatalmában megakadályozni az igenlő szavazást, amelyet még a Menny/Nibiru istene, Anu is támogatott. Így hát kirobbant a holokauszt.

Majd egészen váratlanul átsöpört Sumer (Mezopotámia) fölött is a radioaktív felhő, és ott is eltörölt minden emberi életet, az állat- és növényvilágot. Az Enlilita klán hatalmas istenei kiirtották saját civilizációjukat is.

És feltehetjük a kérdést: mi célból?
Mit akart Enlil és Nergal ennyire lázasan elérni?

Pusztán egy másik királyi örökös és Isten, Marduk, Enki első fiának, Enlil unokaöccsének minden követőjét akarták eltörölni. Van azonban még egy szöveg, amely újabb réteggel gazdagítja az istenek kényszerű döntését. Egy szöveg, ami a z Anunnaki istenek történetén belül teljes mértékig értelmezhetetlen: Nergal/Erra, akár egy megszállott, megfogadta, hogy minden emberi és természetes életet elpusztít, és Ninurta segítségével ő maga szállította le a nukleáris fegyvereket is.

Magában megvitatva [esküdött Erra:] elpusztítom a földeket… a népet eltűntetem, lelküket köddé változtatom; egyet sem kímélek. (Wars, 326)

Vakító lobbanások, pusztító hatású robbanások, lökéshullámok, a radioaktív felhők, a „gonosz szelek” lélegzetelállító leírásai a városok elpusztításának szemtanúi által írt „siralmak” százaiban szerepelnek, akik végignézték, ahogy a pusztítás végigsöpör az utcáikon, és látták annak szörnyű, azonnali hatásait a holtan összeeső, vagy óriási fájdalmakat átélő embereken, majd pedig az ég elsötétülését, és a pusztítást követő eseményeket.

Rendelkezésünkre állnak ezen felül rettenetes ME-k igen kifejező nevei is, mint amilyen a „Szent, sugárzó kő, amely mindent megsemmisít” – amely névből egyedül a szent kifejezés felfejtése okoz nehézséget. A Teremtés könyve ugyanakkor szintén leírja a Kánaánita királyok öt városának elpusztítását…

A Bibliában (a Könyv*), illetve, sokkal részletesebben, a Sumer táblákon leírt, párhuzamos események lehetővé teszik az időszak főbb fázisainak körültekintő megvizsgálását és rekonstrukcióját – mi volt az események sorrendje, mely időben zajlottak, kik voltak a főszereplők, mik voltak azok valós céljai, valamint mik voltak visszataszító és népirtó tetteik indoklásai.

Bármennyire is igyekeztek beburkolni a Könyv szerkesztői vagy narrátorai ezeket a szörnyűséges cselekedeteket – a nagy léptékű népirtást – a fátylat, az átdolgozott változatokat több mint két évezreddel megelőző, részletes táblák tépik le.

A szemantikai mezőelmélet lehetővé tette számomra néhány kulcsfontosságú szöveg mélyebb elemzését, és a Könyv három narrátora pszichológiai profiljának és értékstruktúrájának (ezzel együtt pedig tevékenységük idejének) visszakövetését, amelyek megfeleltethetőek három, jelentősen eltérő korszakban írt rétegnek; így lehetőségem nyílik rendet tenni a különböző szálak közt, amelyeket az egy, progresszíven testetlen, az univerzumot és a csillagokat megteremtő Isten történetének erőltetése érdekében illesztettek egymáshoz.

Az egybefont történet, ha a mezőelmélet és a sumer beszámolók fényében vizsgáljuk, megdöbbentő mennyiségű, az ifjú emberiségre irányuló, iszonyatos és brutális bántalmat fed fel az évezredeken keresztül, egészen Edin (Mezopotámia) idejéig a múltba nyúlóan. Így, miközben Sitchin úttörő munkásságára építek, új kutatási eszközt is beemelek a pszichológiai bibliakritikába saját, etnopszichológiai perspektívám, és a szemantikai mezőelmélet alkalmazásának révén. A lényeg azonban a megértés egy új szintjének megnyitása… Minden, jelen kötetben elemzett események Sumér táblákon, azok párhuzamos elbeszélései pedig többnyire Mózes I. könyvében találhatók (ettől eltérő jelölés hiánya esetén)…

Nagyságrendekkel pusztítóbb eseményeket veszünk szemügyre, amelyek lerántják a leplet mindarról, ami keletkezésünket övezi. Enlil célja a Föld parancsnokaként a földi születésű emberiség fölötti abszolút, despotikus irányítás, hogy mindannyian tudatlan és engedelmes dolgozók és rabszolgák maradjunk.

Így merült fel benne, hogy az Anunnaki vérvonalat beszennyezik a vegyes házasságok, a földiekkel elkövetett nemi aktusok – még ha a legokosabb, legműveltebb személyekről is van szó, mint például a főpap kivételesen tehetséges lánya, akit a rendkívül szerelmes Marduk szülei áldásával vett feleségül, vagy Inanna éles elméjű, rendkívül eszes szeretői, akiket az Akkád Birodalom királyaiul jelölt ki.

Fontos, hogy megkíséreljük megérteni, hogy mi volt az a vallás vagy világnézet, amivel az Anunnakik – akik úgy döntöttek, a földiek a munkájuk és rituáléik révén fejezzék ki hódolatukat – a saját bolygójukon rendelkeztek, ha volt ilyen egyáltalán.

Fontos hogy felmérjük, hogyan váltak az emberi törzs másik bolygóról származó nemesei először a mi isteneinkké, majd hogy hogyan idealizálódott egyetlen isten ábrázolása, és mit jelent számunkra az, hogy természetük emberi oldala az idő előrehaladtával egyre inkább eltűnt, ezzel együtt pedig a valódi múltunkra is homály borult.

A történelemben elég, ha Enlilt követjük fiatalabb évei során, leírjuk despotává válását, és összevetjük az ő autokratikus stílusát azzal, amit jelenleg a tudás és bölcsesség spirituális útjának tekintünk.

A 4. fejezetben Enlil már eldöntötte, hogy megsemmisíti az egész emberiséget; makacsul, elképesztően hosszú ideig igyekezett elérni ezt a célt, olyan dühvel, vaksággal és kegyetlenséggel, hogy semmi nem készített fel minket még ennek felfogására sem. Ezt a célt űzte, egyik tervet szőtte a másik után, egészen az özönvízig, mikor úgy gondolta, végre sikerrel járt. Látni fogjuk, ahogy Enki újra és újra az emberiség oldalára áll, és megment minket a legsúlyosabb csapásoktól is, amikkel Enlil sújtja az emberiséget – látni fogjuk, hogy nem Enlil, hanem Enki biztosította fajunk jövőjét Ziusudra (Noé) megmentése által.

Az özönvíz sumer beszámolói összevágna Berossus babiloni történész leírásaival, aki görögül írt a Kr. e. III. században, illetve Mózes I. könyvének számos szakaszával is, ezzel megvilágosító erejű összehasonlításokat téve lehetővé. Ezt követően felfedezhetjük Bábel tornyának valódi történetét – egy mintaközösség elpusztítását, amelyben egy Isten, Marduk lefektette az emberek és az Anunnakik harmonikus, demokratikus életmódjának alapjait.

A lélegzetelállító Siralmakat követve lerántjuk a fátylat a holokausztról, amely a Közel-Keleten kipusztította az egész sumer civilizációt. Ezután elmerülünk ugyanezen események leírásában Mózes I. könyvében, és igyekszünk teljes képet alkotni.

Ahogy a sumér saga első kötete, a DNA of the Gods is, jelen kötet is bátor helytállást igényel, hogy szemtől szembe tudjunk kerülni azokkal a borzalmas bűnökkel, amelyeknek az emberiség volt az áldozata, mígnem a Jordán-fennsíkon használt atombombák a „halhatatlan” Enliliták bénultságát, betegségét, halálát okozták – minden hatalmuk, nagy léptékű hübriszük ellenére.

Fejben tartjuk azonban, miközben felbecsüljük mind a pusztítást, mind pedig az ócska hazugságokat, amelyeket az igazságtalan, népirtó tettek elrejtésének szándékával hordtak össze, hogy jelenleg csak tiszta fejjel igyekszünk felfogni és átértékelni, mi is volt valójában bolygónk múltja a legutóbbi időkben.

Egy másik fátyol, amely egy sokkal ősibb, galaktikus tagságot rejt el, és amelyre őseink, az Anunnakik révén tettünk szert, is szükségszerűen le fog hullani, amint ismételten elfogadjuk a galaktikus közösséget, és csatlakozunk hozzá.

Forrás:

Chris Hardy PhD
Az Anunnakik háborúi
A sumér civilizáció nukleáris kataklizmáinak bizonyítékai