“Az életből való távozás időpontja minden élőlény számára előre meghatározott”

Anabela Cardoso képes kommunikálni a másik világgal állítása szerint.

A “finom világ” folyamatosan üzen “odaátról”, mindannyiunk sorsa a születésünktől fogva elrendeltetett?

Anabela Cardoso elhunyt bátyja elvesztése után kezdett először érdeklődni aziránt, hogy mi történik az emberrel, amikor véget ér földi élete.

Anabela a vigasztalást és a reményt kezdte keresni a könyvekben. Az egyikből, Hildegard Schaefer “Híd a világok között” című művéből

megtanulta, hogy minden ember képes kapcsolatba lépni a legyőzhetetlen világgal, és kommunikálni elhunyt szerettei lelkével. Csak egy magnóra és egy üres hangkazettára van szüksége.

1997-ben Anabela Cardoso kísérletezni kezdett egy kis embercsoporttal. Köztük voltak annak a fiatalembernek a szülei, aki egy viharban fulladt a tengerbe.

“Mágnesszalagon próbáltunk választ kapni – egy üres kazettát tettünk a magnóba, és bekapcsoltuk a felvételhez. Ezután kérdéseket tettünk fel eltávozott hozzátartozóinknak, majd csendben vártunk egy-két percig. A kazetta felvétele után visszatekertük és az elejétől végighallgattuk.

A felvétel során fehér zajt használtunk hangháttérként, amely egy rövid- és középhullámokra hangolt rádióvevőből jött,”

– mondta el Anabela Cardoso a kísérleteiről.

Két hónap telt el az első kísérlet kezdete óta, de a csoport tagjainak egyetlen üzenetet sem sikerült kapniuk a “másik” oldalról.

Az elsőt csak 1998 elején vette fel, ami a “Belina” nevet ejtette ki. Anabela Cardosót így hívták gyermekkorában rokonai.

Ezt követően rendszeressé váltak a mágnesszalagra érkező üzenetek. Anabela Cardoso hetente három-négy ülést tartott. Néha kérésére a túlvilági beszélgetőpartnerek a nevüket mondták. Leggyakrabban ezek idegenek nevei voltak, de a rögzített hangok között szerepeltek azok is, akik

Anabela nagyanyjának, testvérének és édesapjának a nevén mutatkoztak be.

Ezeken a foglalkozásokon Anabela Cardoso különféle kérdéseket tett fel a finom világ lakóinak. A földi életre és a világra vonatkoztak, amellyel sikerült kapcsolatot teremtenie. Anabela Cardoso később összefoglalta a kapott üzeneteket. És íme, mi sült ki belőle.

A kapott üzenetekből Anabela Cardoso megtudta, hogy a halál utáni élet folytatódása a természet alapvető törvénye.

Ez a törvény mindenki számára érvényes, etikai és vallási nézeteitől függetlenül. Ezenkívül az egyik Anabela által kapott üzenetben az áll, hogy “a Földről való távozás időpontja minden élőlény számára előre meg van határozva”.

Anabelát az a kérdés is érdekelte, hogy az emberek miért mennek át szenvedésen a földi életben. Válaszul ilyen üzenetek érkeztek:

“A világ minden lénye szenvedést tapasztal,” “A növények is szenvednek,” “Minden szenvedésnek van jelentése. Fontosak a lelki fejlődéshez,” “Jó lenne, ha az emberek a szerelmet a világ csodaszerévé tennék.”

Van-e szenvedés a finom világban?

A kapott üzenetekből kiderül, hogy a világ “szép és igazságos minden lény számára,” és “mindenre megvannak a maga törvényei.”

“Az ő világukban” a legnagyobb érték az “igazság”. A kapott üzenetekből Anabela azt is megtudta, hogy a földi életben a haragra hajlamos emberek ott külön élnek.

tér. Testük hasonló a miénkhez, az “anyagi testekhez”. Ugyanakkor sokkal szebbek, mint a földi élet során.
Elképesztő képességekkel is rendelkeznek. Például gondolattal utazhatnak, és két helyen is lehetnek egyszerre teljes tudatosságban.

Anabela Cardoso szerint azonban kísérleteinek célja nem az, hogy kiderítse, milyen az élet egy másik világban.

“A másik világból érkező üzenetek fogadásával az ember tágítja tudatát, irgalmat és szeretetet tanul, bölcsebbé válik.

Az üzenetek fogadásának folyamata nem egyszerű, sok időt vesz igénybe, kitartást és türelmet igényel. De minden erőfeszítést megér, mert felfedi az élet csodáját, amely végtelen és soha nem ér véget,”

– mondja Anabela Cardoso.

Forrás: ÚjVilágtudat