Az “Isten” nem más, mint egy programozó, aki szimulált világunkat alkotta: a Mátrix fogságában vagyunk?!
Különböző világok létezhetnek, melyeket kozmikus “programozók” alkothattak, akik a világon belül korlátlan hatalommal bírnak.
Az általunk tapasztalt valóság csak illúzió, és erre egyre több a bizonyíték.
Álvalóság van a “fejünk fölé húzva”?
Aki nem látta még a Mátrix című filmet, az sürgősen pótolja, mert a téma megértéséhez nemcsak elengedhetetlen, de rengeteget hozzá is tesz.
Szimulált valóságban élhetünk: ez a kétezres évek óta foglalkoztatja a tudósokat, ugyanis konkrét jelek és bizonyítékok vannak, melyek ebbe az irányba mutatnak.
Nick Bostrom kutató az első kutatók között volt, aki kifejtette, hogy az emberi faj talán nem a valóságban él, hanem egy más civilizáció, vagy “Istenség” által alkotott virtuális világban.
Minden, amit látunk, érzékelünk vagy hallunk nem valódi csak elhitetik velünk, és a tudatunkon keresztül “vetítik” a minket körbevevő világot.
“Lemásolt” virtuális világ
eth Lloyd, az MIT (Massachusetts Institute of Technology) kvantummechanikai mérnöke még 2001-ben megkísérelte felbecsülni, hogy mennyi erőforrás kellene egy univerzum méretű szimulációhoz.
Megpróbálta megállapítani, hány „számítógépes műveletet” végzett az univerzum az ősrobbanás óta, mennyi az összes eddig lezajlott esemény száma.
Arra az eredményre jutott, hogy egy ilyen szimulációt lehetetlen megalkotni: a történtek megismétléséhez, a valóság utolsó atomig hű, tökéletes másolatának létrehozásához több energia kell, mint amennyi az univerzumban van.
A szimulációhoz szükséges számítógép nagyobb lenne, mint az univerzum, és az idő a programban lassabban ketyegne, mint a valóságban.
Az univerzum egy tökéletlen másolata viszont sokkal kevesebb számítógépes erőt igényelne.
Konkrét bizonyítékok, “hibajavító kód” a kozmoszban
Nemrég mindenki felkapta a fejét, amikor az elméleti fizikus S. James Gate bejelentette, hogy furcsa számítógépes kódot talált a húrelmélet kutatása során.
A saját univerzumunk leírásához használt egyenletekbe fűzött, sajátos kettős lineáris bináris hibajavító blokk kód található.
Német fizikusok egy csoportja arra is rámutatott, hogy a világegyetemben látott számbeli korlátok összhangban vannak a szimulált univerzumban látott korlátozásokkal.
Egyre több független kutatás mutatja ki, hogy univerzumunknak olyan aspektusai vannak, amelyek úgy néznek ki, mint egy szimulációs lehetőség.
Létezhet a szimulációs háló, mely mindent alátámaszthat
Ha univerzumunk szimuláció, akkor a leggyorsabb részecskék energiájának maximuma van. A csillagászok megfigyelései szerint a kozmikus sugárzás részecskéinek energiamaximuma van 10^20 elektronvoltnál.
A szimulációs háló másik megfigyelhető hatása a kozmikus sugárzás irányfüggőségével kapcsolatos.
Ha az űr folytonos, akkor nincs olyan alaprács, amely a kozmikus sugarak irányát befolyásolja, azok minden irányból egyformán jönnek.
Egy rácsalapú szimulációban élve azonban egyenetlen volna az eloszlás. A kozmikus sugárzás irányfüggősége egy modellezett univerzumban könnyebben magyarázható, mint egy reálisban.
Programozó Istenek?
Sokak szerint a jövőbeli emberiség az, mely a szimulációt létrehozta, ily módon váltunk saját magunk Isteneivé.
Mások szerint sokkal fejlettebb lényekről van szó, egy másik civilizációról, és mivel az “isteni” programozók korlátlan hatalommal bírnak az általuk alkotott rendszerben, ez megmagyarázná isteni mivoltukat is.
Ebben a világban bármit megtehetnek ugyanis, mint annak idején Jézus.
Azonban a rendszer gazdái egy univerzum méretű valóságshow-ba is beprogramozhattak minket, és hajlamosak lehetnek a játékszabályok manipulálására aszerint, hogy mit kívánnak céljaik.
Ha ez helyzet, akkor időnként csodákat tapasztalunk… És tapasztaltunk is az elmúlt évszázadokban olyan dolgokat, amikre aztán soha nem kaptunk magyarázatot.
