Az ősi civilizációk más világokra, dimenziókra nyithattak portálokat? Perdöntő bizonyítékok?
A világon számos területről ismert, hogy energetikai csomópontok, kezdve az ősi megalitoktól a Ley-vonalakig.
Ezekről a területekről gyakran azt állítják, hogy hiperdimenziós átjárókat állítanak elő. Bár nem tudjuk pontosan, hogyan nyithatunk portált egy másik dimenzióba, bizonyíték van arra, hogy a jelenség létezhet.
És most úgy tűnik, hogy a tudomány is foglalkozni kezd a lehetőséggel.
A portálterületek jellemzően valamilyen elektromágneses jelentőséggel bírnak, és nagyméretű kvarc- vagy más piezoelektromos tulajdonságokkal rendelkező ásványi lelőhelyek közelében helyezkednek el.
Így kevésbé volt meglepő, amikor 2012-ben a NASA bejelentette, hogy az Iowai Egyetem
fizikusa, Jack Scudder kemény bizonyítékot talált a Föld és a Nap magnetoszférája közötti kölcsönhatás által létrehozott portálokra.
Így elindította a Magnetospheric Multiscale Mission-t vagy MMS-t, amely feltérképezte, hogy két égitest mágneses tere hogyan kapcsolódik egymáshoz, szétválasztja és robbanásszerűen továbbítja az energiát, majd megnyitja a portálokat.
Egyelőre azt figyelték meg, hogy ezeken a portálokon keresztül csak elektronok haladnak át, amelyek aurórákat és alkalmanként mágneses viharokat generálnak a Föld pólusai közelében.
De ez a felfedezés lehet a kulcs, hogy feltárják a Föld egyes legendás portáljainak funkcióit, amelyek állítólag átjáróként szolgálnak más dimenziókba.
Az interdimenzionális portál régóta a sci-fi világába tartozik, de számtalan ősi kultúrában is megtalálja a helyét. Freddy Silva író szerint a történelem során lassan elvesztettük kapcsolatunkat a Földdel, de az ókorban az emberek természetes módon meg tudták különböztetni az energiamezőket és a forró pontokat a Földön.
Őseink meghatározott, energetikailag rendhagyónak tekintett helyeket azonosítottak, és ezeken a területeken vagy templomok egymásutánja, vagy olyan templom található, amely kiállta az idő próbáját. Silva számos gótikus katedrálisra mutat rá, amelyet eredetileg a pogányok szentként azonosítottak.
Ezeket az energetikai helyeket szentnek tekintik, mert olyan területeket képviselnek, ahol belső templomunk – az elménk – képes elérni a magasabb tudatállapotokat, kapcsolódva dimenzión kívüli entitásokhoz, vagy testen kívüli élményeket idézhetnek elő.
Hogy ezek a területek mindig az elme
dimenziós portáljait, vagy a fizikai test portálját jelentették-e, vita tárgyát képezi.
Graham Hancock számos történetre hivatkozik a bennszülött sámánokról, akik tudati síkokat járnak át pszichedelikus anyagok, például az ayahuasca használatával.
Ebben az extatikus állapotban a sámánok arról számolnak be, hogy találkoznak tanítókkal és vezetőkkel, akik tanácsokat és bölcsességet adnak a mindennapi élethez.
Hancock azonban azt is mondja, hogy érdemes elgondolkodni azon, hogy ezeken a portálterületeken valami túlvilági is lehet; valami, ami meghaladja a materialista felfogást.
Az egyik hely, amely megfelel ennek a leírásnak, a Puerta de Hayu Marca Peruban. A Titicaca-tó nyugati partja melletti fennsíkon található Puerta de Hayu Marca az istenek kapuját jelenti.
A 7 méteres magasságot és szélességet is elérő Hayu Marca a semmibe vésett ajtónak tűnik a Szellemek Völgyeként vagy Kőerdőként ismert távoli területen, egy sziklafalban.
A legenda szerint amikor spanyol hódítók érkeztek Peruba, hogy az inkák aranyát elvegyék, egy Amaru Meru nevű pap a Hayu Marcát használta menekülési portálként. Meru állítólag egy “Hét sugár isteneinek kulcsa” néven ismert aranykorongot helyezett el a Hayu Marca faragott ajtajának
közepén lévő aljzatba, megnyitva ezzel egy portált, és lehetővé téve számára, hogy soha többé ne lásson át a kövön.
A Hayu Marca egy Ley vonalon nyugszik, amelyen a híres tiwanakui Napkapu is fekszik a szomszédos Bolíviában, valamint számos más fontos inka régészeti pont.
A Hayu Marca látogatói észrevehetően szokatlan energiamezőkről számoltak be, egyesek azt mondják, hogy érezhető a sziklából kiáramló lüktető energia, amikor a kezüket a közepére teszik. Sokan, akik meglátogatják az ősi helyszínt, egy felemelő vagy intenzív energia érzéséről számolnak
be.
A közeli Titicaca-tavat az inkák tisztelték, és civilizációjuk szülőhelyének tartották.
A világ legmélyebb tavai közé tartozik, a pletykák szerint egy elveszett várost és a spanyolok által elrabolt kincsek tömkelegét rejti magában.
2000-ben Atahualpa elveszett templomát mélyen a tó alatt fedezték fel, ami tovább fokozta ennek az ősi kultúrának a titokzatos természetét.
A legújabb történetek szerint egy Jose Luis Delgado Mamani nevű férfi 1996-ban fedezte fel újra a Hayu Marcát, megdöbbenve a látottakon.
Ismerősnek tűnt számára az istenek kapuja, hiszen álmaiban is látott hasonlót rózsaszín márvánnyal körülvéve. Mamani az álmaiból azonnal tudta, hogy ez ugyanaz a kapu.
“Amikor először láttam a szerkezetet, majdnem elájultam. Az évek során többször is álmodtam egy ilyen építményről, de álmomban az ajtóhoz vezető út rózsaszín márvánnyal volt kikövezve, és az ösvény két oldalán rózsaszín márványszobrok sorakoztak.
Álmomban azt is láttam, hogy a kisebbik ajtó nyitva van, és ragyogó kék fény jött egy csillogó alagútból.”
Ha húrelméleti szakemberrel beszélünk, a legtöbbjük azt fogja mondani, hogy valószínűleg egy többdimenziós univerzumban élünk.
Valójában sok húrelméleti szakember úgy véli, hogy a háromdimenziós valóságunkon túl (négy, ha beleszámítjuk az időt is), valójában 10 vagy 11 különböző dimenzió létezhet, amelyek mindegyike saját egyedi fizikai és kémiai törvényekkel rendelkezik.
Michio Kaku ezt egy vízben úszó halhoz hasonlítja; a halak úszhatnak fel, le, balra vagy jobbra, és minden, ami a vízben van, a te univerzumod – a te valóságod.
De mi van, ha egy ember kiemel a vízből? Hirtelen egy új dimenzióba kerülsz, egy kopoltyúk nélkül lélegző és a vízen kívül élő lény tart vissza az élet teljesen új kémiájában.
Ez a lény uszonyok nélkül mozog, és szilárd talajon jár – ez a fizika új formája, más, mint a tiéd.
És bár van némi hasonlóság e két világ között az őket szabályozó törvények, azaz az elektromágneses energia és a gravitáció tekintetében, óriási különbségek vannak.
Hasonlóképpen, a sajátunkon túl több dimenzió is létezhet, amelyek közül csak bizonyos jeleket figyelhetünk meg – olyan kvantumjeleket, amelyek úgy tűnik, nem esnek bele egy egységes elméletbe, azon dimenziók alapján, amelyeket képesek vagyunk megfigyelni.
A Lisa Randall és Raman Sundrum által kidolgozott Randall-Sundrum modell szerint olyan térben élhetünk, amely egy gravitációsan nehéz ötödik dimenziót tartalmaz, amelyet gravitációs bránnak vagy Planck-bránnak neveznek.
Ez az elmélet megmagyarázza, hogy a gravitáció miért a leggyengébb az összes alapvető erő közül, ugyanakkor megengedi annak a lehetőségét is, hogy ezen bránokon létezzünk, miközben nem látjuk a
valóságot egy másik brán felszínén.
Hacsak nincs valamilyen portál.
Lehetséges, hogy az elektromágneses események összefolyása alkalmanként portált nyit a másik dimenzió valamelyikébe vagy egy másik brán felületére?
Lehet ennek bármi köze az összes olyan múlékony paranormális jelenséghez, amelyek látszólag értelmetlenek?
Randall azt tervezi, hogy a CERN-ben található Nagy Hadronütköztető segítségével teszteli elméletét, de az már más kérdés, hogy betekintést enged-e a dimenziók közötti utazás lehetőségébe egy portálon keresztül.
Egyelőre csak tovább kell tanulmányoznunk az őseink által megjelölt területeket, és meg kell fejtenünk az általuk hátrahagyott kódokat.
Forrás: ÚjVilágtudat
