Csendes oxigénhiány végez a koronavírus betegek nagy részével: így lehet felismerni, életet menthet

Egy New York-i orvos tette közzé a figyelmeztetést.

Ha időben felismerik a betegséget, nem kell lélegeztetőgépre tenni a betegeket, ha nem, akkor már sokaknál késő.

Szerinte sok halálos áldozatot lehetne elkerülni, ha már a Covid-19 fertőzést megelőző állapotot kiszűrnék.

Dr. Richard Levitan, aki 30 éve dolgozik intenzív osztályon és tudományos kutatásokat folytatott a kritikus állapotban lévő betegek légzőcső-alkalmazásával kapcsolatban, a New York Timesban osztotta meg az elmúlt egy hónap tapasztalatait.

Az orvos 10 nap önkéntes munkát vállalt a Bellevue kórházban, ahol egykor gyakorlatát végezte.

Itt megértette, hogy túl későn veszik észre azt a gyakran halálos végű tüdőgyulladást, amit vírus okoz, és úgy látta, hogy többet lehetne tenni azért, hogy a páciensek ne kerüljenek lélegeztetőgépre, és hogy életben maradjanak.

Ehhez azonban arra kellett fényt deríteni, hogy miért kerül sok koronavírusos beteg túlságosan későn a kórházba.

Valószínűleg azért, mert tüneteik alapján nem érzik állapotukat olyan súlyosnak, mint amilyen valójában.

Levitan doktor az évtizedek során megszokta, hogy a sürgősségi osztályokon mindenféle eseteket kezelnek, itt azonban gyakorlatilag csak olyanok voltak, akik koronavírus okozta tüdőgyulladásban szenvedtek.

Még olyanok is, akiknek nem voltak légzési panaszaik vagy akiket cukorbetegséggel kezeltek, sőt, akadt, akit megkéseltek, vagy eséstől sérült meg, de náluk is kimutatták a vírusos tüdőgyulladást.

Így jutottak el kollégáival arra a felismerésre, hogy a covid-tüdőgyulladás kezdetben úgynevezett „csendes hipoxiát”, azaz egyfajta oxigénhiányt okoz, amit azért nehéz diagnosztizálni, mert, ellentétben egy közönséges tüdőgyulladással, nem jár mellkasi fájdalmakkal, sem pedig légzési nehézségekkel.

hirdetés

A koronavírus első támadása során a betegek nem érzik úgy, hogy nem kapnak levegőt, még akkor sem, amikor lezuhan tüdejük oxigénszintje, akár a normális szint felére.

Az orvos megdöbbenten hallgatta pácienseit, akik elmondták, hogy már vagy egy hete lázasak voltak, köhögtek, fájt a gyomruk és levertek voltak, de csak azon a napon fogyott el a levegőjük, amikor kórházba szállították őket.

Vagyis a tüdőgyulladás már napok óta dolgozott bennük, és mire úgy érezték, hogy kórházban a helyük, sokan már válságos állapotba kerültek.

Ugyancsak új jelenségekkel szembesült a doktor azoknál, akiket lélegeztetőgépre kellett kapcsolni. Korábban azt tapasztalta, hogy az ilyen betegek sokkos állapotban vannak, gyakran eszméletlenek, vagy pedig szinte minden izmukkal próbálnak levegőhöz jutni.

A Covid-tüdőgyulladásosoknál megrökönyödve látta, hogy bár néhányuk oxigénhiánya már az élethez is kevésnek tűnt, képesek voltak mobiltelefonjukat használni, és bár gyorsan lélegeztek, nem úgy tűnt, mintha halálfélelmük lett volna.

Az alacsony oxigénszintet önkéntelenül gyorsabb és mélyebb lélegzésekkel pótolják.

A csendes hipoxia és a páciens erre adott fiziológiai válasza azonban fokozza a gyulladást, még több légzsák omlik össze és a tüdőgyulladás súlyosbodik, mígnem az oxigénszint eléri mélypontját.

A betegek 20%-a ekkor jut el a kór második, életveszélyes szakaszába, amikor tüdejük megtelik folyadékkal, nő benne a széndioxid, és akut légzési elégtelenség lép fel náluk. Ilyenkor nincs más megoldás, mint a lélegeztetőgép.

A csendes hipoxiától a légzési elégtelenségig vezető rövid időszak tehát magyarázatot ad azokra a halálesetekre, amikor nem sokkal korábban a beteg még nem érezte, hogy nincs levegője.

Richard Levitan szerint erre vezethető vissza az a katasztrofális helyzet, amelybe az amerikai egészségügyi rendszer került:

A túl későn kórházba került betegek elárasztják az intenzív osztályokat, és mivel többségüket lélegeztetőgépre kellene tenni, vannak, akik, mire odajutnának, meghalnak.

Ráadásul ezek a gépek nagyon drágák, és egy-egy lélegeztetőre tett beteg több kórházi dolgozót is leköt a különböző csövek és infúziók kezelésével.

Mindezt meg lehetne előzni, javasolja a doktor, ha nem is 100%-os biztonsággal, egy pulzoximéterrel, amely az ujjbegyre szerelve néhány másodperc alatt kimutatja a vér oxigéntelítettségi szintjét és a pulzusszámot.

Ez mentette meg két kollégáját, és valószínűleg a hipoxia korai felismerése segítette Boris Johnson brit kormányfőt is a viszonylag gyors gyógyulásban.