Cukor, üzemanyag, kenyér, élesztő és agyhiány: avagy hogyan hülyítenek mindenkit
A Napnál is világosabb, hogy ezres fordulatszámra pörgették a vásárlás ösztönző gépezetet, mely mögé beálltak a médiamunkások és politikusok is.
Csilingel a kassza, fogy a kenyér, zuttyan a benzin, pattognak a cukros zacskók a bevásárló kosarakba ész nélkül, mintha nem lenne holnap.
Aztán másnap mindenki ugyanúgy felkel, kiviszi a szemetet, elmegy dolgozni, este játszik a gyerekkel, megnézi a híreket, és kapja a következő impulzust, hogy épp miből lesz holnap hiány.
Eközben észre sem veszi, nincs is ideje azon gondolkodni, hogy valójában benzin van, cukor is van, és ha nem vásárol mindenki ész nélkül, akkor semmiből sem szenvedünk hiányt.
A pánikvásárlás okozza a megnövekedő keresletet, ez pedig hirtelen hiányhoz vezet.
A hiány pedig idővel emeli a termékek árát. Ördögi kör, bár a marketingesek és az árgépezet mögött állók ezt inkább mesterinek mondanák.
Mert úgyis újra és újra be fogsz térni a boltba.
Újra leemeled a polcról ami kell, úgyis megtankolod az autód, mert “nem akarsz kimaradni”, azt akarod, hogy tied legyen az utolsó.
A többi meg “rohadjon meg”, egyáltalán mi a fenének vásárolgat…?
Kiölték belőlünk a szolidaritást a másik iránt, és azt, hogy tudjunk OSZTOZNI egymással bizonyos dolgokon.
Ma ahogyan a sikerben, a kudarcban és az élet más területen sem osztozunk egymással, mert mindenki magának akar mindent “leemelni a polcról”…
A biznisz mindeközben ezerrel pörög, a mutatók pedig meg sem állnak.
Ahogyan a járványok idején a maszk és az emberek türelme fogy, úgy a háborúkban, inflációban minden más, ami eddig nem.
Az állam és a kapitalista gépezet ami mögötte áll, azért van, hogy elvegye az adónkat, aztán pedig megmagyarázza, hogy ez miért jó nekünk?
Mind egy színházban ülünk, miközben az “öltözőben” kizsebelik a összes holmink….
A politikai egy világszínház, a Föld valamennyi pontján ugyanolyan undorítóan viselkednek az öltönybe bújt gazfickók.
Kenyér meg cirkusz – szokták mondani. De hamarosan kenyér nem leszk, csak cirkusz.
Eközben a közönségben egyre több lesoványodott, kifosztott, véresre fejt , lelkileg, tudatilag megnyomorított ember ujjong.
Ujjong, mert még mindig nem érti, hogy ebben a groteszt viccben itt bizony ő az, akin röhögnek.
Forrás: Zavatszki Milán
