Dél-amerikai indiánok szalmaöltözékei ma is felidézik az őket látogató ősi kozmonautákat: Bep-Kororoti titokzatos mítosza
A brazíliai kajapó-indiánok által készített, táncrítusban használt és meglepő módon modern űrhajósruhára emlékeztető szalmaöltözék és a háttér-története bizonyíték lehet arra, hogy a Földet valóban idegenek látogatták a múltban.
Erich von Däniken is kutatta
Ki ne ismerné Erich von Däniken nevét azok közül, akik hisznek az ősi idegenek létezésében, és abban, hogy egykor a bolygónkat fejlett civilizációk látogatták?
A német ufó kutató azt állítja, hogy az emberiséget a múltban számos ponton odegenek segítették.
Az ő segítségükkel emelték a piramisokat, a Stonegenge-t és más megalitikus helyszínt. Egyfajta ősi tudást hagytak örökül ránk, melyre minden kultúra gyakran hivatkozik, akárcsak az égből alászálló istenekre, melyek voltaképpen földönkívüliek lehettek.
Az egyik legszembetűnőbb bizonyíték a Dél-Amerikában élő kajapó-indiánok folklórja lehet.
Bep-Kororoti látogatása a Földre
Létezik ezeknél az indiánoknál egy érdekes mítosz, mely egy égből érkező látogatóról, Bep-Kororotiról mesél, aki egy szkafanderszerű űrruhát viselt magán, amikor először megjelent a Földön.
A ruha tetőtől talpig befedte az istenként tisztelt lényt, mely részben hasonlított az emberekre, de különleges ketyeréi voltak, és ereje, ezért is tisztelték istenként.
Később a kajapó-indiánok egy hagyományos szertartást alakítottak ki, mely során megpróbálták leutánozni Bep-Kororoti istenség űrruháját.
Az indiánok űrhajósokra emlékeztető szalmaöltözékei
Karl von Steinen etnológus már 1884-ben, egy közép-brazíliai expedíció során lefényképezett a bakairi indiánoknál egy hasonló szalmaöltözéket, amelyre – már kissé kopott és megviselt állapotban – az egyik kunyhóban talált rá.
A bakairik elmesélték Karl von den Steinnek, hogy ezt a ruhát kualóhénak (háznak) hívják, a hozzátartozó fejfedőt, pedig “fejháznak”.
Azt is elmondta, hogy egy ilyen ruhába a nyaknyílásnál bújnak bele, ahol bősége kb. 1 méter, majd szorosan bekötik egy erre rendszeresített zsinórral, hogy köröskörül beburkolja a testet.
A fejrészt külön lehet feltenni, és az egész fejet befedi.
A szalmaöltözék elkészítéséhez a bakairik pálma-szalmaleveleket használtak, mint ahogy a kajapó indiánok is.
A bakairik tudták, hogy ilyen öltözéket viselt égi kultúraközvetítőjük, Keri.
Az indiánok emlékeztek egy, a távoli múltban régvolt időre, amikor szoros kapcsolat állt fenn az ég- és földlakók között.
Egy napon aztán az égi látogatók mobilnak tűnő, akkoriban a Föld közelében tartózkodó “égi világukon” messzire távoztak, fel az űrbe.
Ezek nem lehetnek véletlen egybeesések.
Sokan nem tudják mivel magyarázni azt, hogy ezek a szalmaöltözékek valóban egy modern kori űrhajósra emlékeztetnek.
Talán így próbálták megörökíteni az egykor élt indián ősök azokat a figurákat, akik az égből érkezve kozmológiára, a csillagokból való “olvasásra” tanították őket…?
